Škoda 120-assal a tengerhez

A könyvbemutatót a vaskos öniróniával megáldott irodalomterapeuta, műfordító, az Abacus+ Kiadó és a zsiraf.eu társalapítója, Vályi Horváth Erika vezette. A „felvezető rizsa” után megnyitotta azt az érzelmi teret, melyben elsőként Dániel, az író, vitorlázó tengerészcsemete vallott e csodás csemegéről. Arról a hibrid családról, melybe az édesapja oly ritkán tért meg. Így legalább többször volt karácsonyuk, annál több LEGO-val. Felolvasását – üveg híján – gitározás követte, bejrúti blues helyett sivatagi nóta Pintér Zsolt előadásában. Aztán a képzőművész Török Bianka ragadta meg a szót, és mesélt kincsekről, kiállításokról és kollázsokról, konzultációkról (Gráf Dorkával, Gyenes Gáborral...), képi (föld)kerekségekről. A szép, szerethető szövegeléshez nem sztorit rajzolt, hanem benyomásokat rakott. Bátran, bizalommal, elvárások nélkül, szabad kézzel. Húzós határidővel. Végül kiegészült a legénység, a fedélzetre lépett a matrózok matróza, Dani édesapja, Hanusz Zoltán. A fia tollából és a menye ecsetéből származó, szabadabb, szellős szellemmel szőtt sztori meglepte. És büszkeséggel töltötte el. Annak ellenére, hogy neki a legvégéig meg sem mutatták. Ő sosem írta volna meg, az újraemlékez(tet)ést viszont úgy élte meg, hogy a gyerek(e) összekutyult, -kombinált mindent. A hallgatóság hallatta magát, egy hölgy megjegyezte: „ez az alkotói szabadság”. Rumba és whiskybe fojtott, izgalmas, szalonképes, szikár, szórakoztató sztorikat szállított. A heccét, élcét és feszültségét egy szuszra, szeánszait a Rejtő Jenő-i humor majmolása nélkül sikerült le- és átmenteni. „Semmi közöm hozzá” – tréfálkozott a sajátos stílusú tengerész, majd szívhez szóló vallomást tett a felesége felé fordulva, mondván: ő jelentette a biztos bázist. A hátteret. „Szép kis megható történet” – összegezte a nézőtérről egy kisleány.

A nyomdából frissen érkező, 42 évnyi, sósvízi ringatózás e lapokon kapott új fényt és mai nyelvet. „Gazdagon komponált, színes illusztrációi teszik még elragadóbbá: minden történethez saját vizuális világ társul, mintha a tengervíz maga hagyta volna rajtuk a lenyomatát.” A Vibe-sorozat első darabja „érzékeny, lendületes, atmoszférateremtő olvasmány. Életszagú történetek szabadságról, tengerről, kalandokról – mindaz, amiért valaki akár a parton is tengerésznek érzi magát.” Az első hazai bemutató a kíváncsi utazóknak és kanapékalózoknak olyan élményt nyújthatott, „ahogy azt a hullámzás diktálja: hol finoman ringatva, hol alaposan megcibálva az embert”. Végül meg is keresztelték az „újszülöttet”, pezsgő helyett a „szülőpáros” kalandos nászútjáról hazahozott, olasz kavicsokkal.

Vályi Horváth Erika nemcsak házigazdaként és olvasóként, de szerkesztőként is asszisztált az egyedülálló esthez, így buzdította a szép számmal érkező fül- és szemtanút, ha szeretnék támogatni a gyerekmunkát (a kiadó köteteit a kölykei kínálták), vagy elfelejtettek karácsonyi ajándékot venni, itt a remek alkalom. Ráadásul várható a folytatás, és a pancsoló parancsnok szerint „a pikáns részek még csak most jönnek!” A kiadó képviselője kapva kapott az alkalmon, és kiegészítette: „természetesen az Abacus+ gondozásában, 18+!” Várható a cseh és szlovák fordítása is, de a játékos ötletek és címadások (például: Part Part 2) már csak a privát szférában folytatódó mulatságban fogantak meg. Szép folytatások kezdetei lehetnének itt, a „Csallóköz közepén, a laposon.”