Mit jelent regionális művésznek lenni? - kérdezi a Nyitrai Galéria

Mitől válik egy művész regionálissá? A származása révén, annak a városnak vagy tájnak a hatásaként, ahol alkotott, esetleg az a közeg tehet róla, amely újra és újra visszatér műveiben? A Nyitrai Galéria jubileumi kiállítássorozatának harmadik állomása nem kész válaszokat kínál, sokkal inkább izgalmas kérdéseket tesz fel. 

A Legenda a (regionális) művészről című tárlat a művész és környezete közötti láthatatlan szálakat vizsgálja.

A kiállítás szellemi kiindulópontját Ernst Kris és Otto Kurz közel száz éve született esszéje adja, amely azt vizsgálja, hogyan alakult ki a művész legendája. A nyitrai tárlat ezt a tézist vetíti át a jelenbe és a regionális művészet kérdéseire.

A tárlaton közel hetven alkotó munkái láthatók, akik valamilyen módon kötődnek a nyitrai régióhoz. 

A tárlaton a Nyitra környéki régió magyar alkotói is helyet kaptak - a huszadik század képzőművészei közül Luzsicza Lajos és Zmeták Ernő, míg a kortársak közül többek között Szalai Dániel, Kosziba Klaudia és Szőke Erika művei tekinthetők meg.

Az alkotásokat tematikus csoportokba sorolták. A családi kötelékek, a határokon átívelő sorsok, a „genius loci” fogalma, a mesterek és tanítványaik kapcsolata, valamint a női alkotók hangsúlyosabb megszólaltatása mind-mind új nézőpontból világítják meg a regionális művész mítoszát. A tárlattal a galéria egyben finom önkritikát is gyakorol: többek között arra is rávilágít, hogy évtizedeken át mennyire háttérbe szorultak a női művészek a galéria gyűjteményének kialakításában.

A Legenda a (regionális) művészről kurátorai Ľudmila Kasaj Poláčková és Andrea Pleidel, a kiállítás május 24-ig látogatható a Nyitrai Galériában.