Tony Curtis 100 – Bronxból Hollywoodba és vissza Mátészalkára

New Yorkban született Bernard Schwartz néven 1925. június 3-án. Apja, Schwartz Manó Mátészalkáról, anyja, Klein Ilona a szlovákiai Nagymihályból vándorolt ki Amerikába. A család szegény volt, New York legolcsóbb városrészében, Bronxban laktak egy szabóműhelyben, és a gazdasági válság éveiben időnként még a mindennapi étkezés is luxusnak számított náluk. 

Tony Curtis később így emlékezett ezekre az időkre: „Nem voltunk szerencsések, de voltak álmaink.” 

Ezek az álmok a második világháború után kezdtek megvalósulni. A fiú a haditengerészetnél szolgált, majd színészetet tanult, végül Hollywoodba költözött – és ott új nevet is választott. Előbb James Curtis lett, később Anthony Curtis, végül az a bizonyos, máig ismert Tony Curtis.

A filmvásznon először kalandfilmek daliás hőseként tűnt fel. Az igazi elismerés 1957-ben érkezett A siker édes illata című filmben, majd az Oscar- és Golden Globe-jelölést hozó Megbilincseltek című drámában nyújtott alakításért Sidney Poitier partnereként. 

Aztán jött 1959 és a filmtörténet egyik legjobb vígjátéka, a Van, aki forrón szereti Marilyn Monroe és Jack Lemmon társaságában. Curtis ezzel örökre beírta magát a popkultúra nagykönyvébe. 

De nem csak nevettetni tudott – az 1968-as Bostoni fojtogatóban hátborzongató alakításával bebizonyította, hogy drámai szerepekben is kiváló. Filmes karrierje során mintegy 140 szerepet játszott el, majd a hetvenes évektől egyre inkább a televízió felé fordult. A magyar nézők számára az 1971–72-ben készült Minden lében két kanál című krimisorozat tette őt örök kedvenccé – Roger Moore-ral karöltve szállította a sármot és az akciót.

Tony Curtis nemcsak a kamera előtt volt aktív: szívbillentyű-műtétje után festeni kezdett, képei jó áron keltek el. Hatszor nősült, hat gyermeke közül Jamie Lee Curtis saját jogán is hollywoodi sztárrá vált.

A humor az életem alapja

 – vallotta Curtis, aki sosem vette túl komolyan az életet, még akkor sem, ha olykor tragédiák érték.

Magyar származására mindig büszke volt. Még a szocialista érában, 1988-ban Mátészalkán is járt, ahol később kiállítás nyílt a személyes tárgyaiból. Alapítványt hozott létre édesapja emlékére, amely támogatta a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújítását is – az ő adománya áll Varga Imre híres Emánuel-fája mögött. 1996-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki, 2009-ben pedig még egyszer visszatért Budapestre, hogy bemutassa önéletrajzi kötetét és festményeit.

Tony Curtis 2010. szeptember 29-én hunyt el nevadai otthonában, 85 évesen. Öröksége tovább él: 2018 óta a róla elnevezett díjjal tüntetik ki a magyar filmes hagyományok őrzőit, tavaly pedig első alkalommal rendezték meg Mátészalkán a Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivált.