Petőfi barátjának pozsonyi sírja

„ĺró, költő és Petőfi barátja” A szerző felvételeKi volt Kolmár József? Aki a temetőt átszeli (tehát légvonalban a buszpályaudvar felé veszi az irányt), s úgy százötven lépés után jobbra fordul, annak szemébe tűnik egy szép síremlék, pihenő nőalakkal. Ennek felirata részben választ ad az iménti kérdésre. E szerint író, költő, címzetes gimnáziumi tanár és Petőfi barátja pihen itt. Született 1820-ban, meghalt 1917-ben. Síremlékét a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság támogatásával hozzátartozói és barátai állították. Nem tudni, mikor, de évekkel később lehetett, hiszen a CSMIMT, ismertebb nevén a Masaryk Akadémia csak 1931-ben alakult meg. Sokszor megálltam a sírkő előtt, elgondolkodva azon, miért is írták rá a „Petőfi barátja” szavakat is. A Kolmárról olvasottakból az világos volt számomra, hogy Petőfi barátjának mondhatta magát, ugyanakkor az is, hogy – mai szóhasználattal – „nem abból élt”. Természetesen sok helyen elmondta, leírta a forradalom költőjéhez fűződő kapcsolatát, barátságuk történetét, kortársai valószínűleg ezért vésették a sírkőre – Kolmár iránti tiszteletük megnyilvánulásaként – az említett szavakat. Tény az is: elsősorban Kolmár Józseftől tudja az utókor, miként érkezett Petőfi Pozsonyba, hogy az országgyűlés idején az itt sátrat verő Fekete színidirektornál szerencsét próbáljon. Ő volt az, aki a Petőfivel való találkozás idején már a Várlépcső utca 4. számú házban az Országgyűlési Tudósításokat körmölte Záborszkynál, és aki magával vitte a költőt, hogy azután a megélhetést biztosító garasokért írják együtt „diktandóra” a szöveget. „Nappal nálam tanyázott, valamely kocsmában együtt étkeztünk, látogattuk az országgyűléseket, éjszakára pedig a Ligetfaluban lakó színészbarátaihoz, volt iskolatársaihoz ment hálni, hová többször én is kísértem őt, s nem egy szép nyári éjet együtt mulattunk el a ligeti kertben. Nálam nem éjjelezhetett azon egyszerű oknál fogva, mert magamnak se volt mire lehajtanom fejemet, régi ujságokból, makulatúrákból volt vánkosom és a krispinemmel takaróztam” – írja.

Kolmár egy tarka kendőbe kötött viselt ruhával 1843. május 19-én érkezett Pozsonyba a Galatea nevű gőzösön, és az országgyűlés idejére Somsich Pál somogyi követtől kapott szobát a Landler utca egyik házának emeletén (a mai Hviezdoslav tér és a Duna közti területen, a Danube szálló tájékán lehetett). Június elején találkozott Petőfivel. S mivel pápai tartózkodása idejéről ismerte a költőt, Petőfi azonnal megosztotta vele gondját-baját. Kolmár visszaemlékezéséből tudjuk azt is, miként született az egyik legismertebb Petőfi-vers, a Távolból. Sőt, versben is megírta a történteket. Most azonban foglalkozzunk Kolmárral. 1820. április 3-án született a Somogy megyei Magyaródon. Életrajzírói szerint a csurgói gimnázium nyolc osztályát hat év alatt végezte el, majd 1838-tól a pápai református főiskolán filozófiát és jogot tanult. Itt Tarczy Lajos vette pártfogásba a nyomorgó diákot. Pozsonyi tartózkodása idején megismerkedett Kuthy Lajossal, Batthyány Lajos titkárával, aki révén Batthyány országgyűlési írnoka lett, rendes fizetés mellett. Hajnik Károlynak, az Országgyűlési Naplók szerkesztőjének köszönhetően korrektora lett a lapnak. Budára kerülve segédszerkesztője lett a Vahot Imre Pesti Divatlapjának. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert, majd kitérők után, 1847-ben ismét Pozsonyba érkezett, hogy Kuthy Lajossal együtt Batthyány Lajos mellett teljesítsen ismét szolgálatot. 1848-ban nemzetőrnek áll, viszszaemlékezéseiben nemzetőrtársait is felsorolja. Rövidesen Pestre kerül, Kossuth Hírlapjának a korrektora. Az év végén a kormány Debrecenbe költözik. Kolmár erről így tesz említést naplójában:

„1848 karácsonyakor már bomladozott személyzetünk – a császári sereg Budát fenyegette. Menekülés! Kossuth és hívei Debrecenbe mentek, én az utolsó vonattal, január 3-án (1849) szinte futottam, államköltségen... csak a rajtamvaló ruhában, s egy duplapisztollyal – mentem mint kétségbeesett – Debrecenbe...”. Júniusban Kossuthtal visszatér Pestre. Itt éri Noszlopy Gáspár, egykori iskolatársa meghívása: legyen Somogy megyei főjegyző! Elvállalja, de a hivatal helyett Noszlopy szabadcsapatával járja a vidéket. A világosi fegyverletétel hírére a Bakonyban tartózkodó Noszlopy rögtönzött haditanácsot tart, seregét Klapkához küldi Komáromba. Kolmár Somogyba megy, s rokonainál húzza meg megát. Október végén Tarczy Lajos segítségével helyettes jogtanár lesz Pápán, és az ottani református jogakadémia megszüntetése után az evangélikus gimnáziumban vállal állást. Elvégzi a teológiát, pappá szentelik. 1853-ban azonban áttér a katolikus vallásra, és 1861-ig a bajai katolikus főgimnáziumban vállal tanári állást. Októberben a pozsonyi főgimnázium rendes tanárának nevezik ki. Kollégái, diákjai tisztelik. 1874-ben, 25 éves tanári jubileumán gyűjtést szerveznek számára. Ő az átadott 700 forintból ösztöndíjat alapít. Megjegyzem, nem ez az egyetlen általa alapított diákösztöndíj. Előtte 1869-ben, és utána, 1881-ben is alapított egyet-egyet. Kolmár a 19. század nyolcvanas éveiben vonult nyugdíjba.

Egy emlékező később így ír róla: „Pozsonyban még bizonyára sokan hálásan emlékeznek az öreg tanár úrra, aki mintegy huszonöt év előtt, magas kora ellenére végig csoszogott a város utcáin, majd térdreborúlva mély ájtatosságban imádkozott a dómtemplomban... Mindenki ismerte, mindenki megkülönböztetett tisztelettel emelte kalapját az öreg úr előtt: de nem is csoda, hiszen Kolmár József generációkat nevelt fel a pozsonyi katholikus főgimnáziumban.”

89. születésnapján írt egy költeményt. Meghagyta, hogy csak századik születésnapján láthat napvilágot. Egyik versszaka így szól:

„Tavasz legyen, ha meghalok,

Lelkem vigyék az angyalok,

S amiket oly hőn kedvelék,

Enyhítsék sírom éjjelét:

Virágillat, madárdalok!

Nem tavasszal, június 21-én halt meg. A Szent András-temetőben viszont márciusban már nyílik a hóvirág, lassan kibújik az ibolya is. A madárdal pedig már régebben hallatszik. Mint említettem, a temető a Medikus-kert szomszédságában van Pozsonyban. Talán akad olyan, aki a Petőfi szobor újbóli leleplezése után átsétál a sírkertbe, s egy szál virágot tesz Kolmár József sírjára is.