Hitet adni a közönségnek

Jelképes korona ez eddigi munkásságomra, ami a hetvenes évek közepén arról szólt, hogy lelket kell tartani az emberekben. Akkori irodalmi összeállításaimban nagy hangsúlyt kaptak olyan fogalmak, mint a vállalás, a hovatartozás, a nemzeti öntudat. A szabadság illúzióját kellett megfogalmazni. Önálló estjeimben sok tabutémát érintettem, amikről annak idején említést tenni sem volt szabad. Ennyi év távlatából is szeretnék köszönetet mondani Gál Sándor költő barátomnak, akinek az asztaláról jutott a kezembe egy vers a kitelepítésekről, amelyet akkor még meg sem jelentettek. Ma is műsoron tartom. A visszajelzés pedig mindig ott tükröződött az emberek arcán. Hálásak voltak, mert olyan gondolatokat hallottak, amelyekről nem volt ildomos beszélni. Erre a munkásságra került fel ezzel a kitüntetéssel a korona. Köszönöm azoknak az embereknek, akik hittek a munkásságomban, hitték, hogy amit csináltam, az érték. Köszönöm annak, aki segített és hozzájárult, hogy megkaphassam ezt a kitüntetést.

Itt, a lakásában is van egy korona. Dózsa György koronája. Lipcsey György alkotása ott áll a sarokban.

Az volt az elképzelésem, hogy az előadás során Dózsa maga rakja össze a trónusát, amelybe végül beleültetik. Székely János Dózsa című monodrámája életem újabb stációja volt. Rájöttem, hogy erdélyi író és felvidéki színész egy cipőben járunk. A Dózsában is a vállalás érdekelt. Ha az ember hisz abban, amit csinál, adott az alap ahhoz, hogy sikeres legyen. Ezt a hitet a későbbiekben is próbáltam átadni a közönségnek. Ha József Attilával szólnék, akkor azokra az időkre az volt érvényes, hogy „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy fölmelegedjenek az emberek”. Ma is hiszek sok mindenben, de átértékelődött az értékrend. Igyekszem úgy élni, megtartani a magyarságomat, oly módon naprakész lenni, ahogy József Attila kéri, „tiszta legyen majd az ünnepekre”.

Augusztus huszadika önnek milyen ünnep?

A lelkemben őrzöm és ápolom a magyarságomat, mert erre nagy szükségünk van. Az ifjúságnak is óvnia kellene a történelmi valóságot őrző emlékeket.

Amerikában őrzik ezeket? Eddig négy turnén szerepelt ott.

Azt gondoltam, arrafelé más emberek élnek, de láttam, ugyanolyanok, mint mi. Első előadás-sorozatom idején, amikor is kortárs felvidéki írók, költők műveit szavaltam és sok Márait, mert kérték, megfigyeltem, hogy az emberek mindenütt szeretnek szabadok lenni. Úgy éreztem, hogy néhány verssel tudtam valamit mondani az ott élő embereknek is.

Holnap kezdődik az évad a Komáromi Jókai Színházban. Boráros Imrét azonban csak jövő februárban és áprilisban láthatja majd új produkciókban a közönség.

Friedrich Schiller Ármány és szerelem című polgári szomorújátékában, valamint Kellér Dezső-Horváth Jenő-Szenes Iván A szabin nők elrablása című zenés bohózatában kaptam szerepet. Nagy örömmel várok erre a két lehetőségre. Addig ott lesz Amerika. Szeptemberben indulunk az idei amerikai turnéra. Karácsony előtt jövünk haza.

Kellemes önöknél. Petrécs Anna színművésznő az előbb görögdinnyét és szőlőt hozott. Csak fiuk, Henrik nincs itthon. Neves díszlettervező Prágában.

Eléggé elfoglalt. Barátnőjével, aki Angliában díszlettervezést tanul, most egy tévésorozat látványtervezői. Jó érzés, hogy nem színész lett. Megtalálta a saját világát, és azt mondja, hogy boldog.

Tegnap a Csókos asszony című nagyoperettet játszották Dunaszerdahelyen. Tarpataky báró szerepe mintha önhöz nőtt volna.

Eddig négyszer volt szerencsénk találkozni. Komáromban és Székesfehérvárott Iglódi István rendezte. Most a Teátrum Színházi Polgári Társulással adjuk elő. Negyedszer a Miskolci Nemzeti Színházban ugrottam be a szerepbe, mert a kollégát a bemutató előtt megműtötték. Három boldog hónapot töltöttem ott.

Nem hiszem el, hogy hatvanéves múlt az idén.

Én sem. Amikor hatvanötben a Magyar Területi Színházhoz kerültünk, az akkori idős kollégák negyvenévesek voltak. Nem zavar a korom, jól érzem magam. A negyvenöt év során, amit a színház körül, majd a színházban töltöttem, bölcsebb lettem. Azt mondom mindenkinek, aki a színészi hivatást választja, hogy göröngyös, nem mindig szép, de varázsa van. Ha az ember meg tudja tölteni a szívével, a lelkével, elmondhatja, érdemes művelni.