Lapostetű

Civilizált viszonyok között általában a lapostetű (Phthirus pubis) a vérszívó tetvek közül a leggyakoribb bőrélősködő. 1,5-2 mm-es, kerekded testalkatú, lassú mozgású lapos ízeltlábú. Leggyakrabban a szőr tövénél a bőrhöz tapad, serkéit a szőrszálakhoz erősíti. Lábai – melyek közül a második és a harmadik pár erőteljesebb – erős karmokban végződnek, ezekkel szinte elszakíthatatlanul kapaszkodik a szőrszálba. A lábak alatt kétoldalt kúp alakú nyúlványok merednek ki a testéből. A lapostetű nem annyira veszélyes, mint a fej- vagy a ruhatetű, mert állítólag betegséget nem terjeszt, szúrása azonban nagyon kellemetlen, kínzóan viszkető. Elsősorban a nemi szervek szőrzetében fordul elő, de elszaporodása esetén könnyen megtalálható lesz a hónalj, a szemöldök szőrszálain, de még a szempillán is. Érdekes módon a bajuszra csak elvétve, a hajra pedig sohasem terjed át.

Egyes tanácsadók szerint a lapostetűtől a szőrzet eltávolításával is meg lehet szabadulni – ez azonban inkább nem ajánlatos, mert egyrészt szőrtüszőgyulladást lehet tőle kapni, másrészt pedig mindig akad néhány tetű és pete a visszamaradt szőrszálakon, illetve azok tövében, s a szőrzet kinövésével ismét elszaporodnak. A gyógyszertárakban kapható szerekkel való kezelés sokkal biztosabb. Amellett ne feledjük el fertőtleníteni a ruházatot, az ágyneműt, az ülőbútort és nem utolsósorban a vécé ülőkéjét.