Már a kontúr is izgalmas

Darvas Iván és Nagy-Kálózy Eszter az Egy hét Budán és Pesten című filmbenKleb Attila felvételeEz az arc, ez a filmszalag jelezte profil lett az idei, immár harmincnegyedik Magyar Filmszemle logója, amely talán azt üzeni: akárcsak a női lélek, az idei magyar filmtermés is kalandos utakra viszi az embert. S ahogy azt Koltai Lajos, a szemletanács elnöke írja: „Sokan teszik fel a kérdést, kell-e ünnepelni a filmet, kell-e fesztivál? Kell, nagyon kell! Saját megbecsülésünk, hogy megméretünk, kiválasztunk és díjazunk. Kell, hogy legyen mérce, amit minden évben felállítunk. S kell az a megváltó belső izgalom, amit csak az érez, aki elkövetett valamit, s most várja a találkozást a befogadóval.”

A befogadó pedig minden bizonynyal az elkövetkező napokban is a bőség zavarával küzdhet. Az idén tudniillik még a tavalyinál is gazdagabb a kínálat. A dokumentumfilmek kiemelésével a szokásosnál két nappal tovább tart a szemle, a játékfilmek mellett pedig több mint húsz kísérleti és kisjátékfilm szerepel a műsoron. A ma kezdődő rendezvény az életműdíjak átadásával, majd Jancsó Miklós Kelj fel komám, ne aludjál! című alkotásával nyit a Millenárius Teatrumban, a záróakkordot pedig Makk Károly üti le frissen elkészült Egy hét Budán és Pesten című opusával. Jancsó filmjében egy ifjú náci, egy magyar baka, egy sárga csillagos zsidó, egy gimnasztyorkás orosz és egy NATO-katona közös biciklin hajt át a Lánchídon, Makk történetében egy férfi és három nő (a felesége, a régi kedvese és a közös lányuk) fordulatokkal teli drámáját követheti nyomon a néző.

Hogy egészében véve milyen képet mutat a bemutatásra váró harmincegy játékfilm, s milyen eredménnyel szerepeltek a világban a tavalyi szemlén látott alkotások, arra Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatója ad választ.

Herendi Gábor alkotása, a Valami Amerika az év legnagyobb magyar mozisikere lett, Pálfi György filmje, a Hukkle nemrég Fassbinder-díjat Rómában. De folytathatnánk a felsorolást, hiszen a Szép napok, a Kísértések, Az utolsó Blues és A kanyaron túl is nyert.

Az év felfedezése mindenképpen a Hukkle volt. San Sebastian, Kijev, Cottbus és Santa Fe fesztiválja után az Európai Filmakadémia legjobb elsőfilmesének járó díját is ez a film kapta, s ez utóbbi elismerés már önmagában is hatalmas siker, hiszen egy induló rendező rögtön az első munkájával ekkora elismerésben részesült. A szemle mindig egyfajta „hőmérő”. A külföldi vendégek visszajelzéséből mindig sejthető, hogy melyek azok a filmek, amelyek később nagy köröket futnak majd a világban. Mivel tavaly a külföldi kritikusok és fesztiválszervezők a Hukklénak és a Mundruczó Kornél által rendezett Szép napoknak adták a Moskowitz-díjat, tudtuk, hogy erre a két filmre újabb komoly elismerések várnak. A Szép napok aztán Locarnóban Ezüst Leopárdot kapott.

A Hukkle most az Oscarért is „harcba indul”. Mennyi esélyt lát arra, hogy bekerül az első ötbe?

Nehéz kérdés. A díj odaítélésében az Amerikai Filmakadémia minden tagjának szavazata van. Szerintem már az is nagy eredmény, hogy a magyar szakma egyhangúlag a Hukklét nevezte be a versenybe, ahol több mint százötven film küzd azért, hogy bejuthasson az első ötbe. Igazán esélye azonban csak annak az alkotásnak lehet, amelynek forgalmazója van Amerikában. Ezért én úgy gondolom, már a nevezés is rang. Csodák persze mindig vannak. Bízni tehát van miben. Pálfi György filmje rendkívül eredeti alkotás. Gyönyörű képekkel viszi végig a történetet, így ismét megállapíthatjuk, hogy történetet képekkel is el lehet mesélni.

