Pertu – tűvel és cérnával

Érsekújvár. A Zmeták Ernő Művészeti Galéria Pertu elnevezésű projektje újabb kiállításaként nyitották meg a magyarországi Benczúr Emese és a hazai Varga Emőke közös tárlatát, melyre október 14-ig várják a látogatókat.

A Pertu-projekt 1993-ban indult egy regionális galéria kísérleteként arra, hogy nemzetközi jelentőségű eseményt hívjon életre és honosításon meg. 1999-ben Helena Markusková művészettörténész új koncepciót dolgozott ki. A projekt tárlatai ettől kezdve a kortárs szlovák és magyar művészet analógiáit keresték és mutatták fel. A Pozsonyi Magyar Intézet által is támogatott tizenkettedik évfolyamban – Benczúr Emese és Varga Emőke munkáit egy kiállítótérbe helyezve – folytatódik az analógiák és a véletlen párhuzamok keresése. A kommunikációs játékban a hasonlóságoknak és az eltéréseknek egyaránt fontos szerepük van. Az érintkezési pontok, a művek által kialakuló összefüggések „itt és most”, vagyis a kiállításon – a galériában megteremtett kommunikációs térben – és a tárlat ideje alatt aktualizálódnak, válnak láthatóvá.

Az idei Pertu résztvevőinek – Benczúr Emesének és Varga Emőkének eltérő kiindulási pontjaik, élet- és társadalmi-kulturális tapasztalataik ellenére is több közös vonásuk van – fogalmaz a kiállítás kurátora, Helena Markusková. Mindketten a 90-es években indultak, festészeti tanulmányaik alatt kísérleteket folytattak, s az önkifejezés lehetőségeit nem hagyományos műfajokban és szokatlan jelentéshordozó anyagokban lelték meg. Közös vonás, hogy műveik önéletrajzi vonatkozású elemeket tartalmaznak. Mindketten az alkotás problémáira, a vizuális műfajok eltolódásának vagy „átjárhatóságának” lehetőségeire, továbbá konkrét térre vagy helyzetre reagálnak, nem utolsósorban az ember világban elfoglalt helyére és az értékek szerepére kérdeznek rá. „Átlényegített történetek révén hétköznapi témákat tesznek jelentőssé, feltárják a lét törékenységét, túllépnek a nemekre vonatkozó sztereotípiákon” – vélekedik a kurátor.

Benczúr Emese 1990 és 1996 között festészetet tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, de az alkotás másféle formái vonzották. Az ecsetet tűre cserélte, a festett képet hímzett szövegre, vagyis a látványt fogalmi valóságra. Hímzéssel alkotott műveihez egyszerű és szokatlan anyagokat választott és választ. Az üzenethordozó mindig olyan matéria, amely hangsúlyosabbá teszi, felerősíti a közlendő gondolatot, vagyis a lineárisan haladó hímzett szavakkal megfogalmazott mondanivalót. „E hímzett munkák eredete a falvédők felirataiban vagy a konceptualizmus tautologikus szövegeiben sejlik fel, ám az előbbiek moralizáló hangvétele és az utóbbiak gondolati sterilitása nélkül” – fogalmaz Helena Markusková. Benczúr Emese már a diplomamunkájával is más műfaj felé fordult (ez a műve is látható a kiállításon). Egy 38 méter hosszú fehér gurtnira 230-szor varrta ki a „Teljesítem a kötelességem” mondatot. A közlés provokatív egyszerűsége és a megvalósítás igényessége jellemzi a művet, amellyel alkotója munkája és az általa felfedezett médium elismeréséért folyó csendes küzdelme eredményét mutatta fel. A különleges anyagok használatára jó példa az Egyheti fogyasztás és termelés – Munkám gyümölcse című műve. Félbevágott citromok spirál alakú héjára varrta ki a Fruit of my Work (Munkám gyümölcse) feliratot, saját szerepén és művei maradandóságán tűnődve el. Későbbi munkáiban a fényreklámok vizuális szótára és a technikai játékok eszköztára is megjelenik.

Varga Emőke a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán diplomázott. Szokatlan anyagokkal kísérletezik ő is. Még tanulmányai idején készítette a Házi munkák sorozatot, amelyhez edénymosásban és padlósikálásban elnyűtt drótsúrolókat használt. A női és a háztartásbeli munkához kötődő tárgyak többlettartalmával játszott így. Sérülések nyomait viselő banális tárgyak egzisztenciális és esszenciális vonásait vizsgálta az ablakhálók témáját feldolgozó Reparátumok (1991) sorozatban. Később varrott, puha képsorozatokat készített, amelyeken különböző anyagokat és átlátszó textilanyagokat használt intenzív belső töltésű pillanatképek megjelenítésére. Az anyaszerep új témákkal, anyagokkal (műanyag, hőkezelt játékok) és mozzanatokkal gazdagította műveit.

A Pertu-projekt újabb kiállítása jelentős, egyedi esemény lett. Helena Markusková összefüggéseket kiugrató, gondos műválogatásának és annak köszönhetően, hogy kivételes esztétikai érzékenységgel párosuló pontos szakmai meglátással szerkesztette a műveket időszakos együtt létezésbe, a két művész munkáinak egymást erősítő, támogató, egymással – kiegészítő-rímelő üzenetekkel – kommunikáló találkozása valósult meg Érsekújvárban.