Éléskamra-berendezés

Végtelenül fontos az élelmiszerek helyes elhelyezése, mert hiábavaló minden gondosság, ha nem megfelelő helyen tartjuk az élelmiszert, megromlik. A nagyvárosi lakások éléskamrája rendszerint nagyon kicsi, és ezért alaposan ki kell használni benne minden talpalatnyi helyet. Nagyon praktikusak a tolható polcok, amelyeket szükség szerint egymástól távolabb vagy közelebb lehet tolni. Ezekre helyezzük el a befőttes üvegeket és minden üvegben elrakott holmit. Fontos, hogy erős fából készüljenek, hogy súlyosabb terheket is kibírjanak. Jó, ha vassal alátámasztjuk a polcokat, hogy semmiképp le ne szakadjanak.

Télire eltett gyümölcsöket leghelyesebb olyan függő polcokon tartani, amelyek, mint a régimódi csillárok, csigaszerkezet segítségével fel- és lehúzhatók. Ilyen módon nagyon egyszerűen és gyakran ellenőrizhetjük, hogy nem romlik-e a gyümölcs. Az ilyen csigaszerkezet felszerelése nem kerül sokba.

Almát kitűnő állapotban tarthatunk el hosszú ideig, ha egy hordó vagy láda aljára egy centiméter vastag gipszréteget rakunk, erre ráhelyezzük az almákat szárával felfelé úgy, hogy egymást ne érintsék. Ezután ismét gipszréteg következik, úgy hogy kitöltse az almák közti réseket, és teljesen befedje a gyümölcsöt. Aztán ismét alma, majd megint gipsz, és így folytatjuk a rétegezést, amíg a gyümölcs tart. Mielőtt eltesszük és miután kivettük az almákat, mindegyiket gondosan meg kell törölni. Az ily módon eltett alma sértetlen, friss állapotban marad meg egész télen és nem veszti el zamatát.

A téli eltevésre szánt szőlőt az első dér beálltáig hagyjuk a tőkén. Akkor éles késsel vágjuk le, ollóval távolítsuk el a fürtökről a rossz szemeket, és hagyjuk néhány napig hűvös helyen állni. Azután rakjuk bele kőedénybe vagy pléhdobozba, vagy nagy uborkás üvegbe oly módon, hogy a fürtök között egy gyapotréteg feküdjön. Természetesen nem szabad túl sok szőlőt összezsúfolni egy edénybe, mert akkor a gyümölcs súlyánál fogva összepréselődik. Az edényt lezárjuk és a fedelét szurokkal hozzáerősítjük. Fagymentes helyen tároljuk.

Vastag héjú szőlőt legjobb felakasztva eltenni. A rossz szemeket leszedjük és a fürtöket vastag spárgával felkötjük egy vasrúdra az ablak közelében.

Körtét gyapot közé rakva tarthatunk jól el. Ha azt akarjuk, hogy szép sárga színe legyen, akkor tegyük birkagyapjú közé.

A nyúl húsa akkor jó ízű, ha állott. Belezzük ki az állatot, mossuk ki a belsejét ecettel, és néhány napig hagyjuk az éléskamrában felakasztva lógni.

Száraz kenyér, szárított főzelékféle szellős zsákokban felakasztva álljon.

Lisztet, rizst stb., ami ládában vagy fiókban áll, gyakran meg kell forgatni, hogy el ne kukacosodjék vagy meg ne dohosodjék.

Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936