Mozgás hatlábon: sportolj közösen kiskedvenceddel

Szalontai Gréta, kutyakiképző és a kutyapanziókat és -napköziket működtető Dogmopolite munkatársa szerint a kutyával végezhető sportokat alapvetően két kategóriába lehet csoportosítani.  

Az egyik kategória az erőnléti mozgásformáké, mint a futás, kerékpározás, rollerezés vagy túrázás, amelyekhez nem szükséges különösebb képzettség, de fontos, hogy a kutya jól irányítható legyen. Ebbe a csoportba tartozik a szánhúzás és a síhúzás is, ez azonban régiónk időjárása miatt Szlovákiában nem elterjedt.  

A másik csoport a szellemi és fizikai kihívást is nyújtó sportoké, mint az agility és annak ízületkímélő változata, a hoopers, ahol a kutya akadálypályát teljesít. A mantrailing során „eltűnt” embert kell szag alapján felkutatni, míg a nosework esetében elrejtett tárgyakat kell megtalálni — ezek mind a kutya szimatát és koncentrációját fejlesztik. 

A kutyás sportoknak létezik egy harmadik területe is: a kontroll és engedelmesség fejlesztése. Ide tartozik az IGP (nemzetközi munkakutya sport) és az obedience, amelyek célja a precíz irányíthatóság és fegyelmezettség. Ezek a sportok komoly elköteleződést kívánnak, hiszen rendszeres, heti több edzést és előképzettséget igényelnek. 

Fontos a fokozatosság 

Ha valaki nem szeretne sportágat tanulni, de szeretne közös mozgást a kutyájával, fontos a fokozatosság: mindig vegyük figyelembe az állat fajtáját, életkorát és fizikai állapotát. Egy husky vagy malamut akár napi 80–100 kilométert is képes lefutni, míg egy francia bulldog már néhány kilométer után kimerülhet. 

A fiatal kutyák esetében különösen ügyelni kell a túlterhelésre, mert a növekedés befejezése előtt (ami egyes fajtáknál 2–3 évig is eltarthat) komoly ízületi károsodást okozhat a túl sok mozgás. 

A hármasszabály: bemelegítés, nyújtás, levezetés 

A bemelegítés, nyújtás és levezetés elengedhetetlen, mert a kutyák izmai hasonlóan működnek, mint az embereké. Ezeket a technikákat videókból vagy edzői segítséggel is meg lehet tanulni. Fontos az egyéni adottságok figyelembevétele: a nehezebb testalkatú kutyák nem élvezik az ugrálást, a rövidlábúak pedig nem bírják a hosszú távokat. 

A sérülésveszély sem elhanyagolható — akár egy rossz mozdulat is gondot okozhat, különösen az őrző-védő sportoknál, ahol a kutyák izgatott állapotban ugranak, harapnak. 

Hogyan tájékozódjunk?  

A kutyás sportokhoz ma már sok kutyaiskola és egyesület kínál lehetőséget, főként a nagyvárosokban és a fővárosi agglomerációban. Ezek gyakran egy-egy sportágra specializálódnak, így érdemes célzottan keresni, attól függően, mi érdekel bennünket. A közösségi élmény is fontos része ezeknek az alkalmaknak, hiszen a sportolók a pályán kívül beszélgethetnek, tapasztalatot cserélhetnek. (kl)