Miért lett az utóbbi években drága a gyökérzöldség?

Az alacsony hozamok okainak tisztázásához induljunk ki a gyökérzöldségek hőmérséklet-, tápanyag-, talaj- és vízigényéből. A gyökérzöldségek – petrezselyem, sárgarépa, zeller – a hidegtűrő növények csoportjába tartoznak, a hőmérsékleti optimumuk 16 plusz-mínusz 7 fok C, tehát a 16 foktól a hőmérséklet a fejlődési zavarok okozása nélkül 7 fokkal eltérhet. Ettől függetlenül a petrezselyem és a sárgarépa vetőmagjának a csírázása már 3-5 fokon megindulhat. Kedvező fejlődéshez viszont 16–23 C közötti hőmérsékletre van szükség. Az ennél magasabb hőmérséklet, különösen, ha gyenge tápanyagellátással és szárazsággal párosul, súlyos fejlődési zavarokhoz vezethet, s így hátrányosan befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét.

A zöldség tápanyagigénye

A jó gyökérzöldség-termőtalaj könnyű, legföljebb középkötött, cserepesedésre, elfolyásra és rögösödésre nem hajlamos; az altalaj mély gyökeresedést tesz lehetővé. A jó vízgazdálkodás is fontos kitétel. Különösen a vetés utáni 50. naptól a 100–120. napig fontos a jó vízellátás, ugyanis akkor alakul ki a répatest végleges hossza, s akkor dől el a végleges terméshozam. A kötött talajok kevésbé alkalmasak ugyan a gyökérzöldségek termesztésére, jó víztartó képességüknek köszönhetően ugyanakkor bakhátas technológiával ezeken a talajtípusokon is eredményesen és jó minőségben termelhetők e növények. Az ilyen talajokon a bakhátakat ősszel a megelőző mélyszántás után kell elkészíteni, hogy a tél folyamán kellőképpen megülepedjen és a rögök szétfagyjanak.

A gyökérzöldségek más zöldségfajokhoz képest közepes tápanyagigényűek. A friss szervestrágyázás mindenképpen kerülendő. Tápanyagban közepesen ellátott talajon alaptrágyaként hektáronként 80 kg nitrogén (NO3), 150 kg foszfor (P2O5) és 200 kg kálium (K2O) hatóanyagot célszerű kijuttatni. A kálisó (KCl) használatát olcsóbbsága ellenére is mellőzzük a gyökérzöldségek termesztésében, a klór mérgező hatása miatt.

A petrezselyem, a sárgarépa és a zeller vízigényes növény. Fejlődésük kezdeti szakaszában különösen a 50. és 100–120. nap közötti időszakban nagyobb és fokozottan egyenletes vízellátást igényelnek. Ezt a természetes csapadék és a hőmérséklet függvényében pótolni kell.

Hiányzik a tavasz és az ősz

Az elmondottakkal minden bizonnyal a legtöbb gyökérzöldség-termelő tökéletesen tisztában van, és a saját jól felfogott érdekében is igyekszik mindent megtenni azért, hogy a környezeti tényezőket a növény igényeihez igazítsa. Sajnos egy tényezőt, a hőmérsékletet nem befolyásolhatjuk a szabadföldi termesztéskor. Az utóbbi néhány évben két évszak, a tavasz és az ősz szinte teljesen, vagy részben elmaradt. Különösen a télből a nyárba való fokozatos átmenet hiánya, valamint a nyári, megszokottnál lényegesen magasabb, 30–40 C fok közötti hőmérséklet okoz komoly gondokat a termesztésben. Amennyiben a klímaváltozás állandósul, fel kell készülni a kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére, illetve mérséklésére. Át kell értékelni az eddig alkalmazott és bevált termesztéstechnológiát, és ha lehetséges, a megváltozott klímához jobban alkalmazkodó fajtákat kell választani.

