Gyönyörű egy hajsza a szerelem után

Van ez a hely, valahol Pozsony gyomrában, a Randal Club (ahol szintén zenéltek, noha az valamiféle másféle sörház lehetett) tőszomszédságában. Úgy hívják: Majestic Music Club. Már kívülről is mesés… Ide a Kárpát-medence majd' minden szegletéből (Hunnián innen, Pannónián túl) érkeztek „szívós szurkolók” (amint azt a helyszínen a szentesi Szentessy-házaspár megénekelte): Bohémiából, Fűrről, Királyhelmecről. Egy buszravaló buzgó hívő Partiumból követte kedvenceiket.

És milyen jól tették! A felütés a feneketlen formáció fantáziájával indult – az álom elrajtolt –, a tömött terem megőrült. Harsogott, kiáltott, rikácsolt, sikított, vijjogott! Több száz lelkesedő leste a páratlan produkciót, mely… Nos… Nem volt világmegváltás, meglepetéssel nem, vagy alig szolgált, már-már megjósolható volt a koncert hosszúsága, a slágerek sorrendje, a repetázás, a… És mégis! Hallgattuk volna hajnalig, az idő is megállt. A nóták elrendezése feltételezett némi dramaturgiát, akár egy egységes, kerek történetté is összeállhattak volna. Ha figyeltük, mi történik a színpadon, még hatásosabb, még nagyobbat ütő mutatvány kerekedett ki a fülünk/szemünk előtt, melyet az érintettek imigyen foglaltak össze „az egyik dal népies hangzású volt, finom, akusztikus. A másik egy ballada (...) egy őrült ska, ugrándozás, a harmadik meg egy pszichedelikus, elektronikus dal, mégis egységként tudott működni.” Indie/alternatív/folk-rock? Egykutya! Bagossy Norbert (gitár/ének) és László (basszusgitár/vokál), Barits Szilárd (dob), Tatár Attila (gitár/vokál), Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyű) elringattak minket. Szédültünk a tenyerük peremén, míg tartott az ölelésük. S noha a Jóisten nem osztogat pontokat, néhány piros pötty biztosan járna azért, hogy a végére akadt egy kis basszus-szólót szóró magánszám is.

A szigorúan szabott másfél órányi műsorból csak a szédítő, szépítő pillanato(ka)t érzékeltük. Abban a villanásnyi időben a lábunk alól eltűnt a világ. Jól megvoltunk így is, nem kellett ide más, csak egy délibáb. Melytől jó magasra szálltunk. Lebegtünk. A gyergyói hegyi levegőbe'. Egy meghitt menedékházba, ahol megélhettük mindazt a csörgedezést, ami ott volt bennü(n)k. Határon túlról, határon túlra, hozzájuk, közénk. Ők ide utaztak, mi pedig velük. Rímekkel, akkordokkal, otthont felemlegető, szívből szóló sorokkal, adrenalinokkal teli pillanatokkal. Mulattunk egy legényeset.

Az erdélyi kvintett robogott tovább a cseh fővárosba, hogy ott is olvadjanak a szívek s nyíljanak a virágok… Nem múlhat el nyár, hogy még egyszer beléjük ne karolnánk! Egy újabb románccal.

Kaszás Dávid