Pozsonyi városi legendák nyomában

A helytörténettel foglalkozó Pozsonyi Kifli egyesület minden évben jelentkezik egy pop-up kiállítással, amelyeken egy-egy témát lehet (szó szerint) körbejárni. Mivel háromnyelvű (szlovák, magyar, angol) kiállítási paneleken jelennek meg az információk a belváros frekventált pontjain, a turisták is érdeklődve nézegetik őket. Ez a mostani különösen érdekes, hiszen anekdotikus történeteket, hiedelmekek dolgoz fel. 

A Kis Sétatér (Námestie Eugena Suchoňa) nevét kevesen tudják, nekünk is meg kellett néznünk a térképen. A Szlovák Nemzeti Színház régi épülete és a Reduta közötti terecskét hívják így, ahol a 4-es villamos kanyarodik – ideális helyszín egy kis nézelődésre, olvasgatásra, egy tenyérnyi nyugodt oázis a lüktető nagyváros szívében. 

Bolemant Éva, a Pozsonyi Kifli alapító elnöke lelkesen újságolta, hogy már az első nap délelőttjén, amikor kirakták a paneleket, odagyűltek az emberek. A kora esti megnyitóra pedig komoly tömeg verődött össze, magyarok, szlovákok és külföldi turisták egyaránt.

Maga az anyag szerintünk később megérne egy külön kis brosúrát is, annyira tartalmas, informatív és mégis könnyed stílusú. Nézzünk pár példát. 

„A város legnagyobb és egyik legrégebbi temploma a Szent Márton-székesegyház. Hozzá kapcsolódik a fekete kéz legendája. A Pálffy családnál szolgáló, Hallstattból származó Reginát minden éjjel kísértette az egykori polgármester, Zwespenbauer szelleme. A férfi bűnben élt, lelke nem lelt békére. Arra kérte Reginát, hogy menjen el özvegyéhez, kérjen pénzt, készíttessen belőle egy Szűz Mária-szobrot, és helyezze azt a dóm oltárára. Az özvegy azonban nem volt hajlandó pénzt adni, bizonyítékot követelt. Erre aztán a szellem belevéste tenyerének lenyomatát egy deszkába. Ez a deszka ma is látható a dóm kiállításán. A történetet alaposan dokumentálták, és máig nem találtak rá magyarázatot. A szobor végül elkészült, és a kísértet nem zaklatta tovább Reginát.“

A pozsonyi „pezsgő” ugyancsak egy legendával fonódik össze. „A történet szerint egy fiatal francia katona, a Champagne vidékéről származó Johann Evangelista Hubert a Napóleon-féle oroszországi hadjáratból hazafelé tartva Pozsonyban megsérült, és ápolásra szorult. Itt aztán beleszeretett Paulina nevű ápolónőjébe, feleségül vette, és Pozsonyban maradt. Hubert 1825-ben a Felsőországúton (a mai Radlinský utca) megalapította az első Franciaországon kívüli pezsgőgyárat. Ez lett az alapja a Hubert márkának, a térség egyik legrégebbi és legjelentősebb pezsgőgyárának. 

Több történeti forrás szerint a Palugyay márkájú pozsonyi bor Château Palugay néven még az 1912-ben elsüllyedt legendás Titanic borlapján is szerepelt. A Palugyay borok rendszeresen jelen voltak az óceánjárók itallapjain, a Titanic fedélzetén pedig más osztrák-magyar eredetű bor nem is szerepelt a kínálatban. Jelenlétük a hajón a minőség és a presztízs jele volt, hiszen a Titanic maga volt a luxus – itt csak a legkiválóbb ételeket és italokat szolgálták fel. Az elsüllyedt hajó roncsaiban is rengeteg – becslések szerint mintegy 12 000 palacknyi – bor maradt az Atlanti-óceán fenekén, köztük Château Palugay-palackok is.

És álljon itt egy újabb keltezésű legenda is: „A Szlovák Rádió fordított piramis alakjáról ismert pozsonyi székházának ugyancsak megvan a maga legendája. A piramis a piramisban kialakításnak köszönhetően az épület belső része ugyancsak gúla alakú, ami kivételes akusztikai tulajdonságokat és a külső zajok kizárását biztosítja. Ennek köszönhetően az épületnek a szóbeszéd szerint különleges mágneses erőtere van. Ezt bármelyikünk kipróbálhatja, hivatalosan azonban soha nem sikerült megerősíteni. A rádió munkatársainak körében egy másik legenda is él: állítólag az építkezés idejéből hátramaradt az épületben egy betonkeverő, de azt azóta sem találja senki.“

A kültéri kiállítás a Több mint szomszéd című magyar kulturális hét keretében nyílt meg június 11-én, és június 25-ig látható. Kurátora ifj. Papp Sándor és Peter Janoviček, akorabeli fotók kellett látható friss felvételeket Braňo Bibel készítette, a remek grafikai megoldások pedig Szabó Réka munkáját dícsérik. Ha Pozsonyban járnak, ne hagyják ki!