Erős bécsi gyökerek tartják meg a szélben

Az auschwitzi tábor elhíresült orvosaként dolgozó náci bűnöző életének utolsó szakaszáról szóló film nagy köröket tesz most a világban. Láng Annamária egy moszkvai színházi fesztiválon került a ma már Berlinben élő, Putyin-ellenes orosz rendező látószögébe, a film castingdirektora pedig Bécsben látta őt játszani, így lett a Josef Mengele eltűnésében Gitta, a kétgyermekes magyar asszony, aki férjével együtt Magyarországról vándorolt ki Brazíliába. Az ő birtokukon dolgozott intézőként a náci gépezet leghírhedtebb doktora.

Szerebrennyikov alkotását megelőzően mikor szerepelt legutóbb magyar filmben?

Az utóbbi pár évben sem nagyjátékfilmben, sem sorozatban nem játszottam, csak egy kisfilmben. Mundruczó Kornél rendezésében, az Evolúcióban volt nagyobb munkám, az viszont német–magyar koprodukció. Különösebben nem is keresem az alkalmakat, és castingokra sem járok. Azok a rendezők, akikkel boldogan dolgoznék, általában nem magyar színészeket hívnak, hiszen külföldi finanszírozással forgatnak. És talán már el is terjedt rólam a szakmában, hogy nem vagyok Magyarországon. Tíz éve nem játszom budapesti színpadokon, így a fiatal filmrendezők nem is láthatnak otthon.

Az Evolúcióban, vagy most, a Josef Mengele eltűnésében viszont láthatják. Zavarja egyáltalán, hogy otthonról nem keresik meg filmszereppel?

Nem engedem meg magamnak ezt az érzést. Nem hagyom, hogy elrontsa a szakmához fűző viszonyomat. Imádom a hivatásomat. Olyan nincs, hogy ettől bárki vagy bármi elvegye a kedvemet. Nem irigykedem, és nem vágyakozom. Általában furcsa helyekről érkeznek a megkeresések. Hívott már finn rendező is, dolgoztunk együtt, de vehetjük a bécsi szerződésemet is. Úgy kerültem a Burgtheaterbe, hogy korábban nem is dolgoztam azzal az intendánssal, aki ide hívott. Sok olyan fordulat volt már a pályámon, amire egyáltalán nem számítottam, mégis jobbnál jobb helyzetekbe kerültem.

Tehát nincs semmiféle hiányérzete?

Nyilván forgathattam volna többet is. Cserébe viszont nagyon sok előadásban játszottam. De bármikor jöhet egy jelentős filmszerep. Felkészülten várom, és addig sem hagyom veszni az időt. Értékes színházi munkákban veszek részt.

Szerebrennyikovval Dél-Amerikában forgatott. Hogyan alakult a kapcsolatuk a munka mellett?

Montevideóban elvitt vacsorázni az egyik legmenőbb étterembe. A filmbeli magyar házaspár birtoka, a forgatás helyszíne mindannyiunkat beszippantott. Furcsa, időtlen helyzetbe kerültünk a világ másik felén, egy hideg kőházban, a hatalmas pusztaság közepén, ahol idomított kutyák falkája rohangált. Egy végtelenül súlyos történet szereplői voltunk a férjemet megformáló Tilo Wernerrel, akivel már Schilling Árpád társulatában, a Krétakörben is játszottunk együtt. Szerebrennyikovnál valahogy minden olyan magától értetődő volt, mert mindenki tudta a dolgát, és érzékeny stábbal dolgoztunk mérhetetlen nyugalomban. Mindenki mindenkit nagyon becsült, értékelt, és mindenki úgy dolgozott, hogy tudta, fontos alkotóeleme a nagy fogaskeréknek. Az a két-három évtizedes tapasztalat, amire a külföldi munkáim során szert tettem, engem csak doppingol, ha nemzetközi csapattal dolgozom. Segít, kinyit, a határtalanságot erősíti bennem, hogy minden lehetséges. Ezért sem vágyom olyan speciálisan magyar filmre. Tudom, hogy az a biztonságérzet, amit mindenféle értelemben egy otthoni munkám során megkaphatnék, hiszen egy nyelvet beszélünk, be is zárna valamiképp.

A Mengele-filmben három nyelven beszél: magyarul, németül, portugálul. Hasznos hanggal vették fel a jeleneteket?

Igen. Nem volt utószinkron. Nem volt rá szükség.

Ez már a hetedik évadja a Burgtheater hetvenkét tagú társulatában. Közben megélt egy igazgatóváltást. Megtörténhetett volna, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését?

Öt év után jött az új intendáns, és volt egy kérdéses évadunk. A tavalyi. Megállapodtunk abban, hogy nézzük meg, megy-e ez nekünk együtt. És megy.

Ő figyelt erre erősebben, vagy önre bízta a döntést, hogy marad-e továbbra is a társulat tagja?

Elsősorban ő. Nekem viszont bármikor jogom van azt mondani, hogy ez nem működik. Szerencsére működik. Tavaly is három rendező akart velem dolgozni, ami három bemutatót jelentett, és ebben az évadban is ugyanennyi premierem lesz. Engem nem kellett kiosztani, felkínálni egy rendezőnek, hogy itt egy színésznő, aki szerepre vár. Engem a rendezők választanak, hogy szeretnének velem dolgozni. Ez nagyon jó pozíció. Egyáltalán nem volt borítékolva, hogy szükség lesz rám.

