Már februárban vethető

Néhány zöldségféle magjai igen nehezen csíráznak és kelnek. A petrezselyem tavaszszal az egyik legkorábban vethető zöldség. Gyakorlatilag a hó elolvadása után azonnal, akár február elején is vethetjük. Már február végén elvethetjük a zeller magját a melegágy talajába vagy szaporítóládába. A legkorábbi szabadföldi sárgarépát, ha a talajállapot és az időjárás is engedi, február végén vetni kell. Hidegtűrő növény lévén, a pasztinák magját kora tavasszal, márciusban ajánlatos vetni. Az említett zöldségfélék apró magjai nagyon nehezen csíráznak. Ha nincs a talajban elegendő nedvesség, a magok akár 3-4 hétig is elfekszenek, ezért különleges vetési technikára van szükség. Az elhúzódó kelés közben a talaj könnyen kigyomosodhat, így előfordulhat, hogy a nagy nehezen kikelt növényeket a gyomok között szinte nagyítóval kell megkeresni, felkutatni.

A következő módszerek alkalmazásával megkönnyíthetjük a nehezen csírázó magok kelését. A csírázás elősegíthető, ha a magot vetés előtt nedves homokkal keverjük össze, és így tároljuk 20-25 °C-on. Öt-hat nap múlva megjelennek a csírák, amelyet a magon fehér pont jelez. A magot (természetesen a nedves homokkal együtt) akkor vethetjük, ha már „megpattant”, azaz a csíragyökér hegye kibújt a maghéjból.

Az apró magvak vetését különös gonddal kell végezni. A vetőbarázdában jól elosztott vetőmagszórással tulajdonképpen nagyon lecsökkenthetjük az egyelési és ápolási munkát, és a termés minősége is jobb lesz. A kefeszerűen, sűrűn kelt növényeket csak nagy munkával lehet ritkítani. A ritkítás sok esetben meg is késik, vagy teljesen elmarad. Az ilyen vetésből származó cérnavékony gyökérzöldség inkább szégyene, mint büszkesége a konyhakert tulajdonosának. Ezért már a vetőbarázda meghúzásakor ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne ék alakú legyen, mert ebbe a magok egy helyre, a barázda legmélyebb pontjára hullanak. Készítsünk szélesebb, az alján 3-4 cm-es vetőbarázdát, ahová a magvakat gondosabb szórással, viszonylag egyenletesen teríthetjük. Ez apróságnak tűnhet, de később sok bosszúságtól mentesíthet bennünket.

Ha száraz az idő, akkor a kihúzott vetőbarázdát alaposan öntözzük be. Az említett zöldségfélék magjai sok olajat tartalmaznak, és nehezen veszik fel a vizet. A barázda beöntözését természetesen a vetés előtt végezzük, ellenkező esetben a vízsugár az apró magokat össze-vissza sodorja. Számítva az elhúzódó kelésre, a petrezselymet, a sárgarépát és a pasztinákot sorjelző növénnyel együtt vessük. A sorjelző gyorsan kelő, olcsó mag legyen. Megfelel erre a célra a saláta vagy a retek, mert mindkettő gyorsan kel és jól jelzi a növényeink sorát. Ennek azért van jelentősége, mert így nehézség nélkül kapálhatjuk a sorok közeit. A sorjelző növényeket később ki kell szedni, mert akadályozzák a kikelt gyökérzöldség fejlődését.

Vetés után a magvakat betakarjuk földdel, és a gereblye vagy a lapát fokával (kapa lapjával) a talajt jól megnyomkodjuk, hogy a nedves föld a magokat minden oldalról körülvegye. Ez meggyorsítja a magok vízfelvételét és kikelését. A magtartó zöld kiszáradhat, és akadályozza a csíranövény kibújását. Öntözéssel viszont tömörítjük a föld felszínét. Ezért a sárgarépa és valamennyi apró mag kisüzemi, konyhakerti vetésekor célszerű a vetést használt fóliával, vagy a sorokat a kelésig fóliacsíkokkal takarni.

