Törőcsik Mari 90 – emlékkiállítás Pozsonyban

A Nemzeti Színházban töltött negyven évének legemlékezetesebb előadásait hatvan kép jelenítette meg 2021 őszén a teátrum falai között, az idén májusban pedig a szombathelyi Savaria Filmszemle mutatta meg az eddig „láthatatlan” Törőcsik Marit. Az ott kiállított fekete-fehér fotók ugyanis egytől egyig ismeretlenek voltak a nagyközönség előtt.

A pozsonyi Liszt Intézet napokban megnyílt Törőcsik Mari 90 címmel megrendezett emlékkiállítása minden idők egyik legjelesebb magyar művészének, a nemzet színészének már ez évi, novemberi születésnapjára utal. Ezzel meg is előzött minden magyarországi színházat, ahol Törőcsik Mari akár csak egyszer is játszott, vagy azon őszi kulturális rendezvényeket, amelyek majd megidézik kivételes alakját.

A kétszeres Kossuth-díjas és több rangos külföldi fesztiválon díjazott művészt erős szálak fűzték Szlovákiához. 

Magyar–csehszlovák koprodukcióban 1958-ban Selmecbányán és környékén forgott a Mikszáth Kálmán regénye nyomán született Szent Péter esernyője. A Bán Frigyes és Vladislav Pavlovič rendezésében készült filmben a glogovai pap szépséges húgát, Veronkát játszotta az akkor huszonhárom éves színésznő.

Trencsénteplic fesztiválján 1998-ban életműdíjjal jutalmazták. Pozsonyt a legkedvesebb városai között emlegette. Velemi házából nyaranta szívesen ugrott át, hogy beülhessen a régi városháza előtti cukrászdába, ahol a mákos-meggyes rétes volt a kedvence. De kötődött a városhoz Jozef Kroner révén is, akivel Maár Gyula két alkotásában, a Végülben és a Teketóriában játszott, Makk Károlynál pedig A téglafal mögött és a Vendéglátás című filmekben alakítottak házaspárt.

A Liszt Intézetben megrendezett kiállítás megnyitóján a szlovák színház- és filmművészet két jeles egyénisége emlékezett Törőcsik Marira. Emília Vášáryová a Szent Péter esernyője forgatásán találkozott először a Körhintával akkor már világszerte ismert magyar színésznővel.

„Filmesek jöttek az iskolánkba, hogy az egyik jelenetbe találjanak egy kislányt, aki szlovákul is, magyarul is el tudja mondani, hogy megyek már, megyek! Megláttak a két copfommal, és rám esett a választásuk. Így kerültem népviseletben, egy élő tyúkkal a kezemben Pécsi Sándor mellé, aki a papot játszotta. Mivel ott zajlott a forgatás a környékünkön, a szüleim is kapcsolatba kerültek a filmesekkel. El is jöttek hozzánk párszor, Törőcsik Mari is a vendégünk volt. A szállodában, ahol a színészek laktak, nyáron is hűvösek voltak a falak. Marika mondta, hogy fázik a szobában. Vittem is neki egy aranyszállal hímzett, finom takarót, amilyet annak idején kelengyébe kaptak a selmeci lányok. Sok évvel később Budapesten találkoztunk. Akkor már én is színésznő voltam. 

Csehszlovák filmhetet rendeztek a magyar nézőknek, és én is tagja voltam a szlovák küldöttségnek. Nagyon szép moziban folytak a vetítések. Az egyik film előtt hirtelen felállt az egész nézősereg. Megjelent ugyanis Törőcsik Mari, s amíg ő helyet nem foglalt, addig háromszáz ember állva tapsolt neki. Én ettől teljesen meghatódtam” 

– mesélte Emília Vášáryová.

Jozef Kroner lánya, Zuzana Kronerová is jelen volt a kiállítás megnyitóján. Ő is lelkesen elevenítette fel Törőcsik Marival kapcsolatos emlékeit.

„Imádtam őt a Szent Péter esernyőjében. Csengő hangjával Zdena Gruberová gyönyörűen szinkronizálta őt a film szlovák verziójában. De a Körhintában is ámulattal néztem Marikát. 

Először Letenyén, egy internálótáborban láttam őt élőben. 

Olaszországi nyaralásból tartottunk hazafelé az édesapámmal, de a magyar határon átjutva elakadtunk. Mivel nem sokkal az indulásunk előtt kolerajárvány tört ki az olaszoknál, az autóbusz többi utasával együtt Letenyén rekedtünk. Az ottani iskola épületében szállásoltak, illetve zártak el, az óvintézkedések miatt pedig még körbe is kerítettek bennünket, nehogy kimozduljunk, mert ha fertőzött van köztünk, továbbadhatja a betegséget. Mindeközben Budapesten Maár Gyula a Végül forgatására készült, és nem volt még férfi főszereplője. Napok óta azon töprengett, kinek adhatná a nyugdíjba küldött, megkeseredett gyári munkás, Varga János szerepét. 1974-et írtunk. Marikának eszébe jutott, hogy az Üzlet a korzón színészét kellene megszerezni Pozsonyból. Látta a filmet, és tetszett neki, amit apám nyújtott benne. Hosszas kutakodás után kinyomozták, hogy Jozef Kroner útban hazafelé elakadt Letenyén. Marika kocsiba ült, és lejött megkeresni bennünket. 

Apám csupán pár szót tudott magyarul, köszönni és megköszönni, Marika semennyit sem szlovákul. Illetve csak azt az egy mondatot, amire a Szent Péter esernyőjéből emlékezett. Stratila som náušnice, ale pán Wibra mi ju našiel. Azt viszont tökéletes kiejtéssel mondta. A kerítésen keresztül, kézzel-lábbal magyarázva megegyeztek valamiben.

 Drága Marika, ha hozol nekem egy üveg konyakot és egy karton cigarettát, eljátszom a szerepet a férjed filmjében, ígérte meg apám. Ebben maradtak. Marika ajándéka csakhamar meg is érkezett, apámnak pedig ez a találkozás indította el a magyarországi karrierjét. Maár Gyula és Makk Károly mellett Janisch Attilával és Gothár Péterrel is forgatott.”

Törőcsik Marival legközelebb már Budapesten találkozott Zuzana Kronerová.

„Apám egy alkalommal elvitt magával a forgatásra. Ott, a helyszínen, egy lakásban látott meg Törőcsik Mari. Odalépett hozzám, és halkan bemutatkozott. Valósággal sokkolt a szerénysége. Ha neki is, apámnak is szabad napja adódott, fel-le autózott velünk a városban. Sok helyre elvitt bennünket. Fél kézzel fogta a kormányt, és vezetés közben is hátrafelé beszélt hozzánk. Természetesen magyarul, amiből mi csak annyit értettünk, hogy Józsikám, drága Józsikám! Több ilyen intenzív élményben volt részünk mellette.”

A kiállításon Törőcsik Mari nemcsak fotókon (a Nemzeti Színházban megformált szerepeiben) és két rangos külföldi fesztivál kitüntetettjeként várja az érdeklődőket, hanem legkedvesebb költője, Pilinszky János Apokrif című versével is. A többi legyen meglepetés. E páratlan kiállítás augusztus végéig várja az érdeklődőket.