Viták, bábok, Ilonák – beszámoló a Jókai Napokról

Éles szemű (és nyelvű) társadalomkritika politikai konfliktusokkal, fasizálódó köznyelvvel, sovinizmussal - a gyűlöletkeltést, kirekesztést, önzést, generációs ellentéteket és az egyre jobban kiéleződő társadalmi konfliktust fókuszba helyezve. 

Nagyon sokan éltük át azt a helyzetet, akár egyik, akár másik oldalról, amikor egyszerűen nem értjük, mi a fenéről beszél a nálunknál fiatalabb/idősebb ember. Ennek egyik fő oka a társadalmi diskurzus gyors változása. 

Egy csoport fogalmi szókészlete szigorúan befolyásolja azt, hogyan érzékeli a világot. De nem csak a szavakra vonatkozik ez, hanem a társadalmi diskurzus által előírt trendekre, illetve problémákra is. Ezért a fiatalok és az idősebbek között egy világmegértési perspektívaváltás történik.

Vitázzunk egy jót!

Másnap, azaz június 12-én, csütörtökön folytattuk a maratoni színháznéző programunkat. Délelőtt 10 órakor egy olyan előadást láthattak a komáromi nézők, amely nem volt eddig szokványos a Jókai Napokon. A pozsonyi PoSzATa csoport tagjai egy vitaszínházi előadást hoztak, Mert így szokás… címmel. Három különböző jelenetet láthattunk, melyek mindegyike után Heringes William egy izgalmas állítást fogalmazott meg számunkra. A nézőknek bal- vagy jobb oldalra kellett állniuk, az szerint, hogy egyetértenek-e a kijelentésekkel, vagy sem. Ezt követően vitázhattak egymással. 

A vitaszínházi forma mindig nagyon hasznos, hiszen teret biztosít arra, hogy kulturált keretek között folytathassunk érdekes eszmecseréket; világnézeteket ütköztessünk, érveljünk, meggyőzzünk és meggyőzve legyünk. Nem a helyes vélemény megfogalmazása a fontos, a győzelem, hanem a vélemények, tapasztalatok, bizonyosságok, hitek, előítéletek, tudások, bizonytalanságok dialógusba hozatala.

Merre tartasz, ember? 

A felpezsdítő és agymozgató vitázást követően ismét szakmai beszélgetés zajlott a fesztiválozók és a fesztivál zsűrije közt. Nehéz dolguk volt, hiszen jó az idei fesztivál színvonala. 

Délután háromkor a galántai Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja adta elő Király Anikó Quo vadis? című bábjátékát, amit Mészáros Andrea rendezett. Magyarra fordítva: Merre tartasz? Ezt a kérdést járták körül a fiatalok szemszögéből. Nagyon nehéz kérdés, ugyanis pozitív választ ritkán lehet manapság találni. Ha képet akarunk kapni egy társadalom lelkiállapotáról, és meg akarjuk tudni, jó vagy rossz irányba haladunk(-e), érdemes a gyermekekre és a fiatalokra pillantani, akik apró bábokként eltörpülnek az óriások birodalmában. Szoronganak. Szorongunk. 

Két nagy költő közös szerelme

A sok nevetést követően este nyolckor kísérőműsorként Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Török Sophie elevenedtek meg a színpadon. A TREPP Színházi Platform viszonylag friss előadása a Szebb, mint Ilona, melyet Csikmák Kati rendezett. Pszichoterápiás kereteken belül ismerhettük meg versek és korabeli pletykák, levelezések, naplóbejegyzések alapján, hogy milyen szerelmi viszonyban éltek azok a múlt századi nagy művészeink, kiknek inkább az alkotásait ismerjük, mintsem magánéletüket.

Közeledünk lassan a fesztivál végéhez, és már mindannyian érezzük a fáradtságot, de közben lelkileg töltődünk, hiszen ritkán van az embernek lehetősége arra, hogy ennyi fiatal művészt láthasson. 

Kantár Máté