A csalódások, egyenetlen kelések elkerülése végett inkább vásároljuk meg a drágább, de sokkal megbízhatóbb drazsírozott vetőmagot! A drazsírozott magok alkalmasak a szemenkénti vetésre, valóban egyenként helyezhetjük őket a vetőbarázdába, s egyelés nélkül – tehát kevesebb munkával – szebb állomány fejlődik belőlük. A drazsírozott mag keléséhez nedvesebb talaj szükséges, mint a közönséges magéhoz.

Az őszibarackfák metszése és permetezése

Az őszibarackfák metszésére a tavaszi fagyok elmúlta után kerüljön sor. Mielőtt a metszést elkezdenénk, győződjünk meg arról, hogy a rügyek hogyan teleltek, egészségesek-e, illetve mennyi rügy pusztult el. Ha a tél nagy kárt okozott a rügyekben, akkor hosszabbra kell metszenünk, míg kedvező telelés után a termővesszőket rövidebbre vághatjuk vissza. Ne messünk túl korán, mert a késői fagy még sok kárt okozhat a rügyekben. A metszéshez akkor lássunk hozzá, amikor a rügyek már némileg duzzadnak, de a virágok szirmai még nem láthatók. Ne halasszuk viszont a metszést túlságosan későre sem, mert a bimbós állapotban levő vesszők lemetszésével már nagyon sok tápanyagot veszít a fa.

Az őszibarack legsúlyosabb levélbetegsége, a tafrinás levélfodrosodás, gyakran okoz gondot a termesztőknek. A mély fekvésű ültetvények és a rendszeres védelemben nem részesülő konyhakerti fák különösen veszélyeztetettek. A betegség járványos méretűvé szaporodását alapvetően az időjárás alakulása határozza meg az őszibarack rügyfakadás-virágzás időszakában. Különösen hajlamosít a hűvös, csapadékos periódus, amikor a rügyfakadás lassú, a levelek fejlődése vontatott, elhúzódó. Tömeges fertőzés kialakulására hajlamosít a több napig tartó 5-8 °C-os hőmérséklet, 95% körüli relatív páratartalom, valamint a csapadék. Ugyanilyen veszélyes, ha korai – akár februári – tavaszias meleg felgyorsítja a fák ébredését, majd ezt ismét lehűléses időszak követi. Ilyen időjárásban a fertőzés bárhol bekövetkezhet, mivel bizonyos mértékig valamennyi fajtánk fogékony a betegségre, másfelől a fertőző anyag minden őszibarackosban gyakorlatilag mindig jelen van.

A betegség elleni védelem rendszerében a megelőző és rendszeres kémiai védekezés elengedhetetlenül szükséges. A védekezés eredményessége elsősorban a kezelések idejének helyes megválasztásán múlik. A tünetek megjelenése után a védekezés már elkésett, ilyen esetekben az ismételt permetezések eredményessége is csekély. A védekezés sikerét a rügypattanás előtti lemosó permetezés alapozza meg, és ezt követik a fakadáskori és utáni kezelések.

Az őszi rezes lemosó permetezés a lombhullás utáni időszakban gyéríti a tafrina kórokozójának mennyiségét, a kora tavasszal rezes lemosó permetezés pedig kulcsfontosságú a tafrina elleni védekezésben. Erre a következő készítmények javasoltak: Champion, Cuprocaffaro, Kuprikol, Kuprofor és a Kuprotix. Az őszibarack rézérzékeny, ezért rügypattanás után nem használhatunk réztartalmú szereket, más készítményeket kell választanunk a védekezéshez. A kezelések gyakoriságát később a fajta fogékonysága (a sárga húsú őszibarackok és a nektarinok érzékenyebbek), az időjárás alakulása és az alkalmazott szerek típusa határozza meg. A fakadás után, amíg kicsi a lombozat, kontakt szerek (Delan, Dithane, Novozir) használata javasolt. Később a lombfelület növekedésével a mély hatású, lokálisan felszívódó készítményeket (Efuzin, Syllit) részesítjük előnyben.

A szerző kertészmérnök