Karlovy Vary örök világsztárjai

Dokumentumfilmesként végzett a prágai Filmművészeti Főiskolán ugyanabban az évfolyamban, amelyben Jan Svěrák. Dolgoztak is együtt az Oscar-díjas Koljában, és ő volt az operatőre a Zdeněk Svěrákról szóló Apám című, egész estét betöltő portréfilmnek.

A legtöbben mégis Karlovy Vary fesztiválklipjeinek rendezőjeként ismerik. A Kristályglóbusszal díjazott külföldi sztárokkal forgatott két-három perces munkái valóságos műremekek, a nyugat-csehországi seregszemlén már évek óta külön műfajként szerepelnek. Van belőlük több mint egy tucat, és mindegyiknek külön története van, amelyeket szívesen oszt meg az ötvennégy éves rendező.

Eleinte, a kilencvenes évek végétől még a zsáner dominált a klipekben. Készült erotikus, horrorisztikus, bizarr, humoros, romantikus filmecske – attól függően, ki és milyen ötlettel ült a rendezői székbe. Jan Svěrák például a némafilmek hangulatát idézte meg barna színvilággal.

A változást Ivan Zachariáš hozta el azzal, hogy magát a Kristályglóbuszt magasba emelő, mezítelen üveglányt tette a történet főszereplőjévé. A cseh film jeles egyéniségeivel nem volt nehéz dolga. Mindegyikük kéznél volt, és szívesen vállalkoztak a közös munkára. Milos Forman, Jiří Menzel, Věra Chytilová, Iva Janžurová, Jiřina Bohdalová, Josef Somr, Zdeněk Svěrák egyéniségük esszenciáját adták a kliphez.

Nehezebb volt a fesztivál életműdíjával kitüntetett külföldi sztárokat megszerezni. Annak ellenére, hogy a Kristályglóbusz átvétele után mindegyikük megígérte, hogy rendelkezésre áll a forgatáshoz, sem az időpont-egyeztetés, sem a felvételek lebonyolítása nem ment mindig gördülékenyen. Volt, hogy meg is hiúsult az együttműködés. Akivel viszont sikerült leforgatni a klipet, az mind a mai napig büszke rá, akár egy egész estét betöltő játékfilmjére.

„Harvey Keitel nem volt könnyű eset – emlékezik Ivan Zachariáš. – Két ötlettel állt elő. Egyik az övé volt, a másik a feleségéé. Két forgatókönyvet tettek le elém, csakhogy nekem egyik ötlet sem tetszett. Egy brooklyni bárba hívtam el a színészt. Ott akartam filmre venni az általam elképzelt minitörténetet. Kiszállt az autóból törött lábbal, körülnézett, és elérzékenyülve közölte, hogy ő itt született a közelben, és itt is nőtt fel. Hagytam, hogy beszéljen. Csak a végén szólaltam meg, hogy akkor próbáljuk meg azt, amit szeretnék. És elővettem az eredeti forgatókönyvet. Keitel érzelmileg annyira felzaklatta magát ifjúkora emléktöredékeivel, hogy meg is feledkezett a saját ötletéről. Így a klip végül arról szól, amit én találtam ki neki, hogy a nehéz Kristályglóbuszt kiejtette a kezéből, és eltörött a lábfeje. A szövegét, hogy ez hogyan történt, nem tanulta meg, így összevissza dumált, vagy éppen jelentőségteljesen hallgatott. Ebből kellett összevágnunk egy elfogadható verziót. De mivel karizmatikus színész, nem is ragaszkodtunk a szövegéhez. Az ő arca akkor is beszédes, ha rezzenéstelenül néz maga elé.”

Volt, aki csupán egy-két óráig állt a kéttagú stáb (rendező, operatőr) rendelkezésére. Velük ellentétben John Malkovich egy egész napot szánt a felvételekre.

„Meghívott bennünket a bostoni lakásába. Kávét, teát főzött nekünk, meg akarta mutatni az egész várost, még vacsorázni is meghívott bennünket. És csak mondta, mondta és mondta. Nagyon okos fazon, erősen kell figyelni rá, hogy minden szavát felfogja az ember. Konspirációs elméletekből egyszerűen felülmúlhatatlan. Kellemes napot töltöttünk vele, mielőtt dolgozni kezdtünk volna. Egyszer próbáltuk le a jelenetsort, hogy ül a taxiban, ölében a Kristályglóbusszal, és kelletlenül, mogorva képpel válaszolgat a sofőr őszinte kérdéseire, hogy hol és miért kapta a díjat. Elsőre sikerült a felvétel. Nem kellett megismételni. Malkovich egyetlenegyszer sem hibázott.”

