SOROZATDARÁLÓ: A kémek, akik olyanok, mint mi

*

Telítve vagyunk kémtörténetekkel, legyen szó könyvről, filmről vagy tévésorozatról. Nehéz újat nyújtani a műfajban, de a Berlini küldetés legalább megpróbálja.

Az Epix sorozata nem annyira a James Bond-, mint inkább a John Le Carré-féle kémtörténetekhez áll közelebb, bár azoknál azért valamivel akciódúsabb és pörgősebb. A sztori középpontjában az Egyesült Államok berlini nagykövetségén dolgozó CIA-ügynökök állnak, akik az európai folyamatokba beavatkozva próbálják képviselni hazájuk érdekeit. Az eddigi két évad (a harmadik, részben Budapesten forgatott évad még idén érkezik) leginkább a jól adagolt fordulatokkal, az ügyesen felépített feszültséggel, a jól felépített, kiváló színészek által eljátszott karakterekkel és az aktuálpolitikai szituáció ügyes használatával tette le névjegyét, és különösen az utóbbi miatt maradhatott emlékezetes. Míg a 2016-os első évad az Edward Snowden jelenségre és a világ terroristákról való félelmére reagált, addig a másodikban az európai országokban egyre inkább megerősödő szélsőjobbos politikusok körül folyt a kavarás. A széria showrunnere, Olen Steinhauer és írói csapata elég ügyesek ahhoz, hogy ugyan teljesen fikciós eseményeket mutassanak nekünk, nézőként mégis azonnal beugorjanak a kapcsolódási pontok a való világ eseményeivel. A Berlini küldetés maximálisan kihasználja a címadó helyszínét: az ismert turistalátványosságoktól kezdve a német főváros kevésbé ismert külső kerületeiig mindent bejárhatunk az első két évadot nézve, és a város kissé rideg, őszies hangulata nyomot hagy a széria atmoszféráján is. Az írógárda elképesztően sok karaktert mozgat, de mivel mindegyik figura teljesen egyedi, nézőként ez cseppet sem zavaró. Szuper karakterszínészek egész sora (Rhys Ifans, Ashley Judd, Richard Jenkins…) kapott jutalomjátékot a forgatókönyvíróktól, egyedül a kissé uncsi jófiúval, Daniel Millerrel nem tudtak mit kezdeni sem az írók, sem pedig az őt alakító Richard Armitage. A Berlini küldetés német–amerikai koprodukcióban készült, és végig érződik rajta az európai íz. Ugyan minden elemét láttuk már valahol, a sorozat mégis olyan jól lavírozik a kémes klisék között, hogy végeredményben frissnek hat. Nemcsak a kémek életének izgalmasabb, akciódúsabb szegletébe enged betekintést, hanem az unalmasabb, protokollal kapcsolatos ügyekbe is, de a két dolgot olyan jó érzékkel keveri, hogy mindez kerek egészet alkot. Az azért kissé érezhető, hogy a látványos akciójelenetek olykor külső nyomásra kerülnek a cselekménybe. Nyilván van rájuk nézői igény, de volt rá példa, hogy úgy éreztem: egy-egy ilyen jelenet csak azért került a forgatókönyvbe, hogy legyen már valami akció is. Pedig a Berlini küldetés olyankor a legjobb, amikor a szereplői egymás között kavarják a szart, és nem akkor, amikor egy autós üldözésben száguldoznak a fővárosban. Az eddigi két évad egyenletesen magas színvonalat hozott, de van még út innen nemcsak lefelé, hanem felfelé is.

 

Tóth Csaba

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?