Szentivánéji álmok

Egy angol középfokú angol nyelvvizsgához elegendő tudással még nem biztos, hogy meg fogjuk érteni az „avoni hattyút”. Szerencsére jobbnál jobb magyar nyelvű fordítások állnak a rendelkezésünkre, hisz a „magyar Shakespeare” létrehozása a XIX. sz.-tól kiemelten fontos pontja volt nemzeti irodalmunknak. Itt most terjedelmi okokból szorítkozzunk csupán a Szentivánéji álomra, helyesebben álmokra. Ahogy Minier Márta is megjegyzi, az angol drámaíró gyöngyszemei „Arany-foglalatban” érkeznek a magyar olvasóhoz. Kívüle Vörösmarty is foglalkozott a fordítás gondolatával, de a megvalósításig nem jutott. Arany János kétszer fordította le a darabot, egyszer a negyvenes évek elején, ekkor még nem tudott jól angolul, s német fordításból dolgozott. A ma ismert változatot 1858-ban kezdte, s 1863-ban fejezte be. A darabot egy évvel később, Shakespeare tricentenáriumának alkalmából mutatták be, a Nemzeti Színházban. A fordítás (vagy Arany?) rendkívül erős kanonikus pozícióját mutatja, hogy több mint egy évszázadig meg sem próbálkoztak az újrafordítással. Az elmúlt két évtizedben viszont Eörsi István, Csányi János, Emőd György, Marton László és Nádasdy Ádám is átdolgozta/újrafordította a szöveget. A Jókai Színház a Nádasdy-féle magyarításra szavazott. A költő-nyelvész kimondottan arra törekedett, hogy Aranytól eltérő, de legalábbis független fordítást hozzon létre. Nádasdy szerint Arany „inkább költeményt fordított, mint színdarabot” – tegyük hozzá, a korabeli elvárásoknak megfelelően. Az új átültetések viszont nem a „legnagyobb angol költőre”, hanem a drámaíró „mesteremberre” irányul a figyelem. Rendkívül szimpatikussá teszi számunkra Nádasdy fordítását, hogy azt kétnyelvű kötetben adta közre, lehetőséget, felhatalmazást adva az azonnali kontrollfordításra, ill. felülbírálatra. Nádasdy igyekezett a mai, beszélt nyelvhez igazodó alakokat használni, következetesen kerülve az archaizálást; semleges szöveg létrehozására törekedett, „minthogy az eredeti is túlnyomórészt az: se nem archaikus, se nem népies, se nem trágár, se nem finomkodó.”

Annak ellenére, hogy számos magyar változat létezik, nem ritkák a szkeptikus hangok: „Én mégis úgy gondolom, a hagyományos értelemben vett eredeti, Shakespeare A Midsummer Night’s Dream című munkája el van zárva a más nyelven olvasótól, akármennyi fordítása is létezik. De ez így természetes, és ráadásul nagyon érdekes szövegeink vannak, melyek a Dreamnek köszönhetik a létüket” – írja Minier Márta.