Tájegységeink hagyományos öltözködéskultúrája

A népviselet mára elvesztette eredeti funkcióját, és jóformán már csak színpadon látható. Ennek ellenére az utóbbi években a kutatók és a népi kultúra iránt érdeklődők figyelme újból a népviselet irányába fordult. Elég, ha megemlítjük a múlt évben megrendezett nagyszabású, szlovákiai magyar népviseleteket bemutató kiállítást a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában, valamint a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának állandó tárlatán kiállított viseleteket. Az első összefoglaló mű Szlovákia magyarlakta településeinek 20. századi népviseletéről Jókai Mária és Méry Margit 1998-ban megjelent Szlovákiai magyar népviseletek című könyve.

Hasonló jellegű kötet látott a közelmúltban napvilágot Méry Margit tollából Szlovákiai magyar parasztviseletek címen. Látva a hagyományos öltözék pusztulását, a szerző a Csemadok néprajzi szakelőadójaként és számos folklórfesztivál szervezőjeként szinte az utolsó percben kezdett hozzá a még meglévő népviseletek szisztematikus gyűjtéséhez. Egyes települések népviseletét 1976–1978 között a Hét című folyóirat hátlapján is bemutatta (Jókai Máriával közösen). A dél-szlovákiai népviseletek megismeréséhez és dokumentálásához hozzájárultak az 1974-től 1985-ig Méry Margit által évente megszervezett nyári néprajzi szemináriumok is, amelyek minden alkalommal más járás falvainak népviseletét és szokásanyagát igyekeztek feltérképezni és a zselízi fesztiválokon néprajzi kiállítás, valamint színpadi feldolgozás formájában is bemutatni.

A Szlovákiai magyar parasztviseletek című kötet első része a parasztviselet történeti kialakulásával foglalkozik, számtalan történelmi forrásra hivatkozva. A 19. század első felében főleg a Vasárnapi Újság és a Regélő közölt sok, a vidékünkön éppen akkor divatos öltözetre vonatkozó adatot – ezek közül Méry Margit is sokat idéz –, melyeket metszetek egészítenek ki. A század végétől egyre gyakrabban jelennek meg leírások, ezért a történeti áttekintés második részében a történelmi vármegyéket bemutató könyvsorozat ide vonatkozó adataira összpontosítja figyelmét a szerző (itt a szöveget már korabeli fényképek illusztrálják). A továbbiakban Méry a 20. század második felének egyes viseleti elemeit mutatja be korcsoportok és nemek szerint, a csecsemő öltöztetésétől kezdve a gyermekviseleten keresztül egészen a felnőtt női és férfiviseletig, melyeket számos nagyon pontosan elkészített rajz szemléltet.

A kötet második része az egyes tájegységek 20. századi népviseletét taglalja, nyugatról kelet felé haladva. A viseletek leírásánál és csoportosításánál a szerző a már említett, Jókai Máriával 1998-ban közösen kiadott kötet szövegéből indul ki, részben átfogalmazva és térképekkel kiegészítve azt. A mintegy 140 faluból szerzett adatokból részint összehasonlító vizsgálat, részint az adatközlők közlése alapján 11 tájegységet és 29 viseleti csoportot határoz meg.

A könyv utolsó fejezete A paraszti öltözködés rendje címet viseli, amelyben képet ad a paraszti közösség íratlan szabályairól, amelyek a viselet mikéntjét is meghatározták. A gyermekek és a férfiak ruházatában nem voltak nagy különbségek, a női viseletben viszont jóval több megkülönböztető elem fordult elő, igen árnyalt jelentéstartalmakat hordozott: kifejezte a viselője korát, rangját, családi állapotát, sőt vallását is.

A könyvnek nagy érdeme a rendkívül gazdag rajz- és fényképanyag. A fényképeket Prandl Sándor, a rajzokat pedig Radka Mikulová készítette. A kötet végén irodalomjegyzék, magyar-szlovák helységnévjegyzék, illetve terjedelmes szlovák és német nyelvű összefoglaló található, így sok információhoz hozzájuthat a magyarul nem tudó olvasó is.

Méry Margit Szlovákiai parasztviseletek című könyvének ünnepélyes bemutatója ma 16 órakor lesz a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának dísztermében.