Új köntösben és új stílusban

Megváltozott a lap arculata is: megnagyobbodott a formátum, tetszetős, szemet vonzó a tördelés, lényegesen nagyobb szerep jut a fotóknak, illusztrációknak – ez a grafikai szerkesztő, Hrapka Tibor munkáját dicséri.

A kiadót a közös néven kívül jelzi a folyóirat fejlécébe bekomponált, a Kalligram-könyvekről jól ismert, kalligrafikus K is. Az új forma jó választásnak tűnik, azt is írhatnám, olvasócsalogató, és ezt gyakorlati tapasztalatokkal is alá tudom támasztani, hiszen próbaképpen jó pár ismerősömnek a kezébe nyomtam, és valamennyiükre kedvező benyomást tett. A „magazinosabb” külső természetesen korántsem azt jelenti, hogy a Kalligram alább akarja adni annál a színvonalnál, amelyet a megalakulása óta eltelt bő egy évtizedben, Hizsnyai Zoltán vezénylete alatt képviselt, de egyfajta stílusváltás a januári számban már megfigyelhető. A főszerep ugyan hangsúlyozottan az irodalomé, de teret kapnak a művészet további ágai is. Rokonszenves az a kezdeményezés, ahogyan a lap olvasóközelbe hozza a szerzőket portrék, (mini)interjúk segítségével, bepillantást engedve valamelyest az alkotói boszorkánykonyhába is.

A megújult Kalligram januári számát Tolnai Ottó verse nyitja, melyet a folyóirat felkérésére írt, s melynek az elemzését is olvashatjuk Mikola Gyöngyi tollából. A folyóirat részletet közöl a Budapesten élő Bánki Éva Esőváros című, megjelenés előtt álló regényéből. A regény „főszereplője” Dunaszerdahely, mely a háború után kitelepített nagyapa emlékein keresztül elevenedik meg. Az újgörög költészet legnagyobb alakjának, Kavafisznak a kiadatlan verseiből Déri Balázs magyarításában olvashatunk néhányat, emellett a fordító saját, az antik kultúra ihlette verseit is közreadja. Jáchym Topol, a kortárs cseh irodalom egyik meghatározó alakjának munkásságáról is képet ad a Kalligram: részletet közöl az író legújabb regényéből, az Éjszakai munkából, válogat verseiből, és egy vele készült interjút ad közre. Ezt Benyovszky Krisztián jegyzete egészíti ki, melyet az Éjszakai munka kapcsán írt. A cseheknél maradva: nagyobb összeállítást szentel a lap a szépíró, gondolkodó, publicista, Ladislav Klíma írásainak, G. Kovács László tolmácsolásában. Filmelemzésében Dragon Zoltán a homoszexualitás és a kannibalizmus nyomaira mutat rá Joseph L. Mankiewicz Múlt nyáron, hirtelen című munkájában. Somogyi Gyula Schnitzler könyvét és a regény alapján készült Kubrick-filmet, a Tágra zárt szemeket vizsgálja, Gilles Deleuze és Félix Guttari tanulmánya a minor irodalom kérdéskörét boncolgatja. Pavel Scheufler a cseh aktfotózás kezdeteiről ad érzékletes képet. Kérchy Anna tanulmányának témája: a női szépség erőszakos ideológiájának dekonstrukciója a feminista performansz terrorista testeiben. A négyes fogat, melyet ezúttal Beke Zsolt, Mizser Attila, Polgár Anikó és Vida Gergely alkot, Hizsnyai Zoltán Bárka és ladik című verseskötetét elemzi.

Csehy Zoltán főszerkesztő a megújult folyóratról és terveiről: „A Kalligram alcíméhez híven (Művészet és gondolat) azokat az érintkezésbeli pontokat keresi, melyek az egyes kulturális területeket az irodalom (lehetőleg minél hathatósabb) segítségével összefogják. A folyóirat ezért is figyel majd a szokásosnál talán hangsúlyozottabban a populáris regiszter csatornáira (pl. képregény, film, zene, fotó). A 2004-es év világirodalmi tekintetben főként a cseh irodalom éve lesz (a 2005-ös előreláthatólag majd az oroszé) nálunk: az év folyamán 5-6 cseh író – pl. Jáchym Topol, Bohumil Hrabal, Milan Kundera stb. – portréját kívánjuk megrajzolni nemcsak művészetük és recepciójuk bemutatásával, hanem dokumentumok, interjúk (ez utóbbi kifejezetten hangsúlyos műfaj lesz) segítségével is. Havi rendszerességgel kiemelten közöljük egy-egy kortárs költő lapunk felkérésére írt költeményét értő verselemzés kíséretében, melyek egyszerre kínálják fel neves irodalomtörténészek olvasatait, és egyszerre rajzolnak ki egy sajátságos magyar költészettörténetet. A tematikus számok helyére a tematikus összeállítások lépnek, mintegy így is a rugalmasságot szolgálva. Alapvető témáink idén elsősorban és előreláthatólag az identitás, a társadalmi nem, a poétika, a sport – nyárra egy Olimpia-számot tervezünk –, a populáris kultúra lesznek, de tervezünk például válogatást az arab vagy a queer irodalomból is. Grafikai szerkesztőnknek, Hrapka Tibornak hála, a gondolat mellett a művészet dimenziója is jobban látszik érvényesülni. Az irodalmat tulajdonképpen a társművészetek bevonásával igyekszünk közelebb hozni, rengeteg (portré) fotót közlünk például, a szerzőt a nekünk küldött szövegéről faggatjuk néhány kérdés erejéig, ez persze, erősen szövegcentrikus irodalomértésünk idején akár idejétmúlt, referenciális gesztusnak hathat egyesek szemében, bár a nagyvilág számos rendkívül kimagasló irodalmi magazinja követi ezt a magyar folyóirat-kultúrában egyáltalán nem honos gyakorlatot. Alapvető célunk érvényes és egyedi színekkel rendelkező hanggal kapcsolódni az egyetemes magyar irodalom többszólamúságához, illetőleg a közép-európai kulturális gondolkodás vagy azzal párbeszédképes kulturális energiák beáramoltatása.”