Elektronikus zenei oázis a Duna partján (Fotók, videó)

Aki pénteken és szombaton az Öreg hídról (Starý Most) a kommersz bulihelyszínné alakított Tyrš rakpart helyett az ellenkező irányba indult el, pár perc múlva egy bájosan emberléptékű fesztiválon találhatta magát a YUZU House-ban. Ez a kulturális és közösségi tér alig fél éve üzemel Ligetfalu északi részén, a városi infrastruktúra és a senkiföldje határán, a Duna-töltésen, amely zóna eddig csak a futók, görkorisok, bicajosok körében volt ismert.

A pozsonyi Music Press Production egy olyan koncertszervező cég, amely nem meggazdagodni akar a tömegigények kiszolgálásával, hanem inkább finom edukációra vállalkozik. Nívós rétegzenekarokat, előadókat hoznak kis hazánkba, akiket senki más nem mer bevállalni, mert nyugaton jóval népszerűbbek, mint tájainkon, vagyis „rendes” gázsit kérnek, ám a jegybevételből ritkán marad számottevő haszon.

A bárányok nem hallgatnak

A Danube Music Days fesztiválra 4-5 ilyen produkció érkezett, és a hazai fellépők is szépen belesimultak a programba. 

Az Autumnist zenekar például bárhol megállná a helyét hipnotikus erejű electro-popzenéjével, ráadásul Nina Kohout, a hazai alternatív scéna üstököse is csatlakozott hozzájuk egy szám erejéig. 

Öröm volt látni, hogy az előttük fellépő Lou Rhodes, a manchesteri Lamb duó dalszerző-énekesnője ott ragadt és a színpad mellett szájtátva nézte a koncertjüket új partnere, a billentyűs Rohan Heath társaságában. 

Ők ketten egyébként ott folytatták, ahol a Lamb anno abbahagyta – trip-hop, finom jazz és némi drum and bass minimalista keveréke, érzelmes szövegekkel. A 2023-ban létrejött projekt neve Kiiōtō, érdemes meghallgatni As Dust We Rise című tavalyi bemutatkozó albumukat. Akik – velem együtt – a kilencvenes években szocializálódtak és régi Lamb-számokat vártak Lou Rhodes-tól, örömmel fedezték fel ezt a szimpatikus kontinuitást. Mármint, hogy nem öregszik, hanem folyamatosan fejlődik, nyitott az új inspirációkra, szívesen kísérletezik és bátran megmérkőzik a fiatalokkal. 

Elektronika a természetben

Egy szabadtéri és egy kisebb, beltéri színpadon zajlottak az események a két este során, általában párhuzamosan. Nyilván önök is észlelték már, mennyire másként hat az elektronikus zene a természetben, mint egy zsúfolt klubban. Nem véletlen, hogy a „hőskorban” a legnagyobb illegális techno-partikat erdők sűrűjében rendezték. Ha ezek az alapvetően indusztriális stílusok természetközeli élménnyel párosulnak, az eredmény csak pozitív lehet. Számomra talán a pénteki nyitókoncert és a szombati játékosan innovatív Kraak & Smaak DJ-szett volt a legjobb példa erre. 

Az osztrák ütőhangszeres Manu Delago, aki a handpan nevű hangszerrel vált ismertté, korábban olyan nevekkel működött együtt, mint Björk vagy Anoushka Shankar. Most szólóprojektjével érkezett megnyitni a fesztivált, és bemutatta, micsoda chillout-hangzást lehet kicsiholni két handpanből és egy mini keverőpultból. 

Nehéz szavakba önteni a hallottakat, úgyhogy inkább csináltam önöknek egy videót. Ez a szám Manu Delago friss szólóalbumán található, címe Trees for the Wood, és a Beatles Norwegian Wood-ja is új életre kel benne. 

Apa-fia beszélgetés zenéről

A délutáni kiegészítő programok között volt utazási élménybeszámoló, ázsiai teakultúra-bemutató, beszélgetés a zenei újságírásról, de a legérdekesebbnek az a beszélgetés bizonyult, amelynek vendége Daniel Hevier, a szlovák irodalom egyik legismertebb és legsokoldalúbb alakja volt. Költő, író, színpadi szerző és dalszövegíró, ezen felül képzőművészettel is foglalkozik és billentyűs hangszereken is játszik. Dalszövegei közül kedvenceim a Reklama na ticho (Team), a Líška (Jana Kirschner) és a Ľudia nie sú zlí (I.M.T. Smile), de azok is tudnak tőle idézni, akik azt mondják, nem hallgatnak szlovák könnyűzenét.

Szombaton tehát ő érkezett beszélgetni a zenéhez fűződő viszonyáról, a kérdező pedig a fia volt, ifjabb Daniel Hevier, aki történetesen a fesztivál egyik szervezője. 

Ez az apa-fia beszélgetés egyszerre bizonyult tanulságosnak és irigylésre méltónak, mert hiszen nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy ugyanazok a kedvenc alternatív és elektronikus zenei előadói, mint a gyerekeinek.

Nemzetközi sztárok intim környezetben 

A fesztivál talán legnagyobb húzóneve a német Booka Shade duó, azaz Walter Merziger és Arno Kammermeier voltak, akik a kétezres évek eleje óta formálják az elektronikus zenei világot. 

Vélhetően rég nem léptek fel ilyen kevés ember előtt, az a pár száz rajongó pedig sosem gondolta volna, hogy egyszer szó szerint karnyújtásnyira lesz majd kedvenceitől. 

A remekül összerakott program mellett ez az intimitás volt a Danube Music Days legjobb tulajdonsága. Vélhetően először és utoljára voltunk alig ezren, jövőre már elterjed a híre az új fesztiválnak. Én nem bánnám.