Fut a show a Szigeten

Budapest. Kevesebb az aktu-ális sztár, több a krónikus újrázó a szerdán megkezdő-dött 25. Sziget fesztiválon, és ha ebből indulunk ki, akár gyengének is minősíthetnénk a kínálatot. De azért sikerült olyan fellépőket is becser-készni, akik eddig nemet mondtak. Holnap látható például először Magyarorszá-gon az elmúlt negyedszázad legfontosabb brit dalszerző-gitáros-énekesnője, az NME életműdíjas PJ Harvey.

A felvezető nap húzóneve Pink volt, aki tökéletes show-jával szépen indította a fesztivált. Azt kaptuk, ami a turné minden állomásán kijár a közönségnek, nem pedig egy falunapi haknit. Lelkesen és tisztán énekelt az esti 28 fokban (ugrálás közben is), akrobatikus táncosokkal és jópofa színpadképpel készült, az utolsó szám előtt a levegőbe emelkedett, dobott egy hátraszaltót, és nem mellesleg van 8-10 olyan világslágere, amit mindenki ismer, még a mai tinik is. Ráadásul közvetlen és laza, pacsizik a rajongókkal, elveszi tőlük a telefont, csinál egy szelfit, a koncert előtt két órával pedig állítólag még vidáman kártyázott a kislányával.

A Pinkre várakozó tömeg jól szórakozott a Dubioza Kolektiv műsorán is. Ez egy bosnyák ska-reggae-hiphop zenekar, ötödször léptek fel a Szigeten, legutóbb a világzenei színpadon. Dalaik bulisak, lendületesek, és deklarált céljuk, hogy megváltoztassák a világban a Boszniáról – és általában a Balkánról – kialakult képet. Szövegeik a megértésről, a békéről és a kölcsönös elfogadásról szólnak, de némi társadalomkritika is megbújik bennük. A koncertbe belefért egy Clash-feldolgozás is (I Fought the Law), amiért külön hálás vagyok. Plusz: nagyszínpados zenekar létükre arra biztatták a közönséget, hogy nyugodtan töltsék le a zenéjüket ingyen a netről. Sok koncerten voltam már, de ilyet még nem hallottam.

„Ti mind Pinket várjátok?” – kérdezte a kanadai Billy Talent énekese, akinek nyilván fura volt ekkora tömeget látni, tekintve, hogy teljesen más zenében utazik, mint az est headlinere. Lagymatag lemezeikkel ellentétben a Billy Talent tagjai élőben igazi zúzós, tökös rockerek, nagyon jól szólt az egész, és külön szimpatikus gesztus volt, amikor Benjamin Kowalewicz a végén – aggódó apukásra véve a figurát – arra kérte a nézőket, vigyázzanak egymásra ez alatt az egy hét alatt. A fiúk vigyázzanak a hölgyekre – mondta komoly arccal. És a lányok is vigyázzanak egymásra, tette hozzá mosolyogva.

Tom Odell és zenekara tegnap végre a nagyszínpadra került. A szervezők tanultak a 2014-es félelmetes tömegjelenetből, amikor az A38 sátorba tuszkolták be őt, az érdeklődők fele kinn rekedt, és egymást taposták az emberek ezért a fiatal brit énekes-dalszerzőért. Tom továbbra is imádja az öreg amerikai folk-rock dalnokokat (sok tini tőle hallott először Bob Dylanről vagy Tom Waitsről), de szerzeményeiben érezni lehet a mai menő zenekarok, például az Arcade Fire vagy a Bon Iver hatását is.

A csütörtöki nap headlinere, Wiz Khalifa egész más réteg ikonja. Az amerikai rapper srácot 16 évesen fedezték fel, a Wiz Khalifa művésznevet a 17. szülinapján tetováltatta magára. Három évvel később pedig már egy multicég, a Warner Bros. szerződtette le. Egyedülálló dallamos stílust fejlesztett ki, ügyesen keveri az éneklést a rappeléssel, a zenei körítést pedig még pont a lakossági hiphop határvonalán innen lőtték be.

A Sziget egy hét alatt mintegy ezer programot kínál, idén már speciális hétvégi bérletek is kaphatók, és még minden napra vannak napijegyek. Aki nem csak a húzónevekre kíváncsi, látogasson el a Music Box nevű új helyszínre is: ez a Sziget legkisebb, ám legcukibb színpada, ahol esténként egy szál gitáros dalszerző-előadók váltják egymást Upor Andrástól Zanzingeren át a halott pénzes Járai Márkig. Vagy pillantson bele a Cine Concert programsorozatba: ennek keretében egész héten régi némafilmeket vetítenek élő zenei kísérettel, ami nagyon szórakoztató tud lenni, érdemes egyszer megtapasztalni.