Maradjon az abszurd?

Az anyanyelv a nemzethez, a családhoz, a legszorosabb emberi közösséghez tartozás alapja. Olyan kapocs, amely nélkül aligha lenne ember az ember. A társadalmi érvényesülés alapja is (helyes, megfelelő, igényes nyelvhasználat). Az anyanyelvi műveltség elsajátításának legfontosabb terepe és időszaka az iskola, az ifjúkor. Éppen ezért kitüntetett helye kellene, hogy legyen a tantárgyak között.

Kulturális és szellemi kincsünk a legnagyobb értékünk. Az irodalmunk az egyik legfontosabb az értékeink közül. Nem csak kultúrahagyományozó ereje van. Részt vállal a helyes értékrend kialakításában is. Az irodalmi élmény ugyanis erősen hat az érzelemvilágra, fejleszti a kommunikációs készséget, vagyis segít tájékozódni a világban, az önmegismerésben is. Éppen ezért kitüntetett hely illetné meg a tantárgyak között.

A négyéves gimnáziumban heti három órában tanítjuk a magyar nyelvet és irodalmat. Ugyanannyi óraszámban, mint például a testnevelést. A magyar nyelv és irodalom kötelező érettségi tantárgy, a testnevelés nem. Az órakeret magyar nyelv és irodalomból több évtizede (legalább 35-40 éve) nem változott. Pedig azóta nőtt a tananyag, szigorúbbak a követelmények az egyetemi felvételi vizsgákon, új, időigényes módszereket vezettünk be. Lépni, javítani, változtatni kellene. A nyelvünk sorvad, szókincsünk silányul. „Baj van. Nem olvas a diák.” – panaszkodik a tanár. „Baj van. Nem olvas a gyerek.” – panaszkodik a szülő. Mi az oka ennek? Hol történt a hiba, hogy korjelenséggé vált ez a probléma? Szerintem a tisztelet, a megbecsülés hiánya okozza a gondokat. Amit szeretünk, tisztelünk, arra kellő időt is fordítunk. Első lépcső a tiszteletadás, a megbecsülés felé a heti óraszám emelése lenne. Igenis, ez nagyon fontos. Mert olvasni meg kell tanítani a gyereket. Helyesen írni, beszélni meg kell tanítani a gyereket.

Teljes mértékben egyetértek Hajtman Béla Magyartanításunk abszurditásáról című írásával. Hasonló gondokkal küszködöm én is. A gimnáziumban a heti két irodalomóra is kevés a tananyag átvételére. Nagyon szeretném tudni, hogy van-e olyan magyartanár, aki elégedett az órakerettel, aki sohasem késik a tanterv szerint, aki négy év alatt becsületesen át tudja venni a nyolc irodalom tankönyv anyagát. Mostoha körülmények között dolgozunk mi is. A szöveggyűjtemények, gyakorlókönyvek késve érkeznek. Sok a hátrányos helyzetű diák, a tervezett óraszámból minden évben lekopik néhány a különböző rendezvények miatt. Üdvözlöm a számítógép használatát a magyartanításban, de plusz óra nélkül nem megy. Mint ahogy az emelt szintű érettségire való felkészítés sem. Az általános anyanyelvi, irodalmi műveltség megszerzése mindenkinek nagyon fontos. ĺgy teljes ember az orvos, a mérnök, a közgazdász, az autószerelő, az elárusítónő, a magánvállalkozó. Ettől függ az iskoláink jövője is.

KITÜNTETETT HELY ILLETNÉ MEG A MAGYAR NYELV ÉS IRODALMAT AZ OKTATÁSBAN.

Vagy várunk Godot-ra?

Gubíkné Harmati Mária magyartanár