Grendel Lajos vallomásai huszonnyolc interjúban

A válogatás csak a magyar nyelven megjelent Grendel Lajos-interjúkra korlátozódik, mondja Tóth László, a huszonnyolc beszélgetést kínáló kötet összeállítója és szerkesztője. Ezek a beszélgetések végigkövetik a nemzetközi szinten is elismert szlovákiai magyar író életének és életművének egyes állomásait, szakaszait. Mindezek mellett a 350 oldalas könyvben olvasható az író halála után előkerült, egészében most először itt közölt önéletírás is. Az interjúk szerzői nagyrészt hazai kollégák, mellettük pedig jeles magyarországi szerzők beszélgetéseit olvashatjuk. A legelső interjú 1977-ben, az utolsó 2018-ban jelent meg.

„Lajos 2023-ban lett volna 75 éves – így Tóth László –, a frissen megjelent interjúkötet budapesti bemutatója után. – Közeledett az évforduló, és kiderült: a halála után nem jelent meg egyetlenegy könyve, de még egy róla szóló írás sem. Engem ez eléggé elkeserített, sőt idegesített. Nincs ez így rendjén, gondoltam. Lajos MMA-tag volt, ezért az ottani barátaival kitaláltuk, hogy rendezünk egy egész napos tanácskozást a 75. születésnapjára. Egy másik baráti körrel pedig eldöntöttük, hogy megpróbáljuk áttenni a műveit egy másik művészeti ágba, és képzőművészeti pályázatot hirdettünk Lajos emlékére. Öt ország százhatvan képzőművésze jelentkezett, jellemző módon Szlovákiából voltak a legkevesebben.

A vándorkiállítás Dunaszerdahelyről indult, aztán eljutott Pozsonyba és Komáromba. Ennek folyományaként vetettem fel az ötletet, hogy ha már a könyveivel nem törődik senki, szenteljünk neki egy új életműsorozatot. Mire azt a választ kaptam: nagyon jó, csináld meg! A most megjelent Vallomások könyve a sorozat harmadik darabja.

Grendel Lajos három arcára vetül fény az interjúk által. Közelebb kerül hozzánk a közéleti ember, a szépíró és a szerkesztő. Utolsó beszélgetéseinek egyikében mondja el, hogy befejezte önéletrajzi visszaemlékezéseit. Ezt akkor, úgy tudom, Ági, a felesége sem ismerte. Ezek az interjúk egyébként rengeteg félreértést tisztáznak vele kapcsolatban. Rendre idézgetnek tőle egy toposzt, miszerint szlovákiai magyar irodalom mint olyan nincs. De Lajos nem ezt nyilatkozta. Szerinte szlovákiai magyar regény nem létezik. Ahogy szlovákiai magyar csirkepaprikás sem. Emberi, írói, gondolkodói arcát most a Vallomások könyve is kikerekíti. Jövőre az irodalmi publicisztikáját szeretnénk kötetbe foglalni, utána jöhetnének szépírói műveinek az újrakiadásai.”

Van egy interjú a mostani kötetben, amely azt a címet is kaphatta volna, hogy Grendel Lajos a konyhában, jegyzi meg finom mosollyal az arcán Tóth László. „Ez a beszélgetés barátunk kulináris szokásairól szól, amelyből az is kiderül, hogy Ágota asszony milyen remek szakács.”

De az interjúk egyikében az 1945-ös ligetfalui tömeggyilkosságra is rámutat.

Mándy Iván, Ottlik Géza és Mészöly Miklós különösen közel állt Grendel Lajoshoz. De nagyon jó alkotói kapcsolatban volt Esterházy Péterrel is.

„A Termelési regényt tudtommal csak azután ismerte meg Lajos, miután már megírta első regényét, az Éleslövészetet. A mexikói labdarúgó-világbajnokság idején történt, miután a szovjet válogatott 6:0-ra legyőzte a magyart. Ezután következett a magyar–francia meccs, és Lajos épp arra a napra volt hivatalos egy baráti beszélgetésre Esterházyékhoz, de az író két órával előtte lemondta a találkozójukat, mondván, hogy az öccse, Márton is játszik ebben a szar válogatottban, nem akar Lajos előtt szégyenkezni, ezért tegyék át egy másik napra ezt a beszélgetést...”

Tóth László együtt indult az írói pályán Grendel Lajossal.

„A hatvanas évek Csehszlovákiájában teljesen nyitott volt minden. Nálunk sokkal szabadabb volt a légkör, és a politikai élet is aktívabb volt, mint Magyarországon. A hetvenes évek végén viszont, Husákék teljes körű berendezkedése után, amikor Magyarországon már kezdtek kinyílni a rendszer kapui, nálunk bezárultak. Nagy szerencsénk volt, hogy a nyitottságot mi a legérzékenyebb életkorunkban, tizenhét-tizennyolc évesen tapasztalhattuk meg. Később már Budapestre jártunk át úgymond friss levegőt szívni. Bekerültünk különböző irodalmi társaságokba, ezért idehaza ránk fogták, hogy a magyar liberális demokrácia meghosszabbított karja vagyunk. Még egy adalék: Lajos az egyetem elvégzése és a kétéves katonai szolgálat letöltése után a Madách Könyvkiadóba került, az pedig a hetvenes évek közepétől, de főleg a nyolcvanas években, azontúl, hogy egyre nívósabb szellemi műhely tudott lenni, a nyolcvankilences (cseh)szlovák rendszerváltás egyik előkészítője, illetve egyik központja lett.”

Grendel Lajos első novellája, amely az irodalmi életbe való berobbanását jelentette, 1970-ben jelent meg. Utána sokáig nem mert írni, mert olyan dolgok jöttek ki a tollából, vallotta be, amelyektől el akart szakadni. Az első nagy felfedezéseket a dél-amerikai próza – ezen belül is Julio Cortázar –, illetve az amerikai próza jelentette a számára, mindenekelőtt Faulkner, akinek művei a csehszlovákiai magyar valóságot is segítették értelmezni neki, vagyis az amerikai dél valóságán keresztül a miénket, mivel az addigi hazai magyar próza ezt nem tette lehetővé számára. Sokan persze megbotránkoztak ezen a kijelentésén, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Ilyen ember volt. Hitében, meggyőződésében eltéríthetetlen. A vele készült interjúk is ezt tükrözik.