Fekete Péter Velencében

Milos Forman hatvanas évek-beli triptichonjának (Fekete Péter, Egy szöszi szerelmei, Tűz van, babám!) első darab-ját csaknem ötvenöt évvel az ősbemutató után láthatja az idei velencei fesztivál közön-sége.

Karlovy Vary és Cannes után Velence is szorgalmazza a klasszikussá vált remekművek digitalizált változatának bemutatását. Nemzeti filmarchívumok évtizedek óta őrzött kincsei újulnak meg évről évre, s a korszerűsített verziók a világ legrangosabb mustráin kezdik el második életüket. Karlovy Vary idei fesztiválján Jan Kadár és Elmar Klos Oscar-díjas munkája, az Üzlet a korzón részesült megkülönböztetett figyelemben, Cannes ebben az évben Fábri Zoltán „felfrissített” Körhintáját ünnepelte. Velence Milos Forman 1963-as remekével, a Fekete Péterrel emlékezik az egyetemes filmművészetben új fejezetet nyitó cseh új hullám iskolateremtő erejére. A Venice Classics szekció 2012-ben már bemutatott egy restaurált cseh alkotást, Věra Chytilová szarkasztikus humorú kisjátékfilmjét, az Egy zsák bolhát.

Forman ironizáló filmjének hőse egy tizenhét éves fiú, akit „felülvizsgálóként” alkalmaznak egy önkiszolgálóboltban. Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Egyelőre nem találja önmagát és a helyét sem a társadalomban. Teljes káosz az élete. Boltbeli főnöke azért jelölte ki a felelős posztra, hogy figyelje a vásárlókat, nem dugnak-e a szatyrukba valamit. Apja, egy rezesbanda szerény képességű karmestere folyton idomítja, reménytelennek tűnő prédikációit a fiú szemlesütve hallgatja. De a többi felnőtt is a leglogikátlanabb dolgokat kéri tőle. Haverjai, a sokszor idétlenül viselkedő tanoncok egytől egyig klinikai esetek, a lányok kiismerhetetlenek, a szerelem merő illúzió számára, ártatlanságának súlyától képtelen szabadulni. Tisztán és értetlenül hányódik, semmiféle tapasztalata nincs, hogy e mérhetetlen testi-lelki zűrzavarban egyfajta rendet teremtsen. A kortársaitól sem várhat semmiféle segítséget, hiszen ők is hasonló helyzetben vannak.

Hogy miért éppen a fiatalok problémáival foglalkozott első filmjében az akkor harmincéves Forman?

„Úgy éreztem, aránylag ahhoz értünk a legjobban, ami már mögöttünk van – nyilatkozta –, tehát azokhoz az életkori problémákhoz, amelyeket már tízéves távlatból látunk. A fiatalok ugyanis abban az időben – lehet, hogy minden időben – ellenállást tanúsítottak a felnőtteknél tapasztalt megalázó alkalmazkodással szemben. De volt még egy másik oka is a fiatalokhoz való vonzódásomnak, ami persze nagyon egyéni szempont: engem nem érdekelnek a középkorú emberek, akik erősek, hatalmasak. Engem a fiatalok és az öregek tehetetlensége érdekel. Ők alkotják azt a két réteget, amellyel a társadalom általában a legrosszabbul bánik.”

A forgatókönyv alapötletét az akkor még szobrászként alkotó Jaroslav Papoušektől (későbbi állandó munkatársától) kapta a rendező. Pár oldalas novellájával, amelynek cselekménye egy vasedényboltban játszódott, sehol sem ért célba, Formannak viszont megtetszett a benne rejlő gondolatok sokrétegűsége. A történetet átültették egy önkiszolgálóba, a barrandovi filmgyár akkori vezetői azonban így is odébb tolták volna. De ott volt Vojtěch Jasný, az új hullám egyik vezéralakja, aki moszkvai tanulmányainak köszönhetően akkor már befolyásos rendezőnek számított, és kiállt Formanék mellett. Kiharcolta, hogy a film zöld utat kapjon. Már csak a szereplők megválasztása volt hátra.

„Mivel a korábbi filmemben sem dolgoztam hivatásos színészekkel, féltem tőlük – emlékezik Milos Forman. – Valósággal menekültem előlük. Az amatőrökkel való munka viszont izgatott. Ebbe a munkába gyakorlatilag ők, a nem hivatásos színészek döntöttek el mindent. Hamar rájöttem ugyanis, hogy technikailag mindenben hozzájuk kell alkalmazkodnom. Állandóan le kellett egyszerűsítenem a feladatukat, hogy ne csalódjanak önmagukban, ne akadjanak fenn egymás játékán, és ne idegeskedjenek, ne bámuljanak a kamerába. Ami viszont különösen meglepett és rendkívül tetszett: ezek az amatőr színészek képesek voltak rá, hogy ne a szokott sablonokkal teremtsenek komikumot vagy humort, hanem a lehető legegyszerűbb helyzetek és eszközök segítségével.”

A címszerepet az akkor joghallgató Ladislav Jakim kapta, barátját Vladimír Pucholt formálta meg, aki több filmfőszerepet eljátszott, majd orvos lett Kanadában, a folyton zsörtölődő apa pedig Jan Vostrčil lett, aki a hatvanas évek cseh filmjeinek legendás alakjává avanzsált.

Nem sokkal a nagy sikerű hazai bemutató után a Fekete Pétert beválogatták a locarnói fesztivál műsorába, ahonnan olyan alkotások elől hozta el a nagydíjat, mint a Csendőrök (Jean Luc Godard) vagy a Napfogyatkozás (Michelangelo Antonioni). Később New Yorkban is bemutatták, s bár nem ez nyitotta meg Hollywood kapuit Forman előtt, különleges tehetségét az amerikai kritikusok is felismerték. Velence a Fekete Péter, újjászületését garantálja az idei mustrán. Európa cölöpökre épült szépsége a filmtörténet egyik legszebb darabját emeli magasba.