Tévkapcsolások: HĺR-pozitív, kvízprof

Nézem a dobozt. Félálomban vagyok már, de még hallom, ahogy a csatornák versengenek a kegyeimért. Az 1-es gombot nyomom le legelőször, a képernyőből olyan ötven körüli úr lép ki, öltönyben van és nyakkendőben, díszes névjegyet nyújt át, miközben meghajol. – Á, nem vagyok még félszáz éves – mondja, mintha olvasna a gondolataimban –, hivatalosan 1957. május 1-jén kezdtem meg az adásomat a május 1-jei felvonulással. Képzelje, kedves uram, az első tévé-előfizető csak 1958-ban jelentette be készülékét, de egy évvel később már ötvenezer volt az előfizetők száma. Fennállásom 10. évfordulóján négy stúdió, öt közvetítőkocsi működött, az előfizetők száma több mint másfél millióra nőtt, a sugárzott műsorperc pedig 135 000 volt. – Gratulálok – rebegem, és gyorsan tovább akarok kapcsolni, de megsejti a szándékomat, és a távkapcsoló pirosan villogó végére teszi a mutatóujját. – A huszonöt éves születésnapomon az előbbi adatok már 5 stúdióra (4 színes), 15 közvetítőkocsira és 1 millióval több előfizetőre (2 837 895) nőnek, és 290 000 műsorpercet adok a 2 csatornán. Jelenleg ötmillió méter filmanyagot tárolok az archívumomban, ami nyolcezer műsorórát tartalmaz, ez kb. 14 000 műsorcímet és 150 000 doboz filmet takar. És ha már itt tartunk, a feldolgozott, videón tárolt műsorok száma meghaladja a 24 000 órát, az évi gyarapodás pedig 2 400 óra. – Zsong a fejem a számjegyektől. Egy jó filmet kérek, csak annyi a kikötésem, hogy új legyen és ne amerikai, mire megértően bólint, és vetíteni kezdi a Hurrá, csatlakoztunk Európához! című „széleshasznú” kalandfilmet. Erre már kapcsolok. Át.

A 2-es gomb érintésére egy tíz év körüli fiúcska mászik ki a „doboz”-ból, fején bézbólsapka hátrasülttel, szemtelenül rágógumizik, és megvetően nézeget. – A te napi robotban megfáradt agyvíztározódnak színes, könnyen emészthető hírek kellenek – mondja –, lássuk hát a mai nap legfrissebb információit!? – s még mielőtt megszólalhatnék, kezdi is a főcímekkel, szemhunyorítással jelezve, hogy a részletek is jönnek nemsokára: – Egeret is kapott a levesébe egy nő az Egyesült Államokban, pedig nem egérlevest rendelt. Negyvenmillió dollárt különített el gyereknövesztésre a vietnami kormány, mert túl lassan nő az ország lakossága. Nagyot csalódott egy amerikai bankrabló, mert nem kapott életfogytiglanra szóló börtönbüntetést. A 45 éves Ruben Ramirez szemét a bíró 8 és fél évvel „szúrta ki”. A vécén fogott éjszaka betörőt egy család az Egyesült Államokban. Hatos ikreknek adott életet az egyesült államokbeli Hersheyben (Pennsylvania állam) egy 29 éves asszony. – Eddig jut, amikor ujjam a pillanatnyi szünetet kihasználva a 3-as gombra téved. A képernyőből ezúttal nem egy ember, hanem egy narancssárga, lépegető kamera ugrik ki, rám néz, s csak ennyit mond: – Naná! – Egy nagyon komoly, bölcs úriembert kérek, őszülő szakállal – mondom, s már előre dörzsölöm a kezem, hogy most feltűnik a Legyen ön is milliomos! jól ismert stúdiója, ehelyett a népszerű kvízprofesszor beköltözik a luxuskaranténba, s bár előzőleg állítólag más véleménye volt az igazi vetélkedőket képernyőről kiszorító népbutításokról, most mégis azt bizonygatja, hogy örömmel vesz részt ebben a szociológiai kísérletben, mert szerinte nem véletlen, hogy ma a világ első számú televíziónézőket vonzó műsorai a valóságshow-k. – Minden tökéletes bennük, csak a nevük nem, mert bár a szereplők nem kötött szöveget mondanak, és magukat adják, de mégiscsak mesterséges környezetben, tehát nem a való világban léteznek az adások ideje alatt – mondja, és engem a meggyőző igazságpatronok mindig kiütnek: elengedem a távkapcsolót, s az nagyot koppan a földön, azután elhallgat. Csendes a doboz is, sehol egy tűzoltó vagy egy katona. Benne hallgat a sötétség.