Sir Tom Jones és a mi hatvan évünk

Életem első Tom Jones-koncertjére készülődöm. Leírni is elképesztő: hatvan éve, 1965-ben jelent meg az első albuma, az Along Came Jones, mi pedig azonnal megszerettük a férjemmel. Fiatal házasok voltunk, amikor az egykori Jugoszláviában, a mai Montenegróban, Kotorban hallgattuk a dalait – az It’s Not Unusual és a James Bond-filmzene, a Thunderball magával ragadott minket.

Kevés világsztár marad az ember életében úgy, mintha egy jó barát lenne: ott volt velünk fiatalságunkban, majd szinte észrevétlenül kísért végig az évtizedeken. Megőrződött bennem az a nagyon erőteljes, selymes baritonja, amit féktelen energiával szólaltatott meg. Hangja az évek múlásával egyre karakteresebb, mélyebb lett; máig imádom, ha szembe jön velem egy angol vagy amerikai tévéműsorban rögzített felvételen (legutóbb a Blue Moon című klasszikust hallgattam, egy fiatal énekesnővel duettezett). Amikor 2021-ben megtudtam, hogy a Surrounded By Time című, eddigi utolsó albuma a brit slágerlisták élére került nyolcvanegy éves korában, megmosolyogtam: lám, az egykori dögös walesi fiúból Sir Tom Jones lett, akit II. Erzsébet királynő ütött lovaggá.

Csak néhány nap választ el attól, hogy a walesi szénbányász fia, Sir Tom – két nappal a bukaresti koncertje után – a budapesti MVM Dome-ban is fellépjen. Már várom, hogy élőben is hallhassam a nagy kedvencemet!