Idan Weiss már tudja: a legideálisabb Kafka

Idan Weiss, a címszerepet alakító, félig német, félig izraeli színész játékát elsőként épp a lengyelek emelték ki. Nemrég, a gdanski filmfesztiválon neki ítélték oda a legjobb főszereplő díját.

De ki ez a fiatal színész? Milyen út vezette őt Kafkáig, élete első nagy szerepéig, amellyel most Európa-szerte óriási elismerést vívott ki magának?

Agnieszka Holland szerint fizikailag és lelkileg egyaránt Kafka reinkarnációja.

„Tiszta, őszinte, különleges ember – nyilatkozta róla a varsói rendezőnő. – Az arca, a lázas tekintete, az idegállapota egyaránt predesztinálta Kafka szerepére. Számomra maga a csoda. Rögtön, az első találkozásunk során megéreztem, hogy ő az, ő kell nekem. Elállt a lélegzetem, amikor megláttam. Idannál eszményibb színészt évekig tartó keresés után sem találtam volna Kafka szerepére. Csak a fülét kellett megigazítanunk.”

Seesenben született, Észak-Rajna–Vesztfáliában nőtt fel, hol Kölnben, hol Berlinben él. Hét évvel ezelőtt vette át színészi diplomáját.

„Könyvmoly vagyok, rengeteget olvasok – mondta Karlovy Vary fesztiválján, ahol először állt közönség elé mint Franz Kafka. – Gimnazistaként olvastam A kastélyt, de nem sokat értettem belőle. Forgatás előtt, érettebb fejjel ismét a kezembe vettem, és sikerült megfejtenem. Ez lett a kedvencem. Szellemes, remek humorérzékkel megírt könyv egy földmérőről és egy titokzatos épületről. Tudtam, ha megkapom a szerepet, képes leszek azonosulni vele. Agnieszka természetesen rengeteget segített abban, hogy mindennap közelebb kerülhessek Kafkához.”

Hogy milyen a kép, amelyet a forgatás óta magában hordoz a prágai születésű íróról? A lehető legárnyaltabb.

„Bizonytalan, szemérmes, befelé forduló ember portréja rajzolódott ki előttem. Megfoghatatlan jellem az övé. Kifürkészhetetlen. Kerülte a zajt, az erős fényt. A sötétség, a titokzatosság, az árnyak birodalma vonzotta. Mindennek a szélén állt. Sem a család, sem a társadalom nem ölelte körbe. Mégis hajlott a játékosságra, a szórakozásra.”

Ami közös bennük:

„Én is tele vagyok szorongással, de tudom, hogy ez másokban is megvan, legfeljebb leplezik, nem adják jelét, mert uralkodni tudnak az érzelmeik felett. Többen is mondják a környezetemben, hogy túl érzékeny vagyok. Szerencsére nem vagyok annyira zárkózott, mint Kafka volt. Ő mindent úgy élt meg, mintha dobozba zárták volna, ahonnan nem talál kiutat. Én kint élek. Társasági lény vagyok.”

Apai ágon német, anyai részről izraeli. Folyékonyan beszél héberül. Izraelt a másik hazájának tekinti, ahol évente több hónapot tölt.

„Németországban születtem, ott nőttem fel, ott is élek, de nem érzem azt, hogy Németország a hazám. Távol áll tőlem a németek gondolkodása, magatartása. Izraelben jobban érzem magam. Ott felszabadultabb vagyok. Szeretném megtalálni azt a helyet, ahol minden adott, ami Németországban hiányzik.”

Kafkával egy egész évet töltött. Majdnem hat hónapig tartott a felkészülés, két hónapig a forgatás, és négy hónapba telt, míg levált róla a szerep.

„Hosszú volt az út, amely elvezetett hozzá, de az sem volt rövidebb, amíg Kafka és én elváltunk egymástól. Amíg kiköltözött a testemből-lelkemből. Azután lettem újra önmagam. A barátaim is akkor kaptak vissza.”

Lerövidíteni egyik utat sem tudta.

„Nem lehetett. Nem volt egyszerű a szerep. Minden idegszálammal rá kellett kapcsolódnom. Éreztem is, hogy napról napra közelebb kerülök hozzá.”

Evezni öt hónapig tanult, csak hogy megmutathassa, valóban ő szeli a vizet a Moldván.

„Nem félek a mély víztől. Versenyszerűen úsztam. Érmeket nyertem.”

Nyelveket gyorsan tanul.

„Angolul jól beszélek, akárcsak héberül. A francia is megy úgy-ahogy, csak a szókincsemet kellene gazdagítanom. Kafkaként jó párszor csehül is meg kellett szólalnom. Kihívás volt minden mondat, amit meg kellett tanulnom, de megbirkóztam velük. Mivel több energiámba került megtanulni a cseh szöveget, mint a németet, még ma is emlékszem bizonyos cseh mondatokra.”

A stáb nemzetközi volt. Németek, csehek, lengyelek dolgoztak benne.

„Értettük egymást. Szép munka volt. Szeretem az ilyen nemzetközi produkciókat. Kellemes érzés európai színésznek lenni. Örülnék, ha a jövőben is megtalálnának ilyen és ehhez hasonló lehetőségek. A színház már nem vonz annyira, mint a film. Sorozatban is szívesen vállalnék szerepet.”

Kérdeztem tőle, mi a legerősebb emléke a forgatásról?

„Hajnalban lezárták a Károly hidat. Miattam. Kafka miatt. Engem szolgált négyszáz statiszta. Hoztak lovakat, régi autókat. Ötvenhét forgatási helyszíne volt a filmnek. Rengeteget láttam Prágából. De volt egy másfajta örömöm is. A sminkszobában ülve többször is megállapítottam: az én fülem nem olyan elálló, mint Kafkáé. Ezért kellett a maszkmesternek kicsit igazítania rajta.”

Legközelebb a spanyol polgárháború idején játszódó Lány Leicával című olasz filmben láthatjuk Idan Weisst, de már készen áll az első angol nyelvű filmjére, amely Mentsd meg a lelkünket címmel forog majd a huszonhét éves Jonas Steinacker rendezésében.

„Épp abba akartam hagyni a színészetet, mert úgy éreztem, elkerülnek az igazán nekem való szerepek, amikor rám talált Agnieszka Holland. Azóta fordult velem a világ. Elhittem, hogy itt a helyem, ezen a pályán.”