Odüsszeusz Dublinban – A Bloomsday mint kulturális jelenség

Egy ezer oldalas nap 

James Joyce regényfolyama egyetlen nap, 1904. június 16. eseményeit meséli el, főként Leopold Bloom, egy dublini reklámügynök szemszögéből, aki mitikus hőshöz méltó kitérőkkel járja végig a várost. (A dátum nem véletlen: azon a látta meg a szerző az utcán későbbi feleségét). Az Ulysses 1922-ben jelent meg, és azóta sem hagyja nyugodni az irodalomtörténészeket, kritikusokat és olvasókat. Az Odüsszeia modern, paródiától sem mentes átirata a hétköznapi dolgokat - reggeli, munka, temetés, kocsmázás, testi vágyak, belső vívódások – emeli epikus magasságokba, miközben formailag minden fejezet más nyelvi és stilisztikai világot képvisel.

Az akkor már Triesztben élő szerző, aki egyébként soha többé nem tért vissza szülővárosába, szinte megszállottan törekedett a pontosságra: a dublini utcák, terek, boltok és pubok térképre rajzolhatók. Ez adta az alapját annak a különleges irodalmi turizmusnak, amely az 1950-es évektől kezdve fokozatosan intézményesült, és amely mára az ír kulturális identitás szerves részévé vált. 

Irodalomból turizmus – az Ulysses-ipar

Dublin városa felismerte a nagy lehetőséget. A hagyományos turistatérkép mellett egy speciális Ulysses-térkép is kapható, amelyen bejelölték Leopold Bloom regénybeli útvonalát. A Bloomsday-hez kapcsolódó események pedig általában már hetekkel korábban megkezdődnek: kiállítások, tematikus séták, színházi előadások, performanszok, irodalmi beszélgetések várják a zarándokokat. A regény híres jeleneteit újrajátsszák a város különböző pontjain, a klasszikus öltözetek viselése szinte már kötelező, és természetesen minden évben újabb emléktárgyak kerülnek a szuvenírboltok polcaira.

Az irodalmi hagyomány és a turisztikai élmény így egyfajta szimbiózisban él: a Joyce-kultusz köré valódi iparág épült. A James Joyce Centre, az ír Nemzeti Könyvtár, a Trinity College és sok más intézmény verseng a látogatók figyelméért. A Bloomsday ma már nem csak ünnep, hanem jó üzlet is. 

Szöveg helyett élmény?

A regény befogadása ma is nehézséget okoz, még a gyakorlott olvasóknak is. Írója ugyanis egy újfajta nyelvvel kísérletezett: a prózafolyammal, vagy tudatfolyammal, a valós események és a főhős agyában lejátszódó folyamatok sajátos vegyítésével. De talán épp ez az, ami aktuálissá teszi Joyce művét a 21. században. A mai kultúrafogyasztó – különösen a fiatalabb generációk – gyakran nem teljes műveket olvas, hanem részleteket, élményeket, interpretációkat keres. És a Bloomsday kiváló példája annak, hogyan lehet egy szöveg köré élményt építeni. Nem muszáj feltétlenül tudni, mit jelent a „metempsychosis”, vagy végigböngészni Bloom gondolatfolyamát a Grafton Streeten. Elég, ha valaki megáll egy helyszínen, hallgat egy színészt Joyce-szöveget olvasni, vagy részt vesz egy utcaszínházi előadáson. Az irodalom így válik jelen idejű közösségi élménnyé - és egyben kulturális termékké is. 

TikTok, podcast, új borító

Bármilyen meglepő, az Ulysses az utóbbi években új életre kelt a digitális kultúrában. Több irodalmi podcast – például a Friends of Shakespeare and Company Read Ulysses – epizódról epizódra elemzi a regényt, gyakran vendégekkel, hallgatói kérdésekkel, anekdotákkal. Segítenek segítenek kontextusba helyezni: mit jelentett Joyce stílusa a maga korában, illetve hogyan hat ma a nyelvhez való viszonyunkra?

A közösségi médiában is feltűnt a Joyce-kultusz új hulláma. TikTok-videók százai mutatják meg humorosan, mi történik egy-egy fejezetben, vagy hogyan ne próbáljuk elsőre elolvasni az Ulyssest. A könyves influenszerek sokszor vállalják be a kihívást: egy hónap Joyce, heti egy fejezet, sőt: egyre többen szerveznek online „olvasóköröket”, ahol a bonyolult szöveg közös élménnyé válik.

