Polkák a színpadon

Női kezekben a lengyel dráma- irodalom. Nők írták az elmúlt tíz-tizenöt év jelentős színpadi műveit. Pászt Patrícia kiváló érzékkel válogatott.

S hogy ez valóban így van, azt a Kalligram gondozásában, Hrapka Tibor ötletes borítójával most megjelent Polkák című kötet bizonyítja. „Hol vagyunk már attól, hogy a modern lengyel drámát Gombrowicz, Rózewicz, Mrozek jelentse csupán?” – teszi fel a kérdést a könyv előszavában Lőkös Ildikó dramaturg. De kit, kiket ismerünk úgy igazából rajtuk kívül? – jöhetne egy újabb kérdés. Talán csak Slobodzianeket, aki A mi osztályunk című drámájával „bevette” a magyar színházakat. A budapesti Katona József Színház hatodik éve tartja műsorán a darabot, amely egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi. Tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a 20. század borzalmaiban, 1925-től napjainkig. Szombathelyen, Miskolcon, Tatabányán is játsszák a darabot, nálunk elsőként a nyitrai színház műsorát gazdagította. Húsz-harminc évvel ezelőtt mindenesetre több lengyel drámát játszottak a színházak. Ezen a helyzeten próbál most változtatni Pászt Patrícia polonista, műfordító, dramaturg és kulturális menedzser, a Krakkói Magyar Centrum vezetője, aki 2010-ben ugyancsak a Kallig-ramnál jelentette meg a Fiatal lengyel dráma című antológiát, amelyben 6:4 arányban szerepeltek a női- és férfiszerzők, köztük Chowaniec a Gardéniával, Saramonowicz a Tesztoszteronnal, Modzelewski a Koronázással, Walczak a Homokozóval, vagy Dorota Maslowska a Köztünk minden rendbennel. Hét év elteltével pedig itt a friss termés, főként fiatalabb (főleg a hetvenes és nyolcvanas években született) szerzők tollából.

A Polkák című kötetnek nemcsak a szerzői gárdája, hanem a fordítója, elő- és utószóírója is nő. Lengyel színházi szakemberek megállapítása szerint nemcsak a drámaírók, a lengyel színházi közönség nagy része is nő. A nők által írt darabok pedig női szemmel ábrázolják a világot, a könyv szerzői korunk Nórái, akik kritikus módon próbálják meg értékelni a valóságot. Nagyon magas szintű szövegek ezek, sokszor belső, érzelmekkel töltött monológok, amelyekben természetesen férfiak is megszólalnak. De nem ők a főszereplők. Ezen a téren komoly változás történt a lengyel drámairodalomban. Eddig ugyanis mindig a férfiak álltak a történések középpontjában, ők mozgatták, ők vitték előre a cselekményt. A civilizációs változás következtében a történelmi, családi és egzisztenciális kérdések sűrűjében Lengyelországban egyre erősebb hangon szólalnak meg a nők, ami az irodalom mellett például abban is megmutatkozik, hogy rendezői szakon jóformán csak nők tanulnak a lengyelországi egyetemeken.

„Amíg a mai magyar drámák szerzői alanyi jelleggel ábrázolják a maguk világát, a lengyel dráma szélesebb hatókörű kérdésekről beszél – vélekedik Máté Gábor, a Katona József Színház igazgató-főrendezője, A mi osztályunk színpadra állítója. – Erős szerkezetű művek a lengyel drámák, de a költészet is nagy erővel szólal meg bennük.”

Családi történetek, egzisztenciális és filozófiai drámák kerültek a friss kötetbe, s mivel Lengyelország katolikus ország, a tíz műből ötben az Isten és az egyház is szóba kerül. Bár a témák többségénél érezhető a női toll, hiszen férfi ritkán ír például egy kamasz fiú traumájáról, hogy széthullott a családja, van a kötetben olyan darab is, amelyről ha levesszük a szerző nevét, nem biztos, hogy kiderülne, nő írta. Még arról a történetről sem, amelyben gyűlöletté vált a szerelem.

„Az antológia összeállításánál figyelembe vettük a lengyel közönség és szakma véleményét, a drámaírói versenyek győztes alkotásait, a művek színpadi sikereit, és azt a szempontot is, hogy a kötetbe került darabok ne csupán a lengyel valóság problémavilágát tükrözzék, hanem univerzális mondanivalót is hordozzanak – mondja Pászt Patrícia. – A szerkesztés során a bőség zavara jelentette a legnagyobb nehézséget, ám ha csupán az az egy cél vezetett volna bennünket, hogy az utóbbi tizenöt év legjobb darabjait kínáljuk fel, minden valószínűséggel akkor is túlnyomó részt női szerzők művei közül válogattunk volna.”

Abszurd komédiától társadalmi-politikai paraboláig, történelmi szembesítéstől groteszk vagy költői egzisztencialista vízióig, ifjúsági és gyermekdaraboktól szinte minden megtalálható a mai lengyel drámairodalom nők által képviselt szegmensében. A mostani kötet tíz művéből hat kimondottan női tematika. Anyák, feleségek, lányok, nővérek szemszögéből láttatja a világot, a női önmeghatározás központi téma.

És most nézzük a szerzőket. Lidia Amejko, Magda Fertacz, Malgorzata Sikorska-Miszczuk és Elzbieta Chowaniec darabjait már eddig is több külföldi, köztük cseh, magyar és szlovák színházban játszották. Malina Przesluga számos kiváló gyermekkönyv szerzője. A kerámia-művészként Andalúziában élő Antonina Grzegorzewska Migrén című drámájával járja most a világot. Maria Wojtyszko és Anna Krasinska drámái jelenleg is nagy sikerrel futnak Lengyelországban. Danuta Walesa Vágyak és titkok című önéletrajzi művét Krystyna Janda varsói színésznő dolgozta át monodrámává, és több mint százötvenszer játszotta már a Teatr Polonia színpadán. Anna Wakulik az Aratással mutatkozott be nemrég Londonban.

„A romantikus drámának nagy hagyománya van a lengyel színházakban – vélekedik a harmincéves írónő. – Szeretjük, de eljött az ideje, hogy továbblépjünk. A mai lengyel drámák olyan érzékenységgel reagálnak a valóságra, hogy kimondhatjuk, univerzális mondanivalójukkal folyamatos gondolkodásra késztetik a közönséget.”