Eötvös Péter hazatérése

Eötvös Péter évtizedekig külföldön élt, ahol először karmesterként, majd zeneszerzőként lett világhírű.

Ez utóbbi területen a Három nővér című operája jelentette az áttörést: a mű az 1998-as lyoni bemutató után elnyerte a francia kritikusok nagydíját, 1999-ben a Victoirs de la Musique Classique et Jazz díjat, Eötvös pedig az egyik legkeresettebb és legelismertebb kortárs operaszerző lett. Sorra születtek a külföldön nagy sikereket arató operái: A balkon, Angyalok Amerikában, A szerelemről és más démonokról, Lady Sharashina, Az ördög tragédiája, Paradise reloaded (Lilith). 2004-ben hazatért Magyarországra, ahol karmesterként, zenepedagógusként elfoglalta méltó helyét a magyar zenei életben. A 2014-ben, 70. születésnapja alkalmából rendezett koncertsorozaton a magyar közönség kissé jobban megismerhette a zeneszerző Eötvöst is, legnagyobb művei, egész estés operái azonban mostanáig nem jelentek meg a Magyar Állami Operaház repertoárjában. Elismerést érdemel tehát az Operaház dramaturgiája, hogy a 2017-es évben műsorára tűzte A szerelemről és más démonokrólt.

A Gabriel García Márquez regénye alapján, Hamvai Kornél angol (joruba, latin és spanyol nyelvű szövegeket is tartalmazó) szövegkönyvére készült művet 2007-ben a Glyndebourne Festival Opera és a BBC felkérésére írta a szerző. A bemutatót 2008-ban a világhírű román Silviu Purcarete rendezte. Az operát azóta műsorra tűzte Vilnius, Chemnitz, Köln, Bermerhaven, Strasbourg operaháza is.

A Magyar Állami Operaház Purcarete 2008-as rendezését vette át, melyet Purcarete állandó segítője, Rares Zaharia állított színpadra. Kérdés, mennyire írhatók az ő számlájára az előadás problémái, elsősorban a tömegjelenetek sutaságai, Delaura atya szerelembe esésének előkészítetlensége, kidolgozatlansága... Megérne egy alaposabb elemzést a szövegkönyv dramaturgiája is, de fő mondanivalónk szempontjából mindez másodlagos. A lényeg ugyanis, hogy Eötvös zenéje – melyről azt nyilatkozta, hogy megpróbált benne bel canto szerű dallamosságot létrehozni, s melyben megtalálhatók a spanyolos, orientális és afrikai motívumok is – egészen lenyűgöző. Szuggesztívek a szereplők zenei motívumai, a kulcsjelenetek zenéjének dramatikus feszültsége.

Abban, hogy ez a fantasztikus zenei anyag méltó színvonalon szólal meg a színpadon, nagy szerepe van a szerző által vezényelt zenekarnak és a közreműködő énekeseknek. A Sierva Mariát alakító Tetiana Zhuravel virtuóz módon énekli nehéz szólamát, alkatilag is tökéletesen megfelel a szerep követelményeinek (egy 12 éves, de már vonzó lány illúzióját kell keltenie), kár, hogy színészi teljesítménye, elsősorban színpadi mozgása messze elmarad énekesi kvalitásaitól, s ezzel a rendező (illetve színpadra állító) nem tudott mit kezdeni. Egyaránt kiemelkedő énekesi és színészi teljesítményt nyújt viszont Meláth Andrea az Apátnő, Fodor Bernadett Dominga, a fekete szolgáló és Cser Krisztián Don Toribio püspök szerepében, de dicséret illeti a többi szereplőt, Balatoni Évát (Martina Laborde, az őrült nő), Kovácsházi Istvánt (Don Ygnacio márki), Boncsér Gergelyt (Abrenuncio doktor) és Haja Zsoltot (Delaura atya) is. A produkció összhatásához nagyban hozzájárul a díszlet és a látványvilág is (látvány- és jelmeztervező Helmut Stürmer, világítástervező Jerry Skeleton, videotervező Anu Dumitrescu). Reméljük, a sikeres kezdet után Eötvös többi operáját is láthatjuk majd az Operaház színpadán.

A szerelemről és más démonokról a legközelebb ma és szombaton látható a budapesti Operaházban.