Kafka alteregója: Josef Trojan

Magasra repítette őt az ötvenes évek második felében rendkívüli népszerűségnek örvendő fiatal cseh csodadoktor szerepe, akit a kommunista hatalom később kuruzslónak kiáltott ki, és börtönbe vetett. A film bemutatása óta eltelt öt év alatt Josef Trojan a fiatal cseh színésznemzedék egyik kiemelkedő alakjává érett. Huszonnégy éves kora ellenére fajsúlyos szerepekben nyújt árnyalt alakításokat. Agnieszka Holland is azért dolgozik vele szívesen, mert tudja, jól terhelhető és rendkívül jól formálható a fiú, aki sokat örökölt apja, Ivan Trojan és nagyapja, Ladislav Trojan színészi tehetségéből. Friss alkotásában, a cseh–német–lengyel koprodukcióban készült Franzban az ifjabb Trojan az édesapjával van jelen, aki Kafka nagybátyját alakítja. Ám a film nem a 20. század világ-irodalmának egyik jeles egyéniségének regényeit, A kastélyt, A pert, Az átváltozást lapozza, hanem Franz Kafkáról szól, aki elévülhetetlen értékű műveivel ma is tükröt tart a társadalomnak. Bár a film címszerepét a német Idan Weiss kapta meg, az író alteregója, Josef K. alakjában Josef T. voltaképpen egy másik Kafka, és még hasonlít is az íróra.

„Idanban is, bennem is ott lakozik egy kevés Kafkából, ezt mindketten megállapítottuk egymásról. Ami viszont még csak véletlenül sem mondható el rólunk, az az, hogy ultra mód magabiztosak vagyunk. A szorongásainktól ugyanis még mindig nem tudunk szabadulni. Kafka bonyolult személyiség volt, ezzel nem mondok semmi újat. De senki nem tudja pontosan, hogy ezzel együtt milyen is volt valójában. Sokan csak a töprengő, depresszióra hajlamos embert látják benne, mások szerint, akik szintén a leveleiből próbálták megfejteni az egyéniségét, szellemes, társasági lény lehetett. Bizonyára nekik is igazuk van. De a teljes kép még mindig nincs meg róla, és már nem is lesz meg soha.”

Ő maga gimnazistaként vette először a kezébe Kafka műveit.

„Sokat nem értettem belőlük, sőt át is lapoztam bizonyos oldalakat, de mivel többnek, jobbnak, okosabbnak akartam tűnni az osztálytársaimnál, folyamatosan azzal dicsekedtem, hogy a kedvenc íróm. Így továbbra is a legnagyobb pozőr voltam köztük. Sokkal közelebb került hozzám az író, amikor a forgatás előtt újra kezembe vettem a könyveit. Egy sebzett, törékeny lelkű ember különös világába sétáltam be, aki szívesebben írt, mint beszélt. Igazából talán csak most sikerült megfejtenem őt, főleg a barátjához, Max Brodhoz és a szerelméhez, Milena Jesenskához írt levelei alapján. Most jöttem rá egy újabb hasonlóságunkra is. Ő is bátran nevén nevezi a dolgokat, akárcsak én. Zárkózottságával azonban messze leköröz.”

Nem hallgatja el: bizonyos fokig csalódott volt, hogy nem a címszerepet kapta a filmben. Idan Weiss négy évvel idősebb nála. Ez volt a döntő szempont a rendezőnő választásában.

„Most, hogy láttam a filmet, Idan játékát, megértettem Agnieszkát. Az alkotás szempontjából helyesen döntött. Intenzív jeleneteket kaptam tőle én is. A Sarlatán forgatása óta azonban emberileg és színészileg is érettebb lettem. Hagytam, hogy a Kafka-filmben sodorjanak az érzelmek. Agnieszka kedves, jószívű asszony, de munka közben nem ismer megalkuvást. Kemény kézzel irányítja a színészeit. Meg is tettem minden tőlem telhetőt, hogy ne okozzak csalódást neki. Felkészülten mentem a felvételek színhelyére. Hónapokat töltöttem Kafkával. A Milenához írt levelei vittek igazán közel hozzá. Azokban láttam őt a legtisztábban. A per még ma is nagyon nyomasztóan hat rám. A leveleibe viszont a humorát is beleszőtte. Azokat olvasva még nevetni is tudtam. Volt, hogy egy nap hármat is írt ugyanannak a személynek. Milenának több mint tízet. Sokszor az volt az érzésem, hogy voltaképpen önmagával levelezik, hiszen nem érdekelte, hogy kap-e választ vagy sem. Neki az volt a fontos, hogy kiírja magából, amit érez.”

Josef K. szerepében a modern ember elszigeteltségét érzékelteti a filmben. E szimbolikus alak mellett azonban egy reális figurát is megmutathat: a színész Jizchak Löwyt, akit Kafka 1910 májusában látott először a prágai Savoy kávéház különtermében, az ott vendégszereplő lembergi jiddis színtársulat tagjaként. A kelet-európai zsidó népiség, az ottani folklór nagy hatással volt az íróra. A társulat vezető színészével olyan erősen összebarátkozott, hogy megszállottan járt az előadásaira. Könyvet is akart írni Löwy életéről. El is kezdte, csak nem fejezte be. Leveleiből tudjuk, hogy a lembergi társulat az első világháború éveiben Budapestre is eljutott, ahol 1917 őszén az akkor már morfinista színészt egy budapesti szanatóriumban kezelték.

„Színészt játszani izgalmas kihívás. Fehérre festett arccal különös élvezettel merültem el a szerepben” – közli lelkesen Josef Trojan. Két újabb filmben láthatjuk nemsokára. A magányos farkas című dokudrámában, amelyben egy második világháborús vadászpilótát kelt életre, és az Ondrej Nepeláról, a háromszoros szlovák világbajnokról, és az 1972-es szapporói téli olimpia győzteséről készült életrajzi filmben.

„Nem a halálos kórral küzdő sportolót láttatja a film, hanem a szabadságra vágyó embert, akit fogva tart a kommunista rendszer. A tragédiáját mutatjuk meg, azt, hogy ha felvállalhatta volna a melegségét, sokkal boldogabb életet élhetett volna. Fizikailag is, lelkileg is megerőltető volt a forgatás. Meg kellett hozzá tanulnom jól korcsolyázni. Nem akartam mindent a kaszkadőrre bízni. Ilyen erős koncentrációt igénylő szerepeket szeretnék játszani a jövőben is. Kafka szavaival szólva: Annyi mindent szeretnék még elmondani!”