Már gyógyult lélekkel játszik itthon is

Videóüzenetben köszönte meg az elismerést. Elmondta: továbbra is kivételes lehetőségnek tekinti, hogy ő játszhatta el az Emma és a halálfejes lepke női főszerepét, így nem csak önmagáról, a történelmünkről is sok újat megtudott.

Hány napja van még hátra A renitens forgatásából? – kérdeztem tőle nem sokkal a pozsonyi díjátadó gála után.

Még tíz. Ez a leghosszabb forgatási időszak, amelyben részt vettem. A Testről és lélekről felvételei rövidebb ideig zajlottak. Az Emma és a halálfejes lepke sem vett ennyire igénybe. Azt negyvenöt nap alatt vettük fel. De közvetlenül az Igric-gála előtt három napig Szlovákiában is kamera előtt álltam egy készülő szlovák filmben, amelyről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy egy szerelmes manikűröst játszom benne. A harmadik forgatási nap nagyon elhúzódott. Reggel fél hatra értem haza, Budapestre, és pár órával később már A renitensben álltam kamera előtt.

Nem zavarja itt vagy ott a játékában, hogy párhuzamosan visz két szerepet?

Ezzel nem is foglalkozom, annyira más a két szerep. Vannak időszakok, amikor színházban is többféle karaktert játszom, és az sem okoz nehézséget. Ez a két mostani szerepem is különbözik egymástól. A renitens Renátája cserfes, éles eszű, zabolátlan természet, aki tudatában van a nőiességének. Anyuka ő is, mint a szlovák manikűrös nő, de közös bennük az is, hogy mindketten elváltak, és hasonlóan öltözködnek. Külsőleg tehát nem is áll olyan távol egymástól a két figura.

Ezen mintha most meg is lepődött volna. Vagy nem?

Visszajöttem a szülési szabadságról, és ilyen belevaló csajokat játszom. Ezen lepődtem most meg. Eddig inkább csak drámai figurákat kaptam, akiket sminktelenül játszottam. Régóta vágytam már arra, hogy csinos ruhákban, frizurával, sminkben jelenhessek meg egy filmben, és most egyszerre két ilyen lehetőséget is kaptam. Így teljesüljön minden vágyam. Az Emma és a halálfejes lepkében is tyúkok és malacok között kerestem a tojásokat hajnalban. Szürke karikákat festettek a szemem alá.

A renitens Renátája egy üde, tip-top kis nőci 160-as IQ-val. Hadd emlékeztessem arra, hogy főiskolás korában elegánsan, magas sarkú cipőben járt mozgásórákra is, mert a nőiességét ott is kontroll alatt tartotta.

Renáta semmiképpen sem egy díva, de így is figyelni kell rá, mert bárhol tűnik is fel, ott biztosan történik valami. Első évben tanultuk is a főiskolán, hogy ha egy társaságban megjelenik egy igazi nő, ott mindenki megváltozik egy kicsit. Renáta sem tud észrevétlen lenni. Hatással van a környezetére.

Abszolút nő. Belép az ajtón, és minden tekintet rá irányul. Ismerős helyzet, ugye?

A színművészeti harmadrostája után grafológiateszt alá vetettek bennünket. Anélkül, hogy tudtunk volna róla. Le kellett írnunk pár mondatot, s amikor kiderült, hogy felvettek bennünket, Máté Gábor és Dömötör András, az osztályvezető tanáraink felolvasták a teszt eredményét.

Mi állt benne?

Nagyképűen hangzana, ha elmondanám. Legyen elég annyi, hogy valami hasonlót írt rólam a grafológus. Hogy vannak helyzetek, amikor rám szegeződnek a tekintetek. És hogy legalább öt nyelven kellene beszélnem, olyan jó a nyelvérzékem.

Meg is van az az öt nyelv. A magyaron kívül a szlovák, a cseh, az angol és az olasz.

A német is jól jönne, mert abból érettségiztem, de aztán letettem sajnos. Fel kellene venni végre. Játszottam volna egy észt–litván–német koprodukcióban, amely anyagi problémák miatt meghiúsulni látszik. Bár még mindig azt mondják, hogy lehet belőle valami. Ott volga német nyelven beszéltem volna, s ahhoz kapóra jött, hogy a komáromi gimnáziumban németül tanultam. Amerikai befektető finanszírozta volna a filmet, de miután Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke, visszalépett. Azt mondta, ebben a helyzetben nem kockáztatja a pénzét.

Így lépett be az amerikai politika egy közép-európai színésznő életébe. Mit érez ezek után, ha meglátja Trumpot?

Én már elég régóta úgy vagyok a dolgokkal, hogy elfogadom, ami történik körülöttem. Amire nem lehetek hatással, azt egyszerűen elengedem. Két ikergyerek mellett nincs energiám azon búslakodni, ami elmegy mellettem. Különben pedig volt egy furcsa érzésem, amikor készültem a szerepre. Egy opera-énekesnőt játszottam volna, akinek meghal a gyereke. Még nem voltam várandós, amikor szembesültem a jelenettel, de miután megszületett a két lányom, fájó volt beleképzelni magamat egy ilyen drámai helyzetbe. Volt is ebből eredően egy rossz érzésem. Pedig nagyon nagy feladat lett volna, óriási kihívás. Meghasonlott elmével a nő nem akar tudomást venni a tragédiáról. Kezében tartja halott kislányát, de úgy beszél róla, hogy beteg, be kell takarnia, nehogy megfázzon, és elmondja egzaltáltan, hogy mit szeret enni a gyerek, és most szereznie kell neki valamit, mert nagyon éhes. Fejben már készültem erre a lelkileg megterhelő monológra, amikor a rendező jelezte, egyelőre úgy néz ki, hogy nem tudjuk elkezdeni a forgatást. Rettentően sajnálom, hogy így alakult a dolog, közben tudom, hogy valamiért így kellett történnie.

