Ha megvan a kémia, szabadok az érzelmek

A legtöbb fizikai erőt és rátermettséget Szilágyi Mihály szerepe igényelte tőle. Szilágyi Erzsébet bátyja, a torontáli alispán, a temesi főispán, a macsói bán, a Magyar Királyság kormányzója. Az elmúlt hetekben egy újabb sorozatban, A renitensben vállalt szerepet, majd visszatért szülőföldjére és a sepsiszentgyörgyi színházba.

Szörcséről, szeretett falujából milyen gyakran indul el Budapestre, ha éppen nincs ott munkája?

Ritkán. Ha nem forgatok Magyarországon, itthon élem az életemet. Több mint tíz éve ebben a kis faluban találtam magamra. Onnan járok be Sepsiszentgyörgybe, ha előadásom van. Hatvannégy kilométer oda-vissza, ha délelőtt próbám, este előadásom van, akkor napi százhuszonnyolc kilométer.

A lovai és a kutyái miatt vállalja a napi ingázást?

A lovakat már eladtam. Mind a hármat. Két kutyám és egy juhom van. Amikor bekerültem a Hunyadiba, és körvonalazódott, hogy Szilágyi Mihály szerepében lesz egy nagyobb feladatom, tudtam, hogy ez időtartamban hosszabb menet lesz. A lovakkal már amúgy sem nagyon tudtam boldogulni. Egy nagyon jó gazdával, aki már régóta nézegette őket, egymás kezébe csaptunk, és megköttetett a vásár. Ezzel gyakorlatilag függetlenítettem magam. A kutyákat meg tudom oldani, ha magukra kell hagynom őket. Tőlük akár egy hétre is el tudok menni, nem kell hozzájuk embert keresni. Juhom csak egy van. A szénáért cserébe mindig kapok egyet, amit felnevelek, és egy év után vágóállat lesz.

Ha hónapokig nem mozdul el otthonról, mivel csalogatja Budapest?

Azzal, hogy ott, a sok turista között el lehet vegyülni. Vagy hogy bármikor befordulhatok egy moziba. Néha kell is ez az érzés. A bohémság szele. Marosvásárhelynek, Szebennek, Brassónak, Kolozsvárnak is van húzóereje, de ha teljesen lemerül a vidéki aksim, akkor beülök a kocsiba, és irány Budapest! A múltkor is elindultam, de az autóm megmakacsolta magát. Temesvártól vissza kellett fordulnom. Tavaly nyáron nem tudtam kifújni magam, nem volt benyomva a RESET gomb. Nem tudtam mikor lenullázni a fáradtságomat. Fura állapot ez, mert egy hosszabb pihenő is veszélyes lehet. Egy alkotó ember ugyanis akkor van igazán jó formában, ha folyamatosan dolgozik. Vigyáznom kell arra, hogy ne legyenek lekötetlen energiáim. Az csak lehúzna lelkileg.

Három magyar film után 2009-ben hogyan került Joel Schumacher látószögébe, majd a DVD-n forgalmazott amerikai horrorjába, a Vérpatakba?

Hívott egy ügynökség, hogy menjek el pofavizitre Bukarestbe. Ott volt Joel és egy producer. A női főszereplő, Emma Booth képe kint volt már a falon, az ő filmbeli testvérét keresték. Meg is kaptam azonnal a szerepet. Látták, hogy hasonlítunk egymásra. Amerikában élő német telepesekről szól a történet, megjelenik náluk egy katonatiszt, aki az örök élet titkát kutatja. A család fészere alatt van egy rúnakő, amely a mágia, a varázslat világának egyik legnagyobb titkát jelképezi, és az idegen férfi ott végez vérátömlesztéses kísérleteket. Nagy nevek játszottak a filmben. Michael Fassbender, Henry Cavill, Dominic Purcell. Fontos szereplője vagyok a történetnek. Németül és angolul kellett beszélnem.

Schumacher minden filmjével súlyos követ hajít a hollywoodi filmgyártás állóvizébe. Hogyan érezte magát az irányítása alatt?

Nagyon izgalmas pacák. Láttam A fülkét. Beakadt a csávó. Igen, eléggé eklektikus az életműve, nem egy műfajt képvisel, viszont izgalmas filmeket készít. Több jelenetet kreált nekem, ami eredetileg nem volt a forgatókönyvben. Valamit csípett bennem. Fassbender akkoriban már az Éhségre készült, és erősen fogyókúrázott. Cavill mindenkivel tartotta a távolságot. Nem volt annyira közvetlen. Vittem szilvapálinkát, hazait. Fullra leitta magát az egész társaság. Kis stábbal dolgozott a rendező. Figyeltünk egymásra.

A Habban Kerekes Vica partnereként egy vállalkozó kedvű agglegényt, egy megrögzött csajozógépet játszott. Romantikus vígjátékból jeles, mondhatnám.

Jó lett a film. Vicával hamar egymásba kapaszkodtunk. Megnyertük egymás szívét. Kialakult egy egészséges kíváncsiság köztünk. Kölcsönös tisztelet is, ami kitartott a forgatás végéig. Ha megvan a kémia, szabadok az érzelmek. A film operatőre nagyon szerette Vicát látni a kamerán keresztül. Meg kellett küzdenem vele, hogy engem is többször vegyen. A Casablancában Humphrey Bogart magasított cipőt hordott Ingrid Bergman mellett. Nekem a 195 centimmel rogyasztanom kellett Vica mellett. Ennek viszont fiziológiai következményei vannak. Ha nem laza a test, az az arcon is megjelenik.

