Gömör mondakincsét kutatta

Júniusban volt egy nagyobb gyűjtő utam, akkor a Rozsnyó környéki magyar falvakat igyekeztem mondagyűjtő szemmel megvizsgálni, illetve az adott tájegység mondaanyagát fölgyűjteni egy majdani mondakötet reményében. Legutóbb pedig Varga Norbert füleki néprajzos barátom útmutatása alapján jutottam el egy sajóházi, 90 éves pásztorhoz, akit Darmo Istvánnak hívnak. Egészen kivételes egyéniség, magában őrzi a régi gömöri pásztorvilág minden jellegzetességét és tudását, beleértve a mindennapi praktikáktól kezdve a különféle hiedelmeket, hiedelemtörténeteket és egyéb szövegfolklór-alkotásokat. Tehát mesemondóként is szóba jöhet, nagyon szépen énekel, és a mai napig is ott terelgeti a 10 kecskéjét a hegyoldalban, mindössze 3 kilométerre Rozsnyótól. Mégis, mintha egészen más világ lenne az.

Gyűjtött már a történelmi Torna megyében is. Ennek eredményeként 2001-ben jelent meg a Torna megyei népmondák című könyve.

Az eddigi gyűjtőútjaim talán legnagyobb vállalkozása volt ez. Igazából a régi Torna megye mondaanyagát kívánta megjeleníteni, megörökíteni, kötetbe szerkesztve megmutatni a szakmának, illetve a szélesebb olvasóközönségnek. Tornáról tudni kell, hogy ez volt a történeti Magyarország legkisebb vármegyéje. Egy település kivételével kompakt magyar vidék, és rendkívül változatos a szóbeli szövegfolklór-alkotásokban. Jómagam ’95-ben a Szent László-hagyományokat kutatva jutottam el erre a vidékre. Ekkor vettem észre, hogy ez a vidék minden másban is jeleskedik, és a következő évtől már céltudatosan kezdtem sorra járni a tájegység településeit, mind a magyar, mind a szlovák oldalon. A helyi mondaanyagot a maga teljes spektrumában akartam felgyűjteni, tehát az eredetmagyarázó mondáktól kezdve a történeti, a helyi mondákon, kincsmondákon, betyármondákon, bűn és bűnhődés típusú narratívákon, a különféle vallásos tárgyú elbeszéléseken át egészen a hiedelemmondákig. Mintegy két és félezer szöveget sikerült négy év alatt magnószalagra vennem, és ennek egy válogatása ez a kötet. Tulajdonképpen az eddig megjelent mondagyűjtemények közül mennyiségében és úgymond minőségében is, az adott tájegységen előforduló típusok, motívumok tekintetében a leggazdagabb.

Mi ennek a mondagazdagságnak a magyarázata?

Objektív magyarázat is lehet, hogy viszonylag változatos történelmi hagyományokkal bír ez a vidék, a honfoglalástól kezdve IV. Béla itteni szerepléséig. Megjelenik a Szent László-mondakör, igen gazdag hagyománya van Mátyás királynak, török, tatár vonatkozások vannak. A helyi mondákat elsősorban a változatos, sziklás, hegyes, barlangos, hasadékos természeti környezet inspirálta. Elég itt utalni a szádelői hasadékra, vagy a különféle kultúrjavaknál a tornai, tornagörgői középkori templomokra. A várak sorában pedig itt van Torna, Sólyomkő, Szádvár, Krasznahorka.

Ez a kötet a Magyar Népköltészet Tára sorozat első része. Netán egy újabb kori folytatása lenne a korábban megjelent, a magyar szellemi örökséget összegző munkáknak?