Felszállt közben egy vonatra, amelynek volt már néhány fontos megállója, robogott a maga útján, a maga vezetőjével, utasaival, és hirtelen ott találta magát közöttük. Így ugrott be Gáspár Kata helyébe A renitensbe. Hány napra volt szüksége ahhoz, hogy ne foglalkozzon a helyzet furcsaságával, és úgy vigye tovább a szerepet, mintha mi sem történt volna?

Egy hónapig biztosan eltartott, amíg eljutottam odáig, hogy ne foglalkozzam ezzel, hiszen felkérésre vállaltam el a szerepet. Azután volt egy hosszú telefonbeszélgetésem Katával, amelyben tisztáztuk a történteket, s így eggyel könnyebbnek éreztem a helyzetem. Belépni valakinek a helyébe, akit már megszoktak és szerettek a nézők, így is nehéz volt. De az égadta világon senki egy pillanatig sem éreztette velem a stábból, hogy miért vagyok itt, hogy kerültem ide? Mindenki mellettem állt és segített.

Régóta vágyott egy ilyen életteli vígjátékra. Azért a sok mélyen megélt fájdalomért, amellyel az elmúlt években alaposan megterhelték a lelkét, meg is érdemli. Elemében érzi magát a szerepben?

Igen, nagyon. Le is kellett gyorsan ráznom magamról a helyzettel kapcsolatos terheket, mert ezt a karaktert nem lehet stresszel, szűkölve játszani. Ehhez nagy adag önbizalom kell, máshogy nem megy. Ezt kívánja meg a szerep. Egyébként leesne rólam. Ehhez csak a felszabadult önmagamat adhatom. Anélkül hamis lenne a játékom. A szöveghez, de még a ruhákhoz is kell az önbizalom.

Túl a forgatás tetemesebb részén, elmondhatja már, mi volt a legeslegnagyobb kihívás a szerepben?

A figura hóbortossága. Ami megvan bennem, csak ki kellett tudnom adni magamból. Fel kellett oldódnom. Ahhoz pedig kellett egyfajta komfortérzet a kamera előtt. Baráti körben és a családtagjaim mellett nem okoz gondot felvállalni magamat. Ott teljesen felszabadult vagyok. Ez kell a szerephez is. Hogy őszintén és bátran merjem megmutatni az igazi énemet. Miklauzic Bence és Fazekas Csaba rendezik a sorozatot. Utóbbinál a Swing című filmben Csuja Imre szeretőjét játszottam.

Legjelentősebb filmjeit, a Testről és lélekrőlt, a Spirált és az Emmát nők rendezték. Enyedi Ildikó, Felméri Cecília és Iveta Grófová. A női kezek ügyesebben formálják?

Ha megvan a kémia, nekem mindegy, hogy nő vagy férfi rendez. Érdekes mód a női rendezők egészen különlegesek. Néha még keményebbek, mint a férfiak. De lehet, hogy csak azért tűnnek annak, mert nőként nem erre számítok egy nőtől, vagy mintha nekik sokkal nehezebb lett volna berobbanni, elismerést kivívni. Ezért van rajtuk egy vértezet. Egyébként szeretek nőkkel dolgozni.

Iveta Grófová is sziklaszilárdan tartotta magát az elképzeléseihez az Emma forgatásán. Nem érdekelte, meddig tart ki a könnyeivel egy adott jelenetben, tizenhatodszor is kérte, hogy sírjon a kamera előtt. Ilyen esetben jelzi, hogy ennyi volt, nincs több könnyem, vagy újra megpróbálja akkor is, ha beleszakad a szíve?

Megpróbálom, de amikor érzem, hogy nincs több, ha már két órán át kell sírnom, kimondom, hogy elfogyott, vége!

Hol érte a hír, hogy a Nap a hálóban után az Igric-gálán is díjazni fogják az Emmában nyújtott döbbenetes erejű alakításáért?

A renitens forgatásán. Hívtak egy szlovák számról, hogy ott tudok-e lenni az ünnepségen. Én már el is felejtettem, hogy van ilyen díj is, ezért teljesen váratlanul ért az elismerés. Természetesen nagyon örültem.

Gyógyulni járok haza, ha Szlovákiában dolgozom, nyilatkozta egy alkalommal. Tart még ez a folyamat, vagy már gyógyult lélekkel érkezik?

Igen, már kijelenthetem, hogy gyógyultan forgatok otthon. Elmúltak a gyermekkori traumák. A na Slovensku po slovensky, a Maďari za Dunaj, vagy a nehogy szlovák legyen a férjed! Ez mind mély lenyomat volt a lelkemben. Sokáig fájt, hogy mi nemkívánatosak vagyunk itt, mert magyarok vagyunk, mi nem lehetünk jók, mert nem beszéljük jól a szlovák nyelvet. A szlovák filmes világ teljesen lenullázta, feloldotta bennem ezeket a gyerekkorban elszenvedett lelki megrázkódtatásokat. Begyógyultak a sebeim. Amióta hazajárok dolgozni, úgy töltődik a lelkem, mint egy csupor. Örömmel, szeretettel, békével.