A Véletlenül írtam egy könyvet érzékeny családi történet. Szolid, humoros, víg kedélyű apa lehetett. Testhezálló feladatként élte meg?

Szerettem a figurát. Lakos Nóri, a film rendezője érezte, hogy van bennem egy ilyen vonal. Szeretnék majd én is ilyen apa lenni, mint amilyen nála voltam. Ilyennek képzelem el magam. Érzelmileg én is legalább annyit szeretnék majd adni a gyerekemnek. Több helyről is kaptam megjegyzést, hogy a film reményt ad azoknak, akik szeretnének apaként is helytállni az életben.

Erő és érzékenység egyszerre sugárzik az alkatából. A szelídség mellett ott a székely medve vagy a hegylakó, aki egyetlen mozdulattal képes felborítani egy megrakott tölgyfa asztalt.

Épp ezen dolgozom az utóbbi időben. Hogy szabadjára tudjam engedni az érzékenységemet. Hogy meg merjem mutatni: ez is én vagyok. Ebben a szakmában az alkat elindítja a színészt valamilyen irányba. Nem akartam ellene küzdeni, de ez is bennem van. Az érzékenység. Éltetni akarom ezt a vonalat, és hitelesen. Lohinszky Loránd tanárom volt a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán. Azzal engedett útra: „Ne engedd, hogy díszes kulisszaként használjanak!”

A Hunyadiban sem volt díszes elem. Impozáns alkata kapóra jött a történethez. Hosszú volt az út az első forgatási napig?

Nem láttam gátakat. A forgatás volt hosszú, intenzív folyamat. Ódzkodom a castingoktól. Nem szívesen megyek, ha hívnak. Megtalált már néhány felkérés történelmi filmbe. Csupa rossz élmény. Készültem rájuk, a végén mégsem kellettem. El is döntöttem, hogy nem fontos nekem történelmi produkciókban részt venni. Nem is igyekeztem, hogy bekerüljek valamelyikbe. A Hunyadi esetében azonnal eldőlt, hogy én leszek Szilágyi Mihály.

A csatajelenetek sora és az, hogy nyeregben ülve szinte árnyékként követi Hunyadit, nem jelenthetett nehézséget, hiszen lovagolt már életében eleget. Sikerült mindent megúsznia sérülés nélkül?

Nem féltem a lovaglástól. Én is felkészültem a harci jelenetekre, mint a kollégám, Kádár L. Gellért. Csodáltam őt. A zéróról indult, de mindent megtanult. Otthon összenőttem a lovaimmal, a forgatáson viszont kaszkadőrlovat kaptam. Benne másfajta tudás lakozott. De nem volt olyan helyzet, amely gondot okozott volna. Inkább földi csatákban vettem részt. Sérülésem azonban így is volt. Kiszakadt a gerincsérvem.

A forgatáson?

Nem. Egy egészen prózai helyzetben. Lehajoltam befűzni a cipőmet, és úgy maradtam. A bal lábamban elpattant egy idegszál. Nagyon béna állapot volt. Szerencsére olyan gyógytornászhoz kerültem, aki rendbe tett. Januárban történt a baleset, májusban-júniusban kellett forgatni. Bizonytalan voltam, de nem kíméltem magam. Megcsináltam, amit kellett. A forgatás során maradandó sérülést nem szenvedtem, és nem is okoztam. Iszonyú sok energia volt abban, hogy ezt férfiasan végigvigyük. A kaszkadőrök sokat segítettek. Pontosan felépítettek minden csatajelenetet. Mi, színészek pedig nem akartunk többet csinálni, mint amennyit elvártak tőlünk. Erre is figyelnünk kellett.

De volt egy lefejelése a Hunyadit alakító Kádár L. Gellérttel.

Az írva volt a forgatókönyvben. Mond valamit a húgomról, Szilágyi Erzsébetről Hunyadi, erre Szilágyi Mihály lefejeli. Ezt úgy kellett megoldani, hogy 30 centiméterre volt tőlünk a kamera. Egy ütés, amelyet profin kellett összerakni. Izgultunk mindketten. Orra, arcra, homlokra nagyon kellett vigyázni. És újra kérték, sokadszor. Nekem már elfáradt a nyakam. Teljes erővel belógatod a fejed, és egy adott ponton megállítod. A vége komoly nyakizomláz lett. Szilágyi Mihály a dokumentumok szerint ellentmondásos figura volt. Abban az idősávban, amiről a sorozat szólt, a hűséges embert, a bajtársat mutattuk meg. Ez még nem az ék éle volt, hanem a másik fele, amelyet ütnek. Egyelőre ennyi fért bele a karakterbe.

Szilágyi Erzsébetet Rujder Vivien alakította, akivel már a Véletlenül írtam egy könyvet is összehozta. Örültek egymásnak?

Vivi szuper csaj. Itt a tesóm, ott a csajom volt. Mindkét munka során lázba hozott. Volt köztünk cinkosság.

Még mielőtt eldöntötte volna, hogy színi pályára lép, erdész akart lenni, később pedig földrajz szakos tanár. Mindkettőt értem, hiszen ott a közös nevező, a természet. De a papi hivatás mivel vonzotta?

Az ahhoz kötődik, hogy hittanra jártam, és a pap mindannyiunk életében meghatározó ember volt. Imádtuk őt a tiszta lelke miatt. Nagyon szépen bánt velünk. Jól vezetett bennünket. De a színész is pap. Thália papja.