Megjelent Szinetár Miklós önéletrajzi sorozatának harmadik kötete

Szinetár Miklós így folytatja a gondolatsort: 

Koromnál fogva már írhatok, amit akarok. Szabad vagyok. Ez azt is jelenti, amit Orwell írt valahol: Szabadság az, ha kimondhatod azt is, amit az emberek nem szeretnek hallani! Ebben a könyvben rengeteg névvel találkoznak, akikről már ma se nagyon tudják, hogy kicsodák. Még öt év, vagy ne adj isten, még huszonöt év, véletlenül valaki kézbe veszi, akkor egyszerűen fogalma se lesz arról, hogy kikről van szó. De attól tartok, vagy azt remélem, fel fogják ismerni a hasonló emberi viselkedéseket, és talán egy kor lenyomatát kapják. Meg azt is, hogy kik és milyenek voltak kortársaim, abban a pici buborékban, ami Magyarország, és abban a még szűkebb buborékban, ami színház, művészeti élet, a számomra hosszú, de a nagy egészhez képest villanásnyi kis periódusban.

Szinetár intellektuális rendezőként ismert, de mindig törekedett arra, hogy közérthető maradjon. Szerinte a világot nem lehet megváltani, de nem is kell. „A történelem egy rémregény. Ám hét szűk esztendő után mindig jön a hét bő, csak legfeljebb nem hét, hanem több vagy kevesebb. Nacionalizmusra jön a globalizmus és viszont, minden klasszikusra jön a romantikus, majd a formabontó, mindenből sok lesz, megunják, jön a másik. Az egyik létező megoldást Voltaire ajánlja: Műveljük kertjeinket!”

A jelenleg 93 éves Kossuth-díjas művész, aki nemzedékek ízlését formálta, 2023-ban jelentette meg önéletrajzi kötetsorozatának első részét, melyben gyermekkorát idézte fel. A folytatás egy évvel később érkezett, szintén a budapesti Free Spirit Publishing jóvoltából. A két rész eddig több, mint 25 ezer példányban kelt el. A befejező, harmadik részben Szinetár Miklós a rendszerváltás utáni időszakra fókuszál. Kedvcsinálóként jöjjön egy részlet belőle: 

„És nem felejtem el azt se, amikor Rico Saccani barátom a Vigadóban Rossini-estet vezényelt. Elmentem a koncertre, és az első sorban ültem, mert ott a begipszelt lábamat ki tudtam nyújtani. A szünet előtt az első rész végére maradt A sevillai borbély nyitánya. És elkezdte a zenekar játszani, de pont a felénél Saccani leintette a zenekart, odajött hozzám az első sorba, kezembe nyomta a karmesteri pálcát, és intett, hogy folytassam. Nagyon meglepődtem, és ráztam a fejem, hogy nem lehet. De a közönség tapsolni kezdett, és nem hagyták abba. És akkor eldirigáltam A sevillai borbély nyitány második felét. Hogy a hangos siker a karmesteri teljesítménynek, vagy inkább a lábamon levő gipsznek és a mankómnak szólt, az vitatható.“

Szinetár Miklós a magyar színház- és televíziórendezés meghatározó alakja. Több évtizedes pályafutása során sokat tett a magyar kultúra formálásáért, különösen a zenés színház, az opera és a televíziós műfaj megújításáért. A Magyar Állami Operaház főrendezője és művészeti vezetője is volt egy időben. A 60-as évektől kezdve rengeteg klasszikus és kortárs darabot vitt képernyőre, művészi igényű tévéjátékokat rendezett akkor is, amikor a televízió elsősorban szórakoztatási céllal működött. 1994–96 között ő volt a Magyar Televízió elnöke. Operát, operettet, musicalt, klasszikus drámát és kortárs darabot egyaránt rendezett.