A kiadók is felismerték, hogy az Ulyssest nem csak újra kiadni, de újrapozicionálni is érdemes. Az utóbbi években megjelentek fiatalokat célzó, letisztult vagy épp provokatív borítójú kiadások, rövidített változatok, illusztrált kivonatok, sőt: infografikus „útikalauzok” is, amelyek egy fejezetet akár egyetlen ábrával összegzik. Ezek nem pótolják az eredeti művet, de segítenek abban, hogy új generációk is elkezdjék felfedezni.

Joyce így – akarva-akaratlanul – bekerült abba a ritka irodalmi klubba, amelynek tagjai nemcsak klasszikus szerzők, hanem mémek, idézetek, és digitális tartalmak alapanyagai is. S talán ez a legmeglepőbb: hogy egy százéves regény, amelynek egyes oldalain szinte alig van központozás, ma újra trendivé válhat.

A szombathelyi gyökerek

Természetesen magyar vonatkozás nélkül ez az ünnep sem lenne teljes. Joyce fikciója szerint Leopold Bloom, ez a dublini zsidó, azaz a katolikus országban örök kívülállónak számító ember ugyanis egy bizonyos Virág Lipót fia (az angol „bloom” szó jelentése „virágzás”), aki egy jobb élet reményében Szombathelyről vándorolt ki Írországba. A szerző valamennyi szereplőjét valós személyről mintázta. Helytörténészek kiderítették, hogy az Ulysses születése idején valóban élt egy Blum család Szombathelyen, a Fő tér 41. szám alatt. Textilkereskedők voltak, így nyilván rendszeresen megfordultak az Osztrák–Magyar Monarchia legfontosabb kikötővárosában, Triesztben, ahol Joyce a regény írásakor tudatosan kereste a számára izgalmas, idegen, egzotikus kultúrát jelentő kelet-európaiak társaságát. És mivel a magyar származású kereskedők klubot műkötettek Triesztben, volt alkalma megismerkedni Blum Márton négy fiának egyikével, akiről vélhetően a regénybeli Leopoldot mintázta.

A magyarországi Joyce-rajongók hagyománosan Szombathelyen rendezik meg a Bloom-napot, és szobrot is emeltek az írónak ama bizonyos ház előtt. A nyugat-magyarországi város így egyre hangsúlyosabb szereplője az európai Joyce-kultusznak.

Ünnep, emlékezet, identitás

A Bloomsday túlmutat egy egyszerű irodalmi emléknapon. Részben városi karnevál, részben kulturális zarándoklat. A hagyomány és a modernség furcsa szövetsége: viktoriánus öltözetben sétáló TikTok-generáció, nyomtatott regényről beszélgető podcasterek, múltidézés és QR-kódos várostérképek.

A kortárs kulturális jelenségek közt ritka az olyan, amely egyszerre merít mély irodalmi gyökerekből, és képes folyamatosan megújulni. A Bloomsday ilyen nap. És miközben újabb és újabb értelmezéseket, eseményeket, attrakciókat hív életre, talán segít abban is, hogy jobban megértsük önmagunkat – kissé bolyongva, néha eltévedve, de mindig hazafelé tartva. 

Lehet-e ma Joyce-szal „menőzni”?

A válasz meglepő módon: igen. James Joyce ma már nem csupán a modernista kánon megkerülhetetlen szerzője, hanem kultikus figura is. Az Ulysses olvasása – vagy akár csak birtoklása – egyes körökben intellektuális státuszszimbólummá vált. Az elmúlt években számos popkulturális utalás, podcast-epizód, Instagram-videó és mém is foglalkozott vele, gyakran humorosan, de mindig azzal a szándékkal, hogy megmutassák: a „nehéz irodalom” is lehet élvezetes, sőt vagány. Egyre többen vállalják fel az értelmiségi kíváncsiságot, az olvasás szenvedélyét, vagy akár azt, hogy igenis végigküzdik magukat ezen az „olvashatatlan“ regényen. És bár Joyce maga valószínűleg jót mulatna azon, hogy arcképét manapság divatos vászonszatyrokra nyomtatják, a lényeget talán nem bánná: hogy még mindig beszélnek róla, gondolkodnak rajta, vitáznak vele – és újra meg újra elindulnak június 16-án Leopold Bloom nyomában.