Indonéziában lehetnek a világ legősibb barlangrajzai

A  délkelet-sulawesi barnás színű kézstencil-rajzokat indonéz és ausztrál régészek vizsgálták. Az alkotások úgy készültek, hogy az alkotók a barlang falához szorították a kezüket, majd pigmentet fújtak köré. Érdekesség, hogy néhány ujjbegyet szándékosan hegyesre alakítottak, ami tudatos művészi beavatkozásra utal.

A tudósok egyelőre nem tudják bizonyossággal megmondani, hogy kik készítették a rajzokat. Feltételezik, hogy a már kihalt gyeniszovai embercsoport tagjai készíthették őket, akik ebben a térségben élhettek, és kapcsolatban állhattak a Homo sapiens őseivel. Az is elképzelhető azonban, hogy olyan embercsoport alkotásairól van szó, akik Afrikából kiindulva a Közel-Keleten át vándoroltak Ausztrália felé. 

A kutatók régóta próbálják meghatározni, hogy az ember mikor kezdte el önmagát és a környező világot ábrázolni, azaz, hogy mikor és hogyan jelent meg a művészet. 

A barlangrajzok az emberi művészet megjelenésének fontos mérföldkövei, Indonézia pedig egyébként is híres a korai barlangrajzairól.

Maxime Aubert, a Griffith Egyetem kutatója a Nature folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint a szóban forgó indonéziai leletek egy összetett sziklaművészeti hagyomány részét képezhetik. A tanulmányból kiderül, hogy a tudósok az alkotások korát a rajtuk képződött ásványi rétegek elemzésével határozták meg, mely szerint a rajzok legalább 67 800 évesek, tehát

a délkelet-sulawesi leletek a jelenleg ismert barlangrajzok közül a legrégebbiek, tehát a világ legősibb műalkotásai lehetnek.

A tudósok szerint tehát Sulawesi szigetén már rendkívül korán megjelent a művészet. Ugyanebben a térségben más rajzokat is találtak, például emberalakot, madarat és lóhoz hasonló állatokat ábrázoló képeket, ám ezek jóval fiatalabbak, némelyikük mindössze körülbelül 4 000 éves.