Nyolcvanéves Neil Young, a rockzene egyik legjelentősebb alakja

Torontóban látta meg a napvilágot, már tinédzserként zenélt, huszonegy évesen pedig Kaliforniába ment szerencsét próbálni. Ott Stephen Stills oldalán megalapította a Buffalo Springfieldet, majd 1970-ben csatlakozott a korszak szupercsapatához, a Crosby, Stills, Nash & Younghoz. Bár az együttes rövid életű volt, Déja Vu című lemezük ma is a rocktörténet egyik mérföldköve.

Young 1968-ban adta ki szólóalbumát, az After the Gold Rush (1970) és a Harvest (1972) pedig a pályája csúcspontját jelentette, rajtuk a Southern Man és a Heart of Gold című örökzöldekkel. Azóta 49 stúdiólemezt készített, gyakran visszatérve hűséges zenésztársaihoz, a Crazy Horse-hoz. Legutóbb a Chrome Hearts együttessel dolgozott, akikkel idén a Glastonbury fesztiválon is fellépett, és megjelent Talkin to the Trees című, 49. albuma.

A hetvenes évek folkos és country ihletésű dalai után a nyolcvanas években bátran kísérletezett – a Trans (1982) például elektronikus hangzásával megelőzte korát. 

A kilencvenes években újra felfedezte a keményebb stílust, hatása a Nirvanától a Pearl Jamig meghatározta a grunge nemzedéket.

Sosem zárkózott el a közéleti szerepvállalástól: a Living With War (2006) az iraki háború elleni tiltakozás volt, a The Monsanto Years (2015) pedig egy génmódosított növényekkel foglalkozó agráróriás kritikája. Környezetvédőként és filantrópként is aktív: társalapítója a fogyatékkal élő gyerekeket támogató Bridge Schoolnak, rendszeresen fellép a Farm Aid jótékonysági koncertjein.

A kanadai állami kitüntetések és két Grammy-díj mellett kétszer is bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába – előbb szólóban, majd a Buffalo Springfield tagjaként is. A Rolling Stone magazin minden idők 25. legjobb gitárosaként tartja számon.

Neil Young a folk, a country és a rock határmezsgyéjén járva mindig önazonos maradt – dacosan, öntörvényűen, a tökéletességet keresve. Legutóbb Coastal címmel jelent meg dokumentumfilmje, amelyet felesége, Daryl Hannah színésznő rendezett a legutóbbi turnéjáról. Hatvan év után is hű maradt ars poeticájához: 

„Minden dalom a szabadságról szól – még akkor is, ha néha fájdalmas hallgatni.”

Az utóbbi évtizedben többször is összetűzésbe került Donald Trumppal. Már 2015-ben tiltakozott, amikor Trump kampánynyitóján engedély nélkül felhasználta híres dalát, a Rockin’ in the Free World-öt. A zenész nyilvánosan kijelentette, hogy nem támogatja a republikánus politikust, sőt, kifejezetten sértőnek tartja, hogy a szabadságról szóló dalát egy megosztó kampány eszközeként használják. Később Trump ismét lejátszotta a számot rendezvényein, amiért Young jogi lépéseket is fontolgatott, végül azonban a szerzői jogi szabályok miatt lemondott a perről. 

A világjárvány alatt eltávolította zenéit a Spotify-ról, mert nem akarta, hogy dalait olyan platformon játsszák, amelyen Joe Rogan oltásszkeptikus influenszer podcastjai is hallhatók.

Amerikai állampolgárságért korábban csak egyszer folyamodott, amit elmondása szerint a marihuána iránti rajongásának nyílt deklarálása miatt nem kapott meg. Ezek után fütyült az egészre, öt évvel ezelőtt azonban ismét fontos lett számára ez a dokumentum. Letette az állampolgársági vizsgát, és 2000 januárjának végén büszkén posztolt egy fotót, amelyen az amerikai zászló előtt pózol. 

Nekibuzdulásának oka az volt, hogy életében először szavazni szeretett volna az USA-ban – Trump elnök demokrata párti kihívójára.