Kultúra

PENGE: A szomorú arcú fehér ember

ÚJ SZÓ ONLINE

2018. július 20. 18:43

Amit – és ahogyan – A Paplagi a modern civilizációról, a fehér ember civilizatórikus gőgjéről elmond, egyenesen mellbevágó. S az, hogy A Papalagi egy olyan ember műve, aki a 30-as években a náci párt tagja lett, s Hitler-portrékat is festett a Führer nagy megelégedésére, az már tényleg sok. Így egyben válik a könyv az európai ember sötét, görbe tükrévé.

Erich Scheurmann az első világháború idején élt rövid ideig Szamoán (akkor még Német Szamoán), nem volt antropológus, csupán könyvtervéhez keresett ihletet. Gondolatait egy fiktív törzsfőnök szájába adja, s az idegen nézőpont ilyen működtetésével Montesquieu Perzsa leveleinek rokona lesz. A „papalagi” szamoai nyelven idegent és fehér embert jelent. Tuivaii törzsfőnök népéhez fordulva 10 beszédben hívja fel a figyelmet az európai civilizáció veszedelmeire, arra biztatva hallgatóságát, hogy álljon ellen az erőszakos kulturális terjeszkedésnek. A klasszikus német irodalomból is ismert fogással élve, Scheurmann csupán közreadóként jelöli meg magát, s olyan alapossággal helyezi kontextusba a szöveg létrejöttét, hogy az óvatlan olvasó könnyen bedőlhet.

Tuivaii főnök, afféle fordított antropológusként, évekig élt Európában, miközben figyelmesen tanulmányozta a fehérek életmódját. Hazatérve, hosszas, magányos gondolkodás után mondta el beszédeit, melyeket nem szánt lejegyzésre és publikálásra. Ez utóbbiakat Scheurmann végezte el, aki csak azért hallhatta a beszédeket, mert a törzsfőnők időközben bizalmába fogadta, barátként tekintett rá.

A mondandó felépítése analitikus (európai) elmére vall. Az egyes „beszédek” az európai civilizáció különféle területeit veszik sorra: öltözködés, pénz, technikai fejlődés, szórakozás, vallás – mind kristálytiszta logikával kibontva. A szöveg tárgyválasztásaiban – egyáltalán: szellemi hátterében – felismerhetjük a századfordulón kibontakozó életreform-mozgalmak civilizációkritikai elveit, a rousseau-i „vissza a természethez” jegyében. Scheurmann naiv – az ő szavaival: gyermeki – nézőpontból tekint a jelenségekre, de egy percig sem érezzük, hogy e stílus lekicsinyelné magát a beszélőt.

A modern emberrel az a legnagyobb baj, hogy elfordult a természettől, minden tekintetben. Rendkívül éleslátó megállapításokat olvashatunk arról, hogyan változtatják meg a modern közlekedési eszközök a modern ember tér- és időélményét; miféle képmutató testkép rejlik az öltözködési szokások mögött; az állandó gondolkodás és a pénzhajhászás milyen módon tette képtelenné az embert arra, hogy megélje a jelen pillanatot. És hogy mitől olyan istentelenül boldogtalan.

Minderre persze sokféle megoldás van. Schueurmann a nácikat választotta. A ’68-as diákmozgalmak meg például az ő könyvét (is).

Erich Scheurmann: A Papalagi – A tiaveai Tuiavii törzsfőnök beszédei. Fordította: Tax Ágnes. Typotex Kiadó, 2018. 144 oldal.

Értékelés: 9/10

Vida Gergely

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk