Gyengéd harmóniák a szecesszió plakátjain

Első klasszikus művelője, Henri de Toulouse-Lautrec egészen új formanyelvet hozott létre. A szecessziós plakát legnagyobb mesterének mégsem őt, hanem a cseh, pontosabban morva Alfons Muchát tekintjük. Pompás nőalakjait stilizált növénymotívumok közé helyezte. Volt is egy magyar követője, Faragó Géza, aki Párizsban leste el tőle az irányzat stílusát.

A Magyar Nemzeti Galéria kiállításán már a földszinti terem első fordulójában Mucha plakátjai várják a látogatókat. Azok az alkotások, amelyek a párizsi Sarah Bernhardt színházi bemutatóihoz, vagy épp egy vasúttársaság, egy kiadóvállalat vagy egy folyóirat szerkesztőségének a megrendelésére készültek. A művész azonnal felismerhető nőalakjai elmaradhatatlanok a képekről, azt azonban tudni kell: a plakátművészet egyik kedvelt motívumát, a szépség, a derű, az ifjúság megtestesítőjének nőalakját nem ő, hanem a francia Jules Chéret teremtette meg. Leggyakrabban használt (kirívó) színeit, a pirost és a cinóbert azonban Mucha teljesen feleslegesnek vélte, és el is hagyta.

Ő az egyszerű, világos plakátokat állította szembe a színes zűrzavarral, elhagyva a túlburjánzó mozdulatokat is. A tarka áradatot figyelmen kívül hagyva fehér litográfiáinak ragyogásával győzött. Vagyis a sápadt tónusokkal és a friss, diszkrét, gyengéd harmóniák szokatlan ellentétével.

A szecesszió Mucha hatására helyezte középpontba a nőt, méghozzá a vonzó, napfényben fürdő, életteli nőt.

A kiállítás – Mucha mellett – Európa más jeles képzőművészeinek plakátrajzaiból is izgalmas ízelítőt ad. A már említett Toulouse-Lautrec mellett Gustav Klimt, Franz von Stuck és Koloman Moser alkotásaiból is kapunk nem egyet. Moser naptár-, Klimt és Stuck kiállításplakátjaival vívja ki elismerésünket. Toulouse-Lautrec már nem a szépségre koncentrált falragaszain. Ő a groteszket, sőt a csúnyát is képes volt plakáttémává emelni. Gyakran dolgozott meglepő észrevételekkel. Hozzá képest Mucha az akadémizmusban gyökerező allegóriáival, aprólékosan kidolgozott, dekoratív ornamentikájával hódított.

Nem egy plakáton már a kor új nőalakja is megjelenik.

A modern, dohányzó kisasszony, aki fittyet hány környezete rosszízű megjegyzéseire, és öntudatosan lépdel a maga útján. A plakátok férfi szereplői elsősorban az érzékiség megtestesítői.

Egyébként Alfons Mucha egyik híres műve, az első francia cigarettapapír-márka, a JOB számára készített plakátja is nővel hirdeti a dohányfüst élvezetét. Részletgazdag grafikáján a mámor, a bódulat és az önkívület válik eggyé a kor dekadens ízlésével.

A szecessziós plakát, mint műfaj, Magyarországon a millenniumi ünnepségek után honosodott meg. Az első művészplakátnak Benczúr Gyula 1885-ös alkotását tekintjük, amely az Országos Általános Kiállítást reklámozta. Rippl-Rónai József, Vaszary János, Ferenczy Károly és a már említett Faragó Géza, az érsekújvári születésű Helbing Ferenc a magyar plakátművészet első aranykorába kalauzolják a nézőt. Az első magyar plakátpályázatot épp Vaszary János nyerte meg, aki rajzain egyáltalán nem titkolta Mucha hatását.

Rippl-Rónait, aki még faliszőnyeget is tervezett, Toulouse-Lautrec művei inspirálták. Helbing Ferenc nyomdászból lett plakátkészítő, de bankjegy-, érem- és bélyegterveiről, könyvillusztrációiról, üvegfestményeiről és freskóiról is híressé vált. A magyar reklámgrafika úttörőihez tartozott. Tanítványa volt mások mellett Szántó Piroska és Amerigo Tot is. Faragó Géza, akit szakmai körökben magyar Chaplinként emlegettek, a humoros zsánerjelleget ötvözte morva mestere stílusjegyeivel. Tungsram-plakátja (a könnyű eleganciát sugárzó nőalak és a lába mellett ülő macska) a kor egyik emblematikus alkotása lett.

Munkásmozgalmi plakátjaival vált híressé Bíró Mihály, aki mellett felsorakoznak az időszak újságcímlapokat és lapillusztrációkat készítő mesterei, Karvaly József, Basch Árpád, Mosonyi-Pfeiffer Hellmann is.

Nem hagyhatjuk említés nélkül Lesznai Annát, a századforduló magyar művészeti életének egyik meghatározó egyéniségét, a Nyugat köréhez tartozó lírikust, festőt és iparművészt sem, aki Ady Endre Ki látott engem? című kötete első kiadásának címlapját tervezte. Illusztrátori tevékenységének másik kiemelkedő alkotása a Négy siratóének zongorára című Bartók-ciklus kottája.

Külön termet kaptak a kiállításon a színházi plakátok, amelyek többsége vígjátékokra vagy zenés alkotásokra hívja fel a közönség figyelmét. A Vígszínház Mici hercegnőjéhez Márk Lajos tervezett könnyed, frivol hangvételű plakátot. Cserna Rezső, a szenvedélyes mozilátogató a Nagymező utca sarkán 1908-ban megnyílt Edison Mozgó plakátján egy elegáns párt indít el a rohanás útján. Automata buffet, olcsó árak a Fővárosi orfeum mellett, olvasható a plakáton.

Az első világháború kitörésével a hadikölcsönök felvételének lehetősége került plakátokra. Ez egyfajta állampapír volt, amely győzelem esetén busás hozamot ígért, egyszerre hirdetve hazafias cselekedetet és kiváló befektetést. 1916-tól azonban, ahogy egyre nőtt az elkeseredés, úgy kellett egyre komolyabb reklámkampányt bevezetni a kölcsönök terén.

Helyet kapott egy meglehetősen riasztó plakát is a kiállításon. Az alkohol méreg – olvasható a fekete köpenyt öltött csontváz alatt. Öl, butít, nyomorba dönt. Felüdülés a szemnek a dalmát származású olasz festő, Leopoldo Metlicovitz alkotása, az 1911-es turini nemzetközi ipari és mezőgazdasági kiállításra készült litográfia, amely Torino városképére erőtől duzzadó férfialakokkal hívja fel a figyelmet. Ő tervezte egyébként a Fernet Branca gyártói által ma is használt védjegyet, amely egy széttárt szárnyú sast ábrázol, karmai közt egy üveg likőrrel.

A több mint száz plakát mellett a szecesszió tárgyi kultúráját is megidézi a tárlat. A Thonet fivérek bécsi bútorgyárában készült újságtartó, a pompás műtárgyak, tálak, vázák, ékszerek, legyezők, szelencék, naptárak, táncrendek mellett fátyoltáncosnőként megálmodott aranyozott asztali lámpa, könyvek, folyóiratok, női öltözékek is egy letűnt világba csalogatják a látogatókat. S be kell hogy valljam: míves szépségükkel engem is elvarázsoltak.