Utazás az eltűnt idő nyomában

Ketten is útra keltek az eltűnt idő nyomában. Cselényi László érzelmes utazása Gömörbe, a múltba és a jelenbe vezeti el az olvasót, Gál Sándor pedig naplóformájában (Utórezgések címmel) vallatja önmagát. Az emlékező, önvallató írások között találjuk Csoóri Sándor emlékeit is, Illyés Gyuláról. „Én még emlékszem azokra a lázas, nyugtalan esztendőkre, amikor a magyar írók zöme nem petrezselymet árult a világmindenségben, mint ahogy ma árul. A szocializmus rövid ideig tartó, hamis varázsától megszabadulva, még azok az írók is, akiket tévutakra csábított ez a varázs, látványos vagy csendes önvizsgálatot tartva, viszszatértek az irodalom hagyományos világába, ahol a durva megszégyenítéseken átesett szellem szabad, de hierarchikus rendje uralkodott” – olvashatjuk Csoóri Sándor bevezetőjében.

A szépirodalmi rovatban Lászlóffy Aladár és Török Elemér, valamint a fiatalok (Szalay Adriana, Jónás Katalin) verseit olvashatjuk. A prózairodalom termése közül Ferdinandy György (Újgazdagok) novelláját és Duba Gyula regényrészletét olvashatjuk most megjelent (Téli áradás című) regényéből.

Fried István Márai Sándor emlékét idézi, L. Erdélyi Margit pedig Alabán Ferenc Interpretáció és integráció című kötetét ismerteti. A Tallózó rovatban Kerekes Erzsébet a klasszikus példáját követi nyomon Németh László és Hans-Georg Gadamer műveiben. Az Irodalmi Szemle legújabb számát Kopócs Tibor művei illusztrálják. (dz)