Mit ígér az idei szemle? A kátyútól már nem kell tartanunk, hiszen a jelek szerint ismét beindult a magyar film szekere.

Számvetésünk szerint tavaly negyvenkilenc díjat nyertünk a világban, ami nem kevés. Az elmúlt évek tapasztalatát figyelembe véve pedig úgy gondolom, van egyfajta pozitív tendencia a magyar filmgyártásban. Ezt jelezte egyébként Mészáros Péter rövidfilmje, az Eső után is, amely tavaly Arany Pálmát nyert Cannes-ban. Az idei szemlén huszonkét játékfilm lesz a versenyben, de az információs programban további kilenc alkotást láthatnak a nézők. Összesen tehát harmincegy játékfilmet kínál a program. Újításnak számít a szemlén, hogy a dokumentumfilmek a játékfilmek vetítését megelőző két napon kerülnek közönség elé, csak hogy több idő és figyelem irányulhasson rájuk. Öszszesen harminchét munkáról van szó, és ehhez jön még huszonegy kísérleti és kisjátékfilm.

A harmincegy játékfilmből hányat tudna kiemelni?

Én a bemutatásra váró filmeknek eddig csupán az egyharmadát láttam, a program alapján azonban merem állítani: nagyon színes lesz az idei műsor, hiszen minden nemzedék képviseli magát, és ismét sok elsőfilmes rendező munkáját láthatja a közönség. Jancsó Miklós és Makk Károly filmje mellett elsőként Gothár Péter Magyar szépségét emelném ki. Ez a film itt és most játszódik, két család nemzedéki konfliktusait ábrázolva. Szomjas György Vagabondjának egy állami gondozottként felnőtt fiú a hőse, akit régi barátai belerángatnak egy betörésbe. Ez a film a berlini mustrán szerepel majd, ahová Fliegauf Benedek első játékfilmje, a Rengeteg is meghívást kapott. Az elsőfilmesek kategóriájában versenyez majd a szemlén Bereczki Csaba filmje, a Bolondok éneke is, amely egy erdélyi elmegyógyintézetben játszódik, ahol egy fiatal, magyar származású francia orvos leszámol a múltjával, és felfedi különleges titkát. A rövidfilmek közül Gyarmathy Lívia Táncrendje nőtt a szívemhez. Ez a film egy világvégi kis magyar faluban játszódik, ahol nők és férfiak azt tanulják, hogyan kell magasba szállni a muzsika dallamára. És van még egy film, amelyet nagyon várok. A Jött egy busz bizonyára az utolsó pillanatban készül el. Öt szkeccs, öt rendező. A No commentet Schilling Árpád, a Cipőket Török Ferenc, a Táltosember vs. Ikarust Pálfi György, a Negyedórát Bodó Viktor, A 78-as Szent Johannáját pedig Mundruczó Kornél készítette. Mind az öt rendezőt Jancsó Miklós támogatta a munkában, és a közös film alapötlete is tőle ered.

Koprodukciós alkotások az információs szekcióban lesznek.

A pozsonyi Miloslav Luther filmje, a Szökés Budára mellett Aydin Sayman török–magyar összefogásban készült alkotását, A titok gyermekeit láthatják a nézők. Luther műve egy népszerű cseh regény nyomán készült, és több jelenetét Budapesten forgatták, A titok gyermekei egy, kegyetlen mostohaapja elől elmenekült, török kisfiúról szól, aki Isztambul utcáin éli az életét tizenéves, hontalan társaival.

Ma tehát kezdődik a dokumentumfilmek szemléje, holnapután pedig Jancsó Miklós opusával indul a játékfilmek versenye. Összességében milyen program vár a nézőkre?

Szerintem jó színvonalú rendezvény lesz az idei szemle. Most, az Európai Unió küszöbén állva egyértelműen megállapíthatjuk: a magyar film érett arra, hogy bent legyen Európa filmes vérkeringésében.