Előzményként mint szövegfolklór-sorozatot említhetném a Magyar népköltési gyűjteményt, amely még a 19. században indult, és 14 kötetet élt meg. Folytatódott az Új magyar népköltési gyűjteménnyel, amely a 25. köteténél tart, és talán tovább nem is folytatódik. Ezért is találtam ki ezt a sorozatot, hogy hasonló jellegű továbbra is legyen a magyar néprajzi könyvkiadásban. Év végére a harmadik kötetéhez közeledik ez a sorozat, ami nem nagy szám, viszont tudni kell, hogy ezekből két-, három- vagy ötévente jelenik meg egy-egy kötet. A sorozat második kötete egy vajdasági fiatal néprajzos könyve, amely egy bácskai mesemondó repertoárját adja közre, a harmadik kötet pedig az én tollamból a gyimesi csángók mondavilágát mutatja be viszonylag nagy terjedelemben, 1480 monda alapján.

Várható-e még ebben a sorozatban olyan kiadvány, amely felvidéki témát ad közre?

A felvidéki témákat a Lilium Aurum Kiadó fogja megjelentetni. Ennek a tervezett sorozatnak az első darabja a Mindent tudó fű – Zobor vidéki mondák és hiedelmek című, 2002 végén megjelent kötet, és ezt követik majd a Medvesalja, Rozsnyó vidéke, Fülek környéke mondaanyagát bemutató kötet, illetve a Torna megyei népballadák című gyűjtemény. További kisebb és helyi érdekű kiadványok várhatók még. Az egyik az idén a Népművészet Mestere címmel kitüntetett Bucsek Józsefről szóló könyv lenne, a másik pedig reményeink szerint a füleki Varga Norbert barátommal közösen összeállítandó, Darmo István sajóházi pásztor hiedelemanyagát és folklórtudását bemutató könyv.

Az eddig megjelent könyvei címéből kitűnik, főképpen az érdekli, hogyan jelennek meg a magyar történeti hagyományban és kultúrkörben a történelmi személyiségek. A másik nagy témája a hiedelemmondák világa. Miért e kettő jelenik meg munkásságának középpontjában?

Igazából nekem egy központi témám van, a másik az egy oldalága a kutatásnak. Amint említettem előbb is, Torna megyébe elvetődve és mondákat gyűjtve döbbentem rá az ott meglévő mondavilág gazdagságára. És ha már megtapasztaltam, hogy ez ennyire gazdag, sokszínű és érdekes, bűnnek éreztem úgy gyűjteni vagy hazajönni, hogy csak bizonyos, általam preferált vagy kedvelt témaköröket jegyezzek fel. A fő érdeklődési területem valóban a történeti mondahagyomány. Az utóbbi években főként egyes történeti személyiségek hagyományköre érdekelt. Ezekről külön kötetek is napvilágot láttak, zömmel az Osiris Kiadó gondozásában: Szent László, Rákóczi, vagy egy erdélyi kiadónál Báthori Endre, monográfia Koppány népi hagyományköréről.

Mik a további tervek?

A fő tervem a Magyar történeti és helyi mondák katalógusának az összeállítása, ez egy 10 kötetes kézikönyv lenne, angol és magyar változatban. Megkockáztatom, hogy ha sikerül ezt a munkát végigvinni, akkor a legjelentősebb ilyen kiadvány lesz az európai folklórkutatásban. Ez nem a gyűjtő vagy az összeállító érdeme, hanem azé a kiterjedt és sokszínű hagyományköré, amely ebben a műfajban a magyar folklórt jellemzi. Ennek is van némi magyarázata. Leginkább zaklatott történelmünk, a sok-sok idegen hódítás, másrészt pedig hogy nem homogén kultúra a miénk, hanem rengeteg idegen hatás érte, amit viszont termékenyen be tudott építeni önmagába. Egy ilyen munkának egyébként legnagyobb előfeltétele egy nagy, átfogó mondaarchívum összeállítása. Mintegy 70-80 ezer szöveg lenne benne, nagyjából a fele már ott lapul az archívumomban Ezen dolgozom egyelőre. Ez egy 8-10 éves program.