Érzett egyáltalán egy pici kis félelmet, hogy nem tudja, mi lesz, milyen rendezők jönnek, kap-e tőlük valamiféle lehetőséget, vagy eljutott már arra a pontra, hogy nem tart semmitől, van egyfajta szakmai öntudata?

Nincs már bennem ilyen jellegű félelem. Olyan magabiztosságra tettem szert ebben a közegben, és a nyelvben is, hogy már nem félek. Megerősödve zártam a tavalyi évadot. Olyan nagy változást érzékelek ezzel kapcsolatban, hogy az engem lep meg a legjobban. Megszűnt bennem a bizonytalanság. Az a kérdés természetesen minden évad elején felmerül, hogy milyen darabok kerülnek fel a repertoárra, hányat fogok játszani és mit, de ha megkapom a szerepet, onnantól fogva már nincs esélye a bizonytalanságnak. Ehhez hat kemény év kellett, sőt az is, ami ezt megelőzte.

Például a vígszínházi Augusztus Oklahomában, amelyben Pap Verával és Börcsök Enikővel játszott?

Közhelyes lesz a válaszom. Mindkettőjüktől rengeteget tanultam. Veránál szorgalmasabb, alázatosabb színésszel talán nem is találkoztam. Ha fáradt vagyok és nem teljes odaadással, hanem csak fél gőzzel csinálok valamit, elég Verára gondolnom, és rögtön összeszedem magam. Bármennyire beteg volt, és a kezelések hatása alatt hol fogyott, hol hízott, az utolsó pillanatig teljes odaadással dolgozott. Börcsök Enikőtől hatalmas vagányságot, lazaságot lehetett tanulni. Nem voltam felkészülve a Vígszínház nagyszínpadára, amikor odakerültem. Nem tudtam, hogyan kell ott játszani, beszédtechnikailag megszólalni és fizikailag létezni. Kérdeztem Börcsit, hogyan kell eljutni bármilyen gondolattal fel a kakasülőre. Megmutatta. Volt rá technikája.

A Burgtheater tere nem olyan nagy, mint a Vígszínházé?

De igen. Ezért volt jó a Vígszínház. Ott tanultam meg, amit a Burgtheaterben már csak hasznosítanom kellett.

Klaus Maria Brandauer, Szabó István Mephistójának a címszereplője is a Burgtheater színésze. Érződik a szelleme a falak között?

Felolvasni szokott egyszer-kétszer az évad során. Van egy ilyen estje. Igen, emlegetik őt a kollégák. Amikor a Burgtheater című produkciót próbáltuk, ami a társulat színészeiről szól, nagyon sokszor felmerült a neve. Sok bécsi színésznek volt a mestere.

Német és osztrák partnereivel mekkora csatát kellett vívnia, hogy elfogadják? Hogyan viszonyultak ahhoz, hogy egy magyar színésznő is tagja a társulatnak? Ma, amikor bevándorlók árasztják el Európát, meddig érezte színházi vendégmunkásnak magát Bécsben?

A Burgtheaterben mindenki tiszteletteli és udvarias. Elégedett lennék akkor is, ha ez csak a felszín lenne. Hogy kiben mi fortyog, azzal nem érdemes foglalkozni. Szemtől szemben soha semmi rosszat, kellemetlent nem tapasztaltam. A színház liberális intézmény. Befogadó hely a világban. A színészek mindenre érzékenyen reagálnak. A migránskérdésre ugyanúgy, mint a szélsőjobb előretörésére. Figyelik az eseményeket. A Burgtheaterben sok külföldi dolgozik. Az, hogy én magyar színészként német nyelven játszom, speciális helyzet, de az előadások rendezői is túlnyomórészt külföldiek. Plusz a stáb, a díszlet- és jelmeztervező, a zeneszerző, akiket a rendező hoz magával. A színpadon arra kell törekednem, hogy minden szavam érthető legyen. Ez a legfőbb elvárás velem szemben. Ha bizonyos hangokat másképpen ejtek ki, mint az osztrák kollégáim, azt megszokja a néző füle, de mindennek érthetőnek kell lennie. Erre nagyon figyelek. Meg arra is, hogy pontos legyek. Úgy is vagyok itt elkönyvelve, hogy az Annamari mindig tudja, mikor kell belépnie, mi a jel, mi a végszó.

Tizennégy éves a lánya, tizenkettő a fia. Látták már a Burgtheater színpadán?

Most is itt voltak. Próbát néztek. Angolul tanulnak, a német nyelv idegen számukra. De a játékból rengeteg információt kapnak, tehát nem kell csak a nyelvre koncentrálniuk, hogy megértsék, mi zajlik a színen. Nekik ez már természetes. Kiskoruktól járnak velem külföldre. Már Bécsben is otthonosan mozognak, kezdik felcsipegetni a nyelvi morzsákat.

Édesanyjuk mennyire lett bécsi lakos az elmúlt évek alatt?

Nem lett belőlem bécsi nő. Jól ismerem már a várost, vannak helyek, amelyekhez kötődöm, de még mindig Budapest az otthonom. Ott érzem magam a legnagyobb biztonságban. Ha otthon vagyok, egy idő után elkezd hiányozni a bécsi közeg, de érvényes ez fordítva is. Ezzel a kettősséggel élek. Megerősödtek már a gyökereim Bécsben. Megtartanak a szélben is.