A sárgarépa fajtaváltás már többé-kevésbé megoldódott. Már köztermesztésben is megtalálhatók azok a kimondottan szárazföldi éghajlatra nemesített hibridek, amelyek a megváltozott körülmények között is eredményesen termeszthetők. A többi növényfajnál, így a petrezselyem esetében is, fokozottan törekedni kell, hogy a befolyásolható környezeti tényezőket a lehető legkedvezőbb szinten tartsuk. A petrezselyem ugyan alacsonyabb hőmérsékleten, de hosszú idő alatt csírázik. A vetés időpontjának megválasztása ezért kulcsfontosságú az eredményes termesztéshez. Tavasszal a magokat a lehető legkorábban el kell vetni, amint a területre rá lehet menni. A bakhátas termesztés a síkművelésnél korábbi vetést tesz lehetővé. Későbbi és másodvetésnél célszerű az előcsíráztatott vetőmagot választani. Ezeknél az előzetes kezeléssel a mag csíranyugalmát megszakítjuk, így elvetve gyorsabban és egyöntetűbben kelnek, mint a kezeletlen vetőmag. Az előcsíráztatott vetőmagot viszont a felhasználásig szigorúan 5–15 C fok közötti hőmérsékleten kell tárolni, valamint a tasakon feltüntetett határidőig fel kell használni. Önmagában azonban az előcsíráztatott vetőmag sem szavatolja a biztos kelést, ha nem végzünk kelesztő öntözést, és a magágy nem megfelelő szerkezetű.

Az átteleltetéses termesztés (nyári vetés, tavaszi felszedés) régi, jól bevált termesztési mód volt az utóbbi évekig. Ez a módszer egyébként a már kész gyökér talajban tárolását, és magszárképződés előtti felszedését jelenti. Sajnos az utóbbi néhány tél nem kedvezett ennek az eljárásnak, az állományok jelentős része kifagyott. Lényegesen biztonságosabbnak és eredményesebbnek bizonyult a november közepi-végi tél alá vetés, kezeletlen vetőmaggal. A tél alá vetésnek is megvan a kockázata: túl korán kezd csírázni a mag, és a csírát a késői fagy elpusztítja, vagy a kelés utáni hideg időszak elindítja a jarovizációs folyamatot.

Öntözés nélkül kockázatos

A folyamatos vízellátásra, öntözésre fokozottan fel kell készülni még azokon a termőhelyeken is, ahol az utóbbi időkig jószerével öntözés nélkül is nagy biztonsággal termesztették a gyökérzöldségeket. A kelleténél magasabb hőmérsékleten a fokozott párologtatás miatt a növények vízigénye is növekszik. A megnövekedett vízfelvétel viszont növekvő tápanyagfelvétellel és a tápanyagok folyamatos kimosódásával jár. Elsősorban a nitrogén és a kálium pótlásáról kell gondoskodni, lehetőleg öntözéssel együtt kijuttatott kálium-nitrát adagolásával. Ezt négyzetméterenként 2–3 dkg-os adagban a fejlődés szempontjából 50–120. nap közötti időszakban juttassuk ki, legalább két-három alkalommal. Az öntözéshez lehetőleg olyan berendezést válasszunk, amely a vizet kis intenzitással, apró cseppekben juttatja ki (mikro-szórófej, nagy konzol). Ezekkel a berendezésekkel a kelesztő öntözés, valamint a vízpótló öntözés is elvégezhető, a túlöntözés veszélye nélkül. A mikroszórófejekkel a növények napi többszöri, néhány perces frissítő öntözése is megvalósítható, és ezzel megakadályozhatjuk a növények túlmelegedését.

Figyeljünk a károsítókra

A megváltozott időjárás egyes növényi betegségek és kártevők tevékenységét is felerősítette. Különösen érvényes ez a talajlakó kártevőkre és betegségekre. A vártnál jobban károsított például a drótféreg, a vetési bagolypille és a répalégy. A talajlakó rovarkártevők elleni védekezést ezért feltétlenül a vetés előtt vagy azzal egy időben végzett talajfertőtlenítéssel kezdjük. A tenyészidő folyamán fokozottan figyeljük a levéltetvek, a kabócák megjelenését, mert ezek nemcsak a szívogatásukkal, hanem vírusbetegségek terjesztésével is súlyos károkat okoznak. Az egyik legfontosabb kártevő a gyökérgubacs-fonálféreg. Súlyos fertőzéskor a teljes termést értéktelen gubaccsá tehetik. Kis területen, hajtatásban totális talajfertőtlenítéssel, illetve vegyszeres kezeléssel védekezhetünk ellene. Szántóföldön a fertőtlenítés és a vegyszerezés olyan költségnövelő tényező, amit a kultúra már nem bír el. A vetésforgó szigorú betartásával, valamint a facéliának (mézontófűnek) a forgóba illesztésével viszont eredményesen védekezhetünk.

A technológiai fegyelem szigorításával, jó fajtaválasztással a terméshozamok tehát lényegesen emelhetők, és a termelés gazdaságosabbá válhat. Emellett a behozatal is kevésbé határozza meg az árat, ha kellő mennyiségben és minőségben van hazai gyökérzöldség a piacokon és az áruházláncok pultjain.