Még mindig a ringben – Bryan Adams kiütéssel győzött

Kezdjük azzal, hogy a kanadai rocktrubadúr nem ücsörög a babérjain, pedig megtehetné. Folyamatosan ad ki új albumokat. Legutóbb 2023 decemberében járt Pozsonyban a So Happy It Hurts kapcsán, a 17. lemezzel (Roll With the Punches ) pedig úgy turnézik a világban hónapok óta, hogy az még meg sem jelent – augusztus 29-ére várható. Három dal jött ki róla eddig, egyik sem kifejezetten bombasláger, de élőben szárnyakat kapnak, sokkal jobbak, mint steril stúdióváltozatban. Bryan Adams jól tudja, hogy a színpad az ő igazi terepe – az évtizedek során 7 koncertalbumot adott ki.

És egyáltalán nem nevezhető retró-sztárnak, ezt a Tipos Arénába, vagyis a téli stadionba menet is konstatálhattam szerda este, ahová legalább három nemzedék képviselői igyekeztek velem együtt. Az ország legnagyobb fedett koncerthelyszíne másfél év után ismét dugig megtelt, ami kb. 9 ezer nézőt jelent. Vélhetően szájról-szájra terjedt a hír, hogy érdemes jegyet váltani erre az előadóra. A közelben parkoló autók rendszámaiból ítélve hazánk minden tájáról érkeztek rajongók, de osztrákokkal is találkoztam a tömegben – dacára annak, hogy Bryan Adams hamarosan Bécset is útba ejti. 

Nincs szükség előzenekarra

Ahogy „a múltkor“ is, most is előzenekar nélkül érkezett a fő attrakció, sőt, basszusgitárost sem hoztak magukkal, azaz csupán négyen álltak a színpadon, és maga Bryan Adams ragadott basszusgitárt azokban a számokban, ahol feltétlenül szükség volt rá. A látvány szokatlanul minimalista volt, legalábbis a hasonló méretű produkciókhoz képest – semmi grandiózus fénypark, szemkápráztató háttérvideók, lézer, konfettieső, lufieregetés. Csak itt-ott vetítettek néhány vizuált, plusz az említett három új szám klipjét, és a fő látványelem egy, a közönség feje fölött lebegő drónvezérelt bokszkesztyű volt – utalva az új album címére. Később a So Happy It Hurts klipjét megidéző autó felfújható mását is viszontláthattuk, amelyet az előző turnén vetettek be először. A valódi események viszont a színpadon zajlottak, és azoktól mindenkinek leesett az álla. 

Háttérbe szorított romantika

Bryan Adamst sokan a romantikus, lírai slágerekkel azonosítják, és hősünk érezhetően küzd ez ellen. Nem hanyagolja ezeket, csak kicsit (vagy nagyon) áthangszereli őket. A Heaven például egészen korszerű köntöst kapott – ha már a boksz-terminológiánál tartunk –, az Everything I Do…. alatt pedig Adams lesétált pacsizni és öklözni az első sorban állókkal. 

Az igazi gyomrost sem a Roll With The Punches című, lendületes új szerzeménnyel vitte be, hanem a koncertet záró két lassú dallal. Ezeket (Straight from the Heart, All for Love) a küzdőtér végében felállított miniszínpadon adta elő egy szál gitárral, és odafelé menet legalább száz szerencsés nézővel lepacsizott. A biztonságiak egy hosszú kötelet húztak ki a küzdőtér egyik szélén, így csinálva folyosót neki – ilyet még sosem láttam a Tipos Arénában, de úgy tűnt, sokkal hatásosabb ez a „látványelem“ bármilyen lézerparádénál. 

Egy jó feldolgozás sose rossz

Tizenhat albummal a háta mögött bőven lenne miből válogatnia, mégis szívesen iktat be repertoárjába régi rock and roll-slágereket – továbbgondolva, vagy éppen úgy hagyva őket, ahogy Chuck Berry, Elvis Presley, Frankie Valli vagy az Isley Brothers kitalálta. Ez zseniális ötlet, mivel meglepi a közönséget, és mindenki örömmel rázza magát olyan jól ismert dalokra, mint a Blue Suede Shoes, a Twist and Shout vagy a Can’t Take My Eyes Off You. 

Májusban Glasgow-ban még arra is hajlandó volt, hogy a közönség kérésére előadja egyik kedvencemet, a 500 Miles című megaslágert, érdemes megnézni a felvételt. A skóciai közönségsikeren felbuzdúlva megfordult a fejemben, hogy csinálok egy ilyen tematikájú transzparenst, mert Bryan Adams legutóbb Pozsonyban is tartott kívánságműsort, de aztán elfeledkeztem róla, ami nem baj, mert ezúttal elmaradt a számbekiabálós rész. 

Micsoda buli!

Ehhez persze kell egy rugalmas, bevállalós, felkészült zenekar is. Bryan Adams legrégebbi harcostársa a gitáros Keith Scott, aki a kezdetektől, azaz 1980 óta vele van, és aki mostanában egyre többet sütkérezhet a reflektorfényben soron kívüli, vagy az eredetinél hosszabb szólókkal. Külön rajongói oldala is van már a Facebookon, lehet csatlakozni.  

A dobosok, billentyűsök és basszusgitárosok gyakrabban cserélődtek az évek folyamán, de korántsem olyan gyakran, mint például a Motörhead-ben vagy a Black Sabbath-ban. A „felvételin“ valószínűleg az a legfontosabb kritérium, hogy az illető élvezze, amit csinál, ne csak a pénzre hajtson, és ne csak egy turné erejéig csatlakozzon a bandához. A jelenlegi felállás tökéletes. Mindannyian végig mosolyognak, összekacsintgatnak, olyanok, mint egy gimnazista zenekar, akiket először engedtek fel a nagyszínpadra. Imádnak együtt zenélni, és ezt a közönség is érzi. 

Csupa meglepetés

Ráadásul egy Bryan Adams-koncerten az ember sosem tudhatja, mi vár rá – ami tényleg ritkaságnak számít manapság, mivel a nagy világturnék dallistái fent vannak az interneten. A nézők felkészülten érkeznek, előre tudják, melyik szám következik, és eldönthetik, mikor mennek ki a büfébe vagy a mosdóba. Nos, én egyik helyre sem értem el, mert az előző setlistekhez képest rengeteg változást konstatáltam. Daniel kollégám, aki kb. tizenöt évvel lehet fiatalabb nálam, egy idő után rendszeresen az arcom elé tolta a telefonját az előző napi horvátországi koncert setlistjével, és rá kellett böknöm az épp kezdődő számra, vagy szét kellett tárnom a karomat, hogy ez bizony nincs a listán. 

Vagyis a kényelem helyett a kalandot választják Bryan Adamsék. Náluk akár a koncertprogram egyharmada is változhat estéről estére. A kerettörténet ugyanaz marad, de a fejezetek módosulhatnak a pillanatnyi hangulat alapján. Ez történt Pozsonyban is. 

Ikonikus, érdes hang

Ne feledkezzünk el a bevezetőben megpendített húrokról, hogy tudniillik a 65 éves Bryan Adams hangja ugyanolyan, mint 25 éves korában. Ez ritka adottság.

„Ha behunyom a szemem, ismét tinilány vagyok 1984-ben“ – ordítottam Daniel kollégám fülébe egy ponton, amikor égető szükségét éreztem annak, hogy megosszam valakivel feltörő érzelmeimet. Valószínűleg a Run To You című első Bryan-sláger alatt történt mindez. A fiatalember megértően bólintott, de látszott rajta, hogy nem nagyon érti a lelkesedésemet. Ő ugyanis tizenévesen Nirvana és Oasis-rajongó volt. Fél órával később azonban már ott tülekedett a kordonnál, hogy lepacsizhasson Bryan Adams-szel, és amikor ez sikerült neki, büszkén mutatta a tenyerét. Ne moss kezet ezek után – mondtam viccből, de szerintem komolyan vette, mert átszellemülten bólogatott...