Helen Mirrennek azt találták ki, hogy az Üveglány hol itt, hol ott tűnik fel a lakásában. Bárhova teszi is, egy idő után mindig új helyet talál magának. Közben szellemként követi a tulajdonosát.

„Problémát csak az okozott, hogy a színésznőnek kevés ideje volt ránk. Színházban játszott aznap. Ebéd után tudtunk csak dolgozni, és akkor is csupán két óra állt a rendelkezésünkre. Londonban forgattunk. Úgy választottuk meg a helyszínt, egy lakásbelsőt, hogy a lehető legközelebb legyen a színházhoz. Amint megérkezett Helen, máris munkához láttunk, és nagy örömünkre időben végeztünk. Őt ez nagyon meglepte, és mindenkinek kedvesen megköszönte a munkát. De még az utcán, a ház előtt álló emberektől is kézfogással búcsúzott. Azt hitte ugyanis, hogy ők is a stábhoz tartoznak. Pedig csak kíváncsiskodó turisták voltak.”

Danny DeVitóval még Karlovy Varyban leforgatták a klipet.

„Egyik nap átvette a díjat, másnap már jelezte is, hogy vár bennünket a Grandhotel Puppban. Ő maga találta ki, hogy mit fog csinálni. Álmosan forgolódik az ágyban, megszólal az éjjeli szekrényén a szobatelefon, és anélkül, hogy kinyitná a szemét, kezébe veszi a Kristályglóbuszt, és rácsap vele a csörgő készülékre. A telefon elhallgat, tönkrevágta, ő pedig a másik oldalára fordulva alszik tovább, akár egy csecsemő. Gyorsan végeztünk vele.”

Johnny Depp Budapestre hívta Ivan Zachariášt, hogy ott készítsék el a róla szóló fesztiválklipet. Modigliani című filmje forgatására készült azokban a hetekben, de volt még annyi ideje, hogy Karlovy Vary kérésének is eleget tegyen, hiszen mindenki a kedvében járt, amikor ott vendégeskedett.

„Természetesen volt egy konkrét elképzelésünk, amelyet Johnny ott, a helyszínen teljes egészében megváltoztatott. A felújítás alatt álló Gellért Szálló halljába érkezik meg a klipben kicsit szétszórtan, bohókásan, majd egy riporteri kérdésre előhúzza a hangszertokból az eredetileg nem neki odaítélt Kristályglóbuszt. Szellemes volt a sztori, nem tudtunk rá nemet mondani. Főleg, hogy Johnny végig zavarba ejtően kedves volt hozzánk.”

Nem tört borsot az orruk alá Jude Law sem. Közvetlen és segítőkész volt a felvételek során.

„Az ügynökségével volt egy kis elakadásunk. Figyelmeztettek bennünket, hogy addig nem engedik autóba ülni őt, amíg el nem intézzük neki a forgatásra szóló baleset-biztosítást. Jude szerencsére legyintett az egészre. Fuck it! – mondta. Úgy húzott végig London egyik külső kerületén, mintha naponta arra járt volna.”

Nincs egyetlen rossz szava Mel Gibsonra sem a rendezőnek.

„Neki azt találtuk ki, hogy éjjel, amikor alszik, két betörő oson be a házába anélkül, hogy tudnák, egy világsztár otthonában nézelődnek, hogy mit vigyenek magukkal. Gibson igazán kedves fickó. Azon tanakodtunk, mi legyen az a tárgy a kezében, amellyel meglepi és feltartóztatja a két tolvajt. S akkor eszébe jutott, hogy az Apocalypto forgatásán indián fúvócsövet használtak, és volt is neki egy otthon. Azonnal rábólintottam az ötletére.”

Casey Affleck a kedvenc színészei egyike. Az ő fesztiválklipje Los Angelesben készült.

„Mindenben a kedvünkben akart járni. Még a saját autóját is felajánlotta, amit végül mégsem használtunk fel, de a Kristályglóbusz mellett hozott egy csomó, számára már szükségtelen tárgyat is otthonról, amelyek be is kerültek a filmbe. Azokkal állít be egy út menti zaciba. Az ő példája is azt bizonyította, hogy örömmel vett részt a munkában. Ilyen sztárokkal pedig mindig felemelő érzés a forgatás.”