Mást mond és mást gondol?

Sok nő esküszik rá, hogy a férfiak mást mondanak és mást gondolnak. Valahogy így, mint alább látni. De azért ne vegyék komo-lyan, mert van sok nő, aki meg másra esküszik.

„Ó, ez semmiség, csak megvágtam az ujjam...”

Valószínű amputáltam az egész kezem, de inkább kivérzek, minthogy beismerjem, hogy iszonyatosan fáj.

„Nekem teljesen mindegy, milyen színűre festeted a konyhát.”

Csak ne legyen világoskék, rózsaszín, sárga, szürke, türkizkék meg akármilyen, kivéve a fehéret.

„Ez férfiügy!”

Ezt úgysem értheted, mert valójában teljesen értelmetlen dolog.

„Segíthetek neked a főzésben?”

Még nincs készen az ebéd?

„A feleségem nem ért meg engem!”

Az a nő nem hajlandó végighallgatni a mondókámat.

„Nincs mit felvenned, és valami új ruha kell?”

És hol az a gönc, amit három éve vettél?

„Nagyon hosszan tartana, amíg elmagyaráznám...”

Ugyanis halvány fogalmam sincs róla, hogyan működik ez a vacak.

Roppant érdekes, amit mondasz!”

Meddig akarsz még locsogni?

„A házimunkát megosztjuk.”

Én mindent összekoszolok, te meg majd takarítasz.

„Biztos lehetsz benne, hogy megvan rá a jó okom, miért teszem, amit teszek!”

Remélem, kitalálom, mi legyen az.

„A szerelmet nem mérheted anyagiakkal!”

A keservét! Megint megfeledkeztem a házassági évfordulónkról!

„Semmit se találok!”

Muszáj neked örökké rendet raknod?

„Nekem arra nincs szükségem, hogy elolvassam a használati utasítást!”

Elrontom én azt anélkül is.

„Beülünk a fiúkkal egy sörre!”

Ne várj rám. Hajnali ötnél hamarabb úgyse érek haza. Négykézláb tovább tart az út.

„Minden koronát megfogok!”

Az üvegbetétekből könnyen kifizethetném a villanyszámlát. (k)