Kultúra
Pedro Almodóvar tavaly arról beszélt: a filmvászon ne legyen kisebb a széknél, amin ülünk  

A Netflix esete Cannes uraival

Juhász Katalin

2018. március 29. 17:31

A Netflix online műsorszóró által gyártott és forgalmazott filmek nem indulhatnak a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában. Ezt Thierry Fremaux, a mustra művészeti vezetője mondta ki.

Az indoklás lényege: amit nem forgalmaznak moziban, az nem versenyezhet mozifilmekkel. Amennyiben a Netflix továbbra is szeretné a mesés, nagy presztízsű cannes-i környezetben bemutatni a filmjeit, nyugodtan megteheti, versenyprogramon kívül – áll a nyilatkozatban. A nevezéshez viszont moziba kell küldeniük a filmet.

Nézzük, mi vezetett ehhez a döntéshez, miért félnek annyira a jövőtől (és a jelentől) a fesztivál szervezői.
 

A tavalyi versenyprogramban – először és ezek szerint utoljára – két Netflix-film is helyett kapott két menő rendezőtől: a dél-koreai Joon-ho Bong fantasztikus kalandfilmje, az Okja (Tilda Swintonnal és Jake Gyllenhaallal), valamint Noah Baumbach The Meyerowitz Stories című alkotása (Dustin Hoffmannal). A fesztivál vezetése azért engedte versenybe ezeket az alkotásokat, mert nem akart maradinak tűnni, és bízott benne, hogy sikerül rávenni a Netflixet a filmek mozis forgalmazására.

Tavaly a zsűrin belül is tapintható volt a feszültség. Pedro Almodóvar spanyol rendező már a nyitónapon a mozi semmihez sem fogható varázsáról beszélt, és közleményt olvasott fel, amelynek kulcsmondatai a következőképpen szóltak: „Személy szerint nem gondolom, hogy Aranypálmát vagy bármilyen más díjat kéne adni egy olyan filmnek, amelyet nem nézhetünk széles vásznon. A filmvászon mérete ne legyen kisebb a széknél, amin ülünk.” Ugyanazon zsűri másik tagja, Will Smith azonnal a Netflix védelmére kelt. Közölte, hogy a gyerekeihez sokkal kevesebb film jutna el, ha csak moziba járnának. Smith véleményét nyilván az a tény is befolyásolta, hogy soron következő filmje, a Bright éppen a Netflixen jött ki.

Az idei cannes-i fesztivál május 8-án kezdődik, és a vezetés pár napja úgy döntött, kitiltja az online műsorszóró filmjeit a versenyprogramból. Az sem hatja meg őket, ha az adott filmet limitált ideig játsszák néhány francia moziban, csak azért, hogy formálisan teljesítsék a fesztivál feltételeit. A Netflix vezetése persze nehezen tűri, ha diktálni akarnak neki, és nem szokásuk az előfizetőket megváratva előbb mozikban levetíteni a nagy dobásaikat. Ted Sarandos, a cég tartalomért felelős igazgatója a New York Timesnak nemrég így fogalmazott: „Miért tartanánk vissza egy filmet egy csomó ember elől, akik az egész országban élvezhetik azt, hogy pár száz, talán pár ezer ember láthassa Párizsban?”

A cannes-i filmfesztivál története fordulóponthoz ért. Bebizonyosodott, hogy a vezetése nincs felkészülve a nézők változó igényeire, nem számolt azzal, hogy manapság már lassan többen fizetnek elő a Netflixre, mint ahányan moziba járnak. Ráadásul azt a kérdést is előszeretettel feszegeti, hogy honnan számít művészi szempontból értékesnek egy film. Cannes urai azt sugallják, hogy ha valami nem moziban jelenik meg, akkor nem lehet egy lapon emlegetni a nemzetközi fesztiválok versenyfilmjeivel.

Nos, ebben nem biztos, hogy igazuk van. Ma már A listás színészek vállalnak szerepet sorozatokban vagy olyan filmekben, amelyek nem mozis forgalmazásra készülnek (Jude Law, Matthew McConaug-hey, Woody Harrelson, Vince Vaughn, Colin Farrell, Rachel McAdams, Kevin Spacey, Brad Pitt – és bármeddig folytatható a sor). Persze kellett egy kis idő, amíg a filmes szakma és a nézők is elfogadták, hogy egy sorozatszerep nem feltétlenül ér kevesebbet egy filmszerepnél, főleg, ha olyan színvonalas alkotásokról van szó, mint például a Kártyavár című sorozat (az azóta a szexuális zaklatási botrányokba belebukó, de egyébként Frank Underwood szerepében emlékezeteset alakító) Kevin Spacey-vel, vagy egy másik cannes-i zsűritag, Paolo Sorrentino sorozata, a Vatikánban játszódó, Jude Law főszereplésével készült Az ifjú pápa.

A streamingszolgáltatók, vagyis az előfizetéses online tartalomszolgáltatók néhány év alatt megvetették a lábukat az USA-ban, és Európában is folyamatosan növekszik a népszerűségük, hiszen a havi díj néhány mozijegy árának felel meg. A Netflix mellett az Amazon Prime és az HBO GO is készít olyan színvonalas filmeket, sorozatokat, amelyek simán felveszik a versenyt a mozifilmekkel. A Netflix például az elmúlt öt évben az USA-ban megduplázta az előfizetői számát: 2012 elején 23,41 millió ügyfele volt, tavaly már 55 millió. A növekvő bevételből pedig élvonalbeli rendezőket, forgatókönyvírókat, látványtervezőket és sztárokat tudnak szerződtetni.

Persze azoknak is igazuk van, akik aggódnak a mozi jövőéért. A cannes-i fesztivál szervezőit is megértjük. De valószínű, hogy ezzel a kitiltással csak ideig-óráig tudják lassítani a természetes folyamatokat.

Önnek ajánljuk