Egyéjszakás mozikaland

Filmszínház? Alighanem. A Kino Cafe valóban arra hasonlít. A Vígszínház tőszomszédságában. Kávéházas „beütésekkel“. Beütött a felütés is: Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiájának első epizódja (Ernelláék Farkaséknál) megalapozta a félnapos filmezést: „Ezt nem lehet így elmondani, el kell menni, oszt meg kell nézni, hagyjá' má'!“ A látógatók között új-zélandiakkal is találkoztunk, egyikük magával hozta Peace nevű kutyáját is. Ő értékelte igazán azokat a négylábú, szőrös kis- és rövidfilmeket, melyek fel- és bevezették a mágikus mozgóképeket. Ezek kívántak jó kikapcsolódást nekünk. És a telefonunknak. 

Szőrmenté(be)n haladtunk tovább, hogy elcsípjük az Áradást (Straume), azt a (belga-francia-)lett mesét, melyben egy öntörvényű macska vitorlázgat a vízi világban. Follow the Flow… A Művész Mozi házigazdát állított egy-egy vetítés elé, mellyel Mesterházy Lili hamisítatlan házimozis hangulatot teremtett. A filmklubok slágerének az ötszörös Oscar-díjas Anora bizonyult. Egy soha véget nem érő rémálom, melyben a ragyogó gránátalma amerre gurult, arra robbant. Kancacsajokkal, tevekabáttal, harcos Igorral… 

A körutak parányi mozipalotáinak harmadik helyszínén, a Toldiban, egy ocsmány, gerinctelen testfilmre zsúfolódtunk össze, melyet mintha Wes Anderson és David Lynch közösen vágott volna. Guy Ritchiehez, mondván: tolja csak túl… A szer (The Substance) elérte a hatását: a Jurassic Fitness teltházzal indult, előbb megfűzve, majd elűzve a betévedőket. 

A Tabánhoz vezető séta (noha a karszalag megváltása mellé MOL Bubi kupon is járt) felfrissítette a fáradó falkát, a reggelit már a hegyen költöttük el. A Les choses simples hegyi utakra terelt minket, míg a Puskinban műsorra tűzött Egy csiga emlékiratait (Memoir of a Snail) újra kell írni, az 5:15-ös kezdés embertelennek bizonyult. 

Kaszás Dávid