Viselkedészavar

A hazugság a többi viselkedészavarral (pl. lopás, csavargás stb.) együtt ma az egyik legkomolyabb problémája a nevelési-oktatási folyamatnak. Értékzavaros világunkat sok esetben a pszichopátiás (szélhámos) személyiségek irányítják (eléggé hangos a média az utóbbi évek politikai-gazdasági botrányaitól), akikkel nem nehéz azonosulni, különösen az azonosulási forradalmát élő serdülőnek. Úgy gondolom, hogy először tisztázni kell, mikor hazugság a hazugság, vagyis mi a hazugság ismérve. A hazugság az, ha a gyermek szándékosan akarja megtéveszteni pajtásait, tanárait, szüleit. A hazug gyermek megtörtént eseményeket ferdít el, hogy ezzel a maga javára, vagy mások kárára új helyzetet teremtsen. Az igazi hazugság szándékos megtévesztés. Ennek többféle indítéka lehet. ĺgy találkozhatunk félelemhazugsággal, amely a leggyakoribb jelenség: a gyermek azért hazudik, mert fél a büntetéstől. A szükséghazugság akkor alakul ki, ha a gyermek képtelen az igazat megmondani, de nem tud kitérni a válaszadás elől, pl. az egyik szülő érdeklődik a gyermeknél a másik szülő viselkedéséről, és ő ezt nem mondja meg. Megtörténik, hogy az elemi kielégítetlen szükségletek rábírják a gyermeket a hazugságra, pl. könyvre kér pénzt, de mozira költi, mert otthon nem kap. Találkozhat a pedagógus mentő hazugsággal olyan esetekben, amikor jó barátok egymást a bajból akarják kimenteni, és ezért nem mondanak igazat. A sikertelen kudarcokat elszenvedett gyermek sokat hazudik, ezt vágyhazugságnak hívjuk, egyébként ez a gyermek nem csak másoknak hazudik sokat, hanem önmagának is. Léteznek bosszúálló hazugságok, amikor az egyik gyermek a másikat rossz színben akarja feltüntetni. Ha a pedagógus, vagy szülő rájön a hazugság okára, akkor az okozati tényezők megszüntetésére kell törekedni. Főleg az igazmondás, a hazugság és a rágalom fogalmainak meghatározására, vagyis az általános erkölcsi normák kialakítására kell törekednie, különösen akkor, ha a szülők pozitív modellje nem tanította meg erre a gyermeket.