A Bëlga nem való mindenkinek. Azoknak semmiképp, akik nem értik az iróniát, viszolyognak az „indulatlevezető” káromkodásoktól és menekülnek a rögvalóság elől. A trió a minap minden előzetes figyelmeztetés nélkül pottyantotta le új albumát, amelynek címe Egyre gondolunk.
Minden előzetes figyelmeztetés nélkül pottyantotta le új albumát a Bëlga

Több mint húsz éve űzik az ipart, és azóta számos alkalommal igazuk lett. 2002-es megaslágerük, a Magyar nemzeti hiphop például simán megvalósult – ma már tényleg léteznek „hungaropannon népnemzeti magyar rapet” művelő előadók. Az alternatív színtér sokat változott, de ez a trió ma is számít. (A fiatalabbaknak mondom, hogy anno legalább akkorát robbantottak, mint nemrég Krúbi vagy a Beton.Hofi).
Új albumuk pedig olyan friss, provokatív, aktuális és viccesen fájdalmas, mintha most alakultak volna.
A témák sokszor szinte triviálisan hétköznapiak, de szerintem pont emiatt dagadnak univerzálissá. Az agresszív autósokról szóló dalt (Ne gyere a seggembe) például a Magyar Rendőrség is megosztotta közösségi oldalán.
Az Ingatlanos főhőse egy vizes falú házat próbál rásózni a vevőre, a Gazdabolt többek közt a lisztharmat káros hatásairól értekezik, az alig egyperces Csummábe pedig folkhangulatban mutatja be azt a helyzetet, amikor a faház ajtaja nyitva marad, és özönlenek befelé a szúnyogok.
Az album legmeglepőbb száma a Nemzeti dal trappesített feldolgozása, amelyet szándékosan agyoneffekteztek, a szöveg pedig alig érthető. Ez egyszerre tisztelgés és dekonstrukció, sőt, talán a legszebben mutatja a trió törekvéseit: kulturális utalásokkal átszőtt társadalomkritika verbális és zenei humorral megspékelve.
Bauxit (Mihályi Péter), Tokyo (Horváth Gábor) és Még5milliárd (Tóth Szabolcs) több mint két évtizede alkotnak együtt. Már a kezdetektől világos volt, hogy nem hétköznapi rapzenekarról van szó – egyedi hangot ütöttek meg, érzékenyen rezonálva a társadalmi és közéleti történésekre, legyen szó vidéki életformáról, fővárosi szubkultúrákról, vagy épp az értelmiségi lét önellentmondásairól.
Az elmúlt években – miközben a hiphop egyre populárisabb lett Magyarországon is – a Bëlga megőrizte sajátos outsider pozícióját. Nem igazodtak trendekhez, inkább a saját nyelvüket fejlesztették tovább. Ennek eredménye egy olyan életmű, amely szórakoztatva gondolkodtat, és amelynek darabjai már-már szociológiai dokumentumként is értelmezhetők. Gyakran játszanak szerepeket, karikatúrákat rajzolva különböző társadalmi csoportokról, miközben bújtatott, vagy éppen éles kritikát fogalmaznak meg.
Az új albumon is találhatók olyan számok, amelyek első hallásra felszínesek, de komoly problémákra világítanak rá – például a politikai polarizációra, az identitáskeresésre, az átverésveszélyre, vagy a hétköznapok abszurditásaira.
Nem kínálnak megoldásokat, nem mondják meg a tutit, inkább szembesítenek, rákérdeznek.
Külön említést érdemelnek a zenei gegek, stílusparódiák, gúnyos sziporkák. Gyakran egy-egy világslágert idéznek meg néhány taktusban, máskor egy-egy stílusra jellemző kliséket pörgetnek abszurdba (diszkó, funk, drum and bass, trap), bemutatva, hogy manapság a forma fontosabb, mint a tartalom. Töltelékszámban című leendő slágerükben pedig dalszövegközhelyeket puffogtatnak, és a végtelenségig húzzák a semmitmondó refrént.
Erre a lemezre Titusz, a zenei alapokért felelős, nem hivatalos negyedik tag is írt egy dalt Fekafandala címmel, amelyben egy jól kivehető afrikai akcentussal magyarul beszélő rajongójuk azon kesereg, hogy nem érti a szövegeiket. Nos, ezzel sok magyar is így van, mert a groteszk nehéz műfaj.
Ennek ellenére a Bëlga 2025-ben is azt csinálja, amit 2002-ben vagy 2010-ben: rámutat arra, ami egyszerre nevetséges és fájdalmas a mindennapjainkban. A különbség csak annyi, hogy a világ, amelyről beszélnek, időközben még összetettebb, agresszívabb, feszültebb lett – és ebben az összefüggésben a zenekar munkája még fontosabbá vált.
Nem nosztalgikus hősök ők, hanem aktív, kritikus művészek, akiknek van mondanivalójuk a jelenről. Ez a tizenkettedik albumuk. És még mindig szükség van rájuk.
„Inkább vásári mutatványosok vagyunk, a zene csak egy eszköz nekünk” – állítják a róluk készült 2022-es dokumentumfilmben, de ez nyilván nem igaz.
Az Egyre gondolunk itt hallgatható meg, a trió nyáron célba veszi a fesztiválokat, előtte, június 6-án pedig a Budapest Parkban mutatják be az új anyagot.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.