A komáromi Rómeó és Júlia: Jókai Mór kevésbé ismert regényét adaptálta színpadra a Jókai Színház

Jókai Mór kevésbé ismert, 1858-ban megjelent regénye komáromi történet, mely az 1756. évi nagy földrengés pillanatában kezdődik. Két nagy közösség, a katolikus és a református gyülekezet belső háborúját örökíti meg a katasztrófa árnyékában és a helyzet rendeződését követően, rámutatva arra, hogy a közösség, amely a bajban egymást segíti, hogy töredezik szét ismét a békés hétköznapok idején. A tragédia rövid időre egymáshoz közelíti a vetélkedő felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad egy rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de ahogy halványul a katasztrófa emléke, máris le akarja bontatni az épületet, sőt, ő maga kezdi a rombolást. Gesztusával fejére vonja a református lelkész, Gutai Thaddeus átkát. Sok-sok évvel később a két család gyermekeinek ezzel a teherrel kell megtalálniuk a maguk útját.

Telihay Péter szerint a Jókai-művet felfokozott teatralitás jellemzi. Mint mondja, az eszmék ütközése mindig nagyon erős drámaiságot teremt a színpadon, különösen, hogyha ez a magánéletben is lecsapódik. 

Itt a fiatalok akarnak túllépni a vallási konfliktuson. Szinte klasszikus Rómeó és Júlia-helyzet áll elő: az ellenfelek gyerekei egymásba szeretnek. 

„Az igazi drámai vétség az, hogy Isten nevében olyasmire kényszerítik az embereket, amit ők nem akarnak. Nem tudhatjuk, hogy Isten mit is akar valójában, de nem szereti, hogyha a nevében »ugatnak«. Mégis, néhány ember gőgből, nagyravágyásból, hiúságból magának vindikálja a jogot, hogy Isten nevében nyilvánuljon meg – fogalmaz a rendező. – Messzire vezető gondolat, hogy mit jelent a Tízparancsolat, vagy azok a spirituális törvények, amelyek irányítják az életünket, és ezek nevében hivatkozhatunk-e bármire, ami a másik ember szabadságát korlátozza. Van-e joga ehhez bárkinek? Jókai ez ügyben markáns állásfoglalást tesz. Azt mondja, hogy nem. És ettől aztán különösen érzékennyé válik a történet, miközben láthatóan van spirituális kerete, háttere. Nagyon sok mindent mozgat valamilyen felsőbb erő, amit Arisztotelész úgy nevezett, hogy a »szükségszerű véletlen«. Alapvetően mégis egy antropomorf történet, és az emberi egyéniség, az érzelmek szabadságát emeli ki.”

A főbb karaktereket Mokos Attila, Szebellai Dániel, Gál Sára, Holocsy Krisztina, Gál Tamás, Szvrcsek Anita, Bukovszky Orsolya, Balla Barnabás és Molnár Xénia alakítja. Szerepel továbbá az előadásban mások mellett Fabó Tibor, Matusek Attila, Olasz István, Skronka Tibor, Szabó Viktor, Béhr Márton, Bernáth Tamás, Hostomsky Fanni és Nagy László. 

Az előadáshoz Lakatos Róbert írt zenét. A díszleteket Juraj Gráfel, a jelmezeket Papp